Ritusss élményei

Bármilyen messzire elmehetünk a boldogság keresésében, a távolban nem fogjuk megtalálni. Nem fogjuk meglelni sem más embereknél, sem a hivatásunkban, sem a sikerben, sem a gazdagságban. A boldogság titka saját szívünkben rejtőzik.
Sokan várják a nagy boldogságot. Csalódnak, ha nem jön el. A „nagy boldogság” keresése közben viszont nem ismerik fel az életük útján kínálkozó kis örömöket.
Fogadd el a mindennapok megszokottságát! Bízz benne, hogy ott leled meg mindazt, amire szükséged van. Ne keress folyton érdekes újdonságokat, hanem vedd észre azt, ami van! Csodálkozz rá a jelen pillanatra. Vedd észre mindazt, ami körülvesz, hiszen ez alkotja életed valóság-magvát. Egyszer talán megsejted, hogy a hétköznapok vezetnek el a valósághoz. Ha pedig érintkezésbe kerülsz a valósággal, akkor megtalálod az emberi létezés titkát. Ha a hétköznapok az Istennel való találkozás helyévé válnak számodra, akkor átalakulnak. Ha minden cselekedetedre odafigyelsz, felfedezed életedben a Lélek finom fuvallatát. A Lélek ajándéka, ha teljesen jelen vagy, ha megleled az összhangot önmagaddal, az eseményekkel és dolgokkal. Ezt a figyelmet azonban nem pusztán ajándékba kapjuk, hanem naponta gyakorolnunk kell, hogy el ne veszítsük.
Bátran állj bele az élet sodrásába! Az élet mindenütt jelen van. Körülvesz minket, csak meg kell nyílnunk előtte. El kell fogadnunk az életet, hiszen már itt van! Érezzük át mélyen és élvezzük minden percét: ez az életöröm. Tanuld meg a létezés művészetét, a pillanat átélését. Próbáld csak meg, hogy tudatosan lassabban mégy, amikor a munkahelyeden egyik irodaajtótól a másikhoz akarsz eljutni. Próbálj meg séta közben tudatosan érzékelni minden lépést, észlelni, ahogyan megérinted a talajt, és ahogy megint elszakadsz tőle. Próbáld meg, hogy lassan és figyelmesen veszed kezedbe a csészédet. Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted… (Anselm Grün: Minden napunk út a boldogsághoz)

 

Pontszám:

 

 

5 (4)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.
(Bajorerdő, 1946) Wass Albert

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bevezető. Szóval csak óvatosan...

A hozzáállás legyen nagyfokú várakozás. Keresztes Szent János mondja, hogy az ember annyit kap Istentől, amennyit vár tőle. Ha csak kevésre számítasz Istentől, akkor általában keveset is kapsz. Ha sokat vársz tőle, sokat kapsz majd. Szeretnéd megtapasztalni a kegyelem nagy csodáját életedben? Akkor várd, hogy csoda történjék veled! Hány csodát tapasztaltál már meg személyes életedben? Egyet sem? Ez csak azért van, mert nem vártál egyet sem. Isten sosem hagy téged cserben, ha sokat vársz tőle; talán megvárakoztat, de eljöhet azonnal is; vagy olyan váratlanul érkezik, akár a „tolvaj éjjel”. De ha vársz reá, akkor biztosan el fog jönni.
Valaki nagyon jól megfogalmazta, amikor azt mondta, hogy az az igazi Lélek elleni vétek, ha valaki már nem hisz abban, hogy a Szentlélek képes a világot, vagy őt magát megváltoztatni. Ez az ateizmusnak sokkal veszélyesebb fajtája, mint az, amely azt mondja, hogy „Isten nem létezik”.

Ne legyen bennünk kikötés, hogy Isten ezt vagy azt egyszerűen nem kérheti tőlem. Hogy ha ilyet kérne, az egyenesen butaság lenne. Istenben semmi gátlásosság sincs ahhoz, hogy tőlünk bolondságnak és butának látszó dolgokat kérjen. Mi tűnhetne bolondabbnak, mint az, hogy a megváltás a keresztről jöjjön? Valójában az a mindent betöltő vágyunk, hogy állandóan kiegyensúlyozottnak, ésszerűnek és tekintélyesnek látsszunk, az az egyik legnagyobb akadály a szentséghez vezető úton. Mindig kiegyensúlyozottak és megfelelőek szeretnénk lenni, tiszteletreméltóak és elfogadottak óhajtunk lenni; más szóval olyannak szeretnénk látszani, amit a társadalom megfelelőnek és ésszerűnek tart. Adott esetben a Szentlélek azonban teljesen „ésszerűtlen” lehet, legalábbis a világ felfogása szerint; s ugyanezen felfogás szerint a szentek pedig őrültek. A szentséget és őrültséget megkülönböztető vonal valójában nagyon vékony; gyakran nagyon nehéz az egyiket a másiktól megkülönböztetni.

Észrevettétek-e, hogy Jézus mit szokott kérdezni azoktól, akik valamit kérnek tőle? Hiszed-e, hogy meg tudom tenni? Más szóval, állandóan azt hangsúlyozta, hogy higgyenek gyógyító és csodatevő erejében. Hallhattuk, hogy városában Názáretben, nem tudott csodát tenni, mert az ottani emberek nem hittek benne. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez szinte törvény volt nála. Ha hiszel Jézusban, minden lehetséges számodra. De ha nem, akkor Ő sem tehet érted semmit. (Nem személy szerint neked kell, hogy hited legyen. Elég, ha valaki más hisz, s ő imádkozik érted.)

A hit nem olyasmi, amit te magad tudnál előállítani. Ne erőltesd, hogy legyen hited, az úgysem lenne hit, csak annak kényszeredett utánzata. A hit ajándékként jön, ha egyszerűen hagyod, hogy Isten társaságában légy. Minél többet foglalkozol Istennel, annál jobban ráébredsz, hogy neki semmi sem lehetetlen. Akkor majd kezd kialakulni benned az a hit és meggyőződés, hogy Isten még a köveket is Ábrahám gyermekeivé tudja változtatni. S akkor majd elhiszed azt is, hogy a te kőszívedet is képes átváltoztatni… s abban a pillanatban, amikor kialakul ez a meggyőződésed, a szíved valóban elkezd változni.

Isten nagyon is kész arra, hogy megbocsásson nekünk. Még annyit sem kell mondanunk, hogy bocsánat. Csak arra kell vágyódnunk, hogy visszakerüljünk hozzá. A tékozló fiúnak sem engedte meg, hogy végigmondja a szépen kigondolt bűnbánó beszédét. Semmi sem könnyebb széles e világon, mint Istentől bocsánatot nyerni. Sokkal inkább vágyik rá, hogy megbocsásson, mint amennyire mi vágyódunk a megbocsátására.

Azt hallom néha a papoktól, hogy az emberek alig-alig járulnak a gyónás szentségéhez mondván: semmi haszna sincs az életükben. Mi értelme van annak, ha minden alkalommal ugyanazokat a bűnöket és hibákat soroljuk fel? Semmi fejlődést sem tapasztalok, s képmutatónak érzem magam. Ha igazán komolyan venném a bűnbánatot, akkor a bűneimnek minden bizonnyal el kellene múlniuk, nemde? E felfogás szerint e szentség elsődleges célja az, hogy megszüntessük a bűneinket és hibáinkat. De e szentség legfontosabb céla az Istennel való kiengesztelődés, a Krisztussal való mélyebb egység, s a Szentlélek erejének újbóli megtapasztalása. Éppen ezért az a beállítottság, amellyel e szentséghez járulunk, sokkal fontosabb, mint a bűnöknek az a listája, amelyet meggyónunk; s azok a kegyelmek, amelyeket az imént említettem, sokkal fontosabbak, mint a hibák megszüntetése. Lehet, hogy Krisztus úgy akarja, hogy életünk végéig megmaradjanak ezek a hibák, hogy ereje a mi gyengeségünkön keresztül fényeskedjék. (Anthony de Mello)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nem vagyok céltalan futó,
s furcsa virágom
nem díszitésre való,
de számtalan sötétzöld levelem
erős és kitartó.
Mászom a földön, kúszom a falon,
a széthulló téglát,
a kiszáradt fát eltakarom.
Fölfutok a diadalívre,
betakarom a sírt,
átfonom a keresztfát.
A leomló falba gyökeret verek,
kiszívom a nedvességet,
és mindig fölfelé törekszem.
Sokszor nem értik meg
kúszó vágyaimat,
s letörik feléd igyekvő
zsenge indáimat.
Jeligém a hűség,
és éltet a reménység,
hogy egyszer fölérek országodba,
hol nincs mit takargatni,
mert nálad minden csupa fény,
csupa szépség. Ámen.
(Lukáts Márta)

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az idén is május 20-ra esik a Tax Freedom Day, vagyis az adószabadság napja. A határidő azt mutatja, hogy az átlagbérrel bíró magyar egy évben hány napig dolgozik azért, hogy az adóját megfizesse. Az állam a nemzeti össztermék 54,3%-át vonja el adók formájában.
Magyarországon az átlagfizetésből élőknek május 20-ig kell dolgozniuk az államnak. Ekkor lesz az adószabadság napja, az USA-ban hagyományosan nyilvántartott Tax Freedom Day, vagyis az a nap, amikortól saját magunknak dolgozunk az éves adók megfizetése után. Másképpen: éves átlagjövedelmünkből csak annyival rendelkezünk, amennyit az első négy és fél hónap után keresünk.
A Tax Freedom Day időpontját a világ sok országában kiszámolják, az Egyesült Államokban van a legnagyobb hagyománya. Ott az idén április 13-ra esett a forduló, ami tíz nappal korábbi, mint a tavalyi április 23-ai időpont, vagyis idén kevesebb adót kellett fizetniük. Amerikában 2000-ben volt legkésőbb a Tax Freedom Day, akkor május 3-ra esett. Legkorábban, január 22-én 1900-ban, derült ki a Wikipedia vonatkozó szócikkéből.
Mi dolgozunk legtöbbet a közért más európai országokhoz viszonyítva, az OECD országokat tekintve csak Belgium előz meg. Mellesleg ha ehhez hozzávennénk a munkáltatók által befizetett közterheket is, akkor július 19-én is ünnepelhetnénk az adószabadság napját hazánkban.
A KSH adatai szerint márciusban az átlagos bruttó kereset 194 500 forint volt havonta, vagyis egy év alatt 2 334 000 forintot keresünk. Naponta tehát 6395 forintot. Havi nettó munkabérünk 120 125 forint, vagyis bruttó bérünkből 74 375 forintot fizetünk, egy év alatt ez 892 500 forint. Ezt 140 nap alatt fizetjük ki az államnak, vagyis az idén is május 20-ig dolgozunk az államnak.
Az egy év alatt befizetett közteher, a fent említett 892 500 forint három tételből áll össze. A legnagyobb szelet az 534 240 forint személyi jövedelemadó, ezt majdnem 84 nap alatt fizetjük ki. A 221 736 forintnyi nyugdíjjárulékot 35 nap alatt dolgozzuk le, az egészségbiztosítási járulékot 22 nap alatt.
A KSH adatai szerint havi nettó keresetünk 19 százalékát költjük élelmiszerre és alkoholmentes italokra, vagyis havonta 22 824, évente 273 888 forintot költünk ételre, 43 napot kell dolgozni ahhoz, hogy meglegyen a napi betevő.
Alkoholra havi költésünk 7,7 százalékát adjuk ki, azaz havi 9249 illetve évi 110 955 forintot, és 17 napot dolgozunk mindezért. A legtöbbet lakásra és rezsire költünk, havi bérünk húsz százalékát, azaz 24 025 forintot, évente 288 300 forintot. Lakásszolgáltatásért, vízért, áramért, gázért 45 napot dolgozunk évente. Ruházati cikkekre jövedelmünk 4,5 százalékát költjük, évi 64 868 forintot, vagyis tíznapi munkánkba kerül. Közlekedésre 14,5 százalékot költünk, majdnem 33 nap munkát. (index -be tudod írni a kereseted és kiszámolja a saját adószabadság napodat, mixonline)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ga-Szhly-Sé-Torony-Csajta-Rohonc-Bozsok-Kőszegszerdahely-Kőszegfalva-Lukácsháza-Gyöngyösfalu-Ga
Táv: 50 km
Karok leégése, max sebesség: 50km/h :) Ma nagyon jól esett és szerettem tekerni. Nem is hisztiztem még magamban sem, türelmem: 5 :)

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ha már ezt megírtam, akkor adalékként el kell árulnom, hogy a mai mise kezdetekor mikor megláttam a celebráló papot (egyeske) megnyugodtam. Hát igen, ketteske bebizonyította, hogy egyeskénél van rosszabb is... és még meddig lehet ezt fokozni? És ugye nem kell mindenen keresztül mennem? Akinek van füle, hallja meg.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Mindenütt a földön
vágynak valami jó után,
minden ember keresi
hol a boldogság.
Sok mindent elérhetsz
mégis üres maradhat a szív,
ha nincs benne igazi érték,
mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult
nem is mindig értem én,
de kell, hogy a szívben
ott legyen a hit, szeretet, remény.
E három dolog közül
legnagyobb a szeretet,
mert mindent elhordoz,
s ha kell sok vétket elfedez

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

Senki nem tud úgy szeretni,
ahogy az Úr szeret.
Ha elhagyna mindenki,
Ő megmarad neked,
mert nem tud nem szeretni,
hisz Ő a szeretet,
mindent elhordoz ha kell,
sok vétket elfedez

A szeretet Istene téged is elér,
ha nyitva a szíved és oda mégy ne félj.
Ha nem vagy telve indulattal,
gyűlölettel és haraggal.
A szeretet megtalál
bárhol is legyél,
nyisd ki a szíved
és bízz benne ne félj,
megváltozhat az életed
úgy ahogy nem is képzeled.
(Pintér Béla és a csemeték)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.

Mondtam már, hogy hétszer csapott belém a villám? Egyszer, amikor a kutyámat sétáltattam. Nem látok már sokat a szememmel, a fülemmel is alig hallok. Néha fogalmam sincs, hol vagyok. Mindig elfelejtek valamit. De tudod mit? Isten mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy élek.

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.

Mindannyian vesztünk el olyanokat, akiket szeretünk. Hogy másképp tudnánk meg, hogy milyen fontosak számunkra?

Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk.

Néha olyan kényszerpályára kerülünk, melynek a vége ütközés lesz és fogalmunk sincsen róla. Lehet véletlen, lehet szándék által vezérelt - semmit sem tehetünk, hogy megakadályozzuk.

Vannak, akik azért születnek, hogy a folyóparton üldögéljenek. Vannak, akik azért, hogy beléjük csapjon a villám. Vannak, akiknek jó fülük van a zenéhez. Vannak művészek. Vannak úszók. Vannak, akik a gombokat ismerik. Vannak Shakespeare-ismerők. Vannak anyák. És vannak táncosok.

Lehetsz mérges, mint egy veszett kutya ahogyan a dolgok alakultak, szitkozódhatsz, átkozhatod a sorsot, de amikor a végéhez érsz tudnod kell ezeket elfelejteni.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

5 (4)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten  nagyobb  a szívünknél, és tud mindent. (1Jn3,20)

 

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az előbb tűnt fel, hogy akaratlanul is mennyiszer mondom (mondjuk): MAJD. Ijesztő. Meg kellene ismerkednem a MOST-tal... (de nem majd...)

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok. (Feldmár András)

Semmi sem képes olyan gátlástalanul megalkuvóvá tenni, mint az a vágy, hogy mindenki szeressen minket. (Maria Ebner-Eschenbach)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Jó a hosszú hétvége, mert belefér több kirándulás is. :) Azért írok minden utamról beszámolót a blogba, hogy utólag is lássam milyen jó dolgom volt. Meg E. szerint az aranyköpéseket is meg kell örökíteni, itt persze főleg a sajátjaira gondolt :) Főfényképészként: "Zumoljak, vagy közelebb megyünk?"
Reggel még módosult az útiterv, anyák napját is beleiktattam. Szóval vonattal Vasvárra és innen kezdődött csak a tekerés. Utólag már tudom, ez jó döntés volt, az igazi szintemelkedést megcsinálta a vonat és nem vagyok benn biztos, hogy én bírtam volna az oda- és visszautat is bicajon. 
Vasvár -Oszkó-Jeli 20 km

Megnéztük az épp virágzó rododentronokat, csodásak.


De amúgy nem nagy szám az arborétum, kimehet az ember az erdőbe is, ott is ezt látja, csak ott ingyen. Mert rettenet, hogy elkérnek 850 Ft-ot és a biciklinket hova tegyük kérdésre, mosolyogva felel a kis diáklány, tekerjük a fához... a sok szépség mellett, ez Magyarország, csak annyit lehet mondani. Valahogy nagyon fel tudok háborodni az ilyesmin. Kiírták, hogy hétforrás, aztán egy műanyag csőből jött valami vízféle, de hogy iható-e vagy sem... Azért a kilátóból való kilátás se semmi... :)

Jeli-Kám-Rum-Vasszécseny-Tanakajd-Táplánszentkereszt-Szombathely-Ga 38 km
Néhol akadt bicikliút, de erre a szakaszra nem ártana végig. Csak úgy száguldoztak az autósok.
Elmondhatom azért, hogy jó írányból terveztünk, gurlhattunk elég sokat. Elfáradtam nagyon.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nagyon szeretem a tavaszt, vagyis pontosabban a kiránduló időt :) Kirándulni nagyon jó. Talán még jobban, mint biciklin. Vagy inkább mondom azt, ugyanolyan jó. (És most ahogy írtam a mondatot, viszketni kezdett a combon... megnézem és egy kullancs... ma ez a második, eddig még soha... biztonság kedvéért ránézek a másik lábamra is, hopp ott is egy - ő leesett a szőnyegbe, eszeveszett porszívózás. De mintha a lába bent maradt volna az én lábamba... most kicsit félek. Félpercenként nézem végig a testem.) Akkor most ezek után mégis jobb biciklizni, mert az erdőbe az én aszfaltjárómmal nem tudok. És most megfogadom veszek kullancsriasztó sprét. Hülye a netfüggő, naná olvas ezer rémsztorit miután kihalássza magából a 3. kullancsot.. De találtam ezt, kicsit megnyugtat. Szóval így visszaemlékezve belém egyik se volt fúródva, még csak keresték a jó helyet ezek szerint és egyiket apukám semmisítette meg pzsvel, másikat pedig fél óráig szívattam porszívóval. És ha lenne még bennem, azt kidudorodó tapintással is érzékelném... remélem. Huss innen, felejtsetek el!
Nagyon jó napom/napunk volt. Úticél Szent György hegy és Szigliget. A turistajelzések szörnyűek, az egyetlen térképen amit találni lehetett az egész hegyen, nem lehet kiigazodni, nem valós. El is tévedtünk. A parkolóból (amit szintén kész csoda, hogy megtaláltunk, mert semmi jelzés nem utalt, hogy lenne) elindultunk a zöld jelzésen. Pár perc múlva találtunk egy táblát, amin a különböző fafajokról volt szó. De semmi utalás merre menj tovább. Majd következett egy elágazás, A-nak ismerősnek tűnt ezért felfele indultunk, jó meredek út lett belőle. A bazaltorgonákhoz értünk ki, megnéztük a kilátást is. Gyönyörű! Felfoghatatlan a keletkezésük, a létezésük... Elindultunk tovább, több lehetőség nem volt. Egyszercsak kiértünk egy 5-ös számot viselő helyhez, itt az állatvilágról írtak, illetve volt egy emlékkönyv amibe leírtam vethettek volna több repcét, mert állítólag tavaly nagyon szép volt, hogy csíkokban sárgállottak a mezők. :) Majd pedig a csúcsra értünk, 415 m ott volt egy hegymutató térkép arról mit látunk éppen. Nah, aztán itt jött a hiba. J. elindult, de azt mondta ott nincs ösvény, úh jobbra vettük az irányt. Nah ott is csak egy darabig volt ösvény, aztán benn mentünk a dzsumbujba, itt-ott kicsi ösvény... Majd mikor már nagyon nem tuduk merre kellene menni, J. a csallánmezőben látott valami esélyt. Könnyen látott ő, mikor a 2 lány volt rövidnadrágban... :) A. "celeb vagyok, ments ki innen" mondattal 50km/h sebességgel és hangos sikogatások közepette vágtázott át a kb. 200 m-en át tartó, térdig érő csallánon, én megfontoltabban lassan lépegettem, egy-két csallánra sikerült is rálépném, néhány megcsipett. Részemről se maradt el a jajgatás. Összevetve az eredményt, őt több csípte meg, de ebben az is közrejátszott, hogy neki nagyobb felület volt ruhamentes. Ekkor értünk ki a rendes útra, bár ezt még akkor nem tudtuk, ami visszavitt minket a parkolóba. Felemlegettünk A. nagypapáját, aki csallánba szokott feküdni, biztos büszke lenne ránk. Aztán eszembe jutott az én mamám, aki úgy szed csallánt, hogy nem lesz kiütéses a keze és nem is érzi. A viszketés elmaradt, inkább egy zsibbasztó érzéssel és hólyagokkal mentünk tovább, a zsibbadás most is tart, de a kulancsokkal való találkozáshoz képest ez apróság. Legalább lesz mit mesélni az unokáknak és ez is egy emlékezetes túra lesz: megint eltévedtünk, csallánba futottunk. Állítólag ők csak akkor tévednek el, ha én is megyek. De azért remélem elvisznek legközelebb is. Ezáltal fejlődik ám a problémamegoldó képességünk és tudjuk gyakorolni a pánikleküzdő képességünk :) A jégbarlang létezését pedig egyelőre homály fedi. Mi nem találtuk, ahogy a tanösvény többi részét sem.
B. pedig biztos 5-t fog kapni egyrészt földrajzból, mikor majd elmeséli a bazaltorgonák keletkezését, amiket 6 hónaposan látott, ill. biológiából mikor majd visszaemlékszik a csalláncsípés által felhólyagosodott lábainkra :) Kitartás, türelem, alkalmazkodás, jókedv, mosolyok ötös, tanulhatunk tőled :)
Szigligeten felgyalogoltunk a várba, fagyiztunk. Csodálatos kilátás, nosztalgia és feltörő vágy a Balaton körbebicikliziésére. Szeretem. Várom. Magyarország szép!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gondolj a fákra. Behozhatsz egy fát a szobába, és bizonyos szempontból védett lesz; nem éri olyan erősen a szél. Amikor vihar tombol odakint, nem lesz veszélyben. De nem éri kihívás sem; minden teljesen védett. Beteheted egy melegházba, de lassan-lassan megsápad, nem lesz zöld többé. Valami mélyen a belsejében haldokolni kezd - mert a kihívás formálja az életet.
Azok az erős szelek, amelyek nagyot ütnek, nem valódi ellenségek. Segítenek egységesebbé lenned. Úgy tűnik, mintha gyökértelenné tennének, de az ellenük folytatott küzdelem során versz gyökeret. Még mélyebbre küldöd a gyökereidet, hogy a vihar ne tudja elérni és elpusztítani őket. A nap nagyon forró, és úgy tűnik, mintha megégetné, de a fa még több vizet szív fel, hogy védje magát a nap ellen. Egyre zöldebb és zöldebb lesz. A természeti erőkkel folytatott küzdelem során tesz szert egyfajta lélekre. A lélek csupán a küzdelem során fejlődik ki.
Ha a dolgok nagyon könnyűek, elkezdesz szétdarabolódni. Lassan-lassan szétdarabolt leszel, mert egyáltalán nincs szükséged az egységességre. Olyan leszel, mint egy elkényeztetett gyerek. Ezért, ha kihívással kerülsz szembe, éld meg bátran. (Osho)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Gencsapáti-Szombathely-Sé-Torony-Bucsu-Bozsok-Kőszegszerdahely-Kőszegfalva-Lukácsháza-Gyöngyösfalu-Gencsapáti
Táv: 40 km
Szintkülönbség: kb. 220 m-ről 349-re
Erős szembeszél.
A többivel inkább nem dicsekednék :) De első hosszabb útnak így a tavasz kezdetével jó volt ez. A repcecsíkok pedig gyönyörűek, meg végre zöldellnek a fák.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Még frissek az élmények, próbálom szavakba önteni. A szombathelyi Színház második bérletes darabja, merész vállalkozás volt: bevállalás. A mindenki számára érthető 9700 címet viselő, egyedi csak Szombathelyre jellemző és az ott lakók által megértett poénokkal tarkított előadás sokak kedvence lett. Ünnepeltük a Színház születését, a saját társulatunkat, a jó darabot. Aztán  megjött az új előadás, már 2 hónapja játsszák. Annyira nem is olvastam a sajtó- és magánvéleményeket, tudtam, hogy majd engem is szólítanak a megtapasztalásra. A tartalmát nagyjából tudtam, de inkább csak annyit, hogy szegény fickó be van zárva, egy szobából éli világát, netfüggőnek gondoltam. Aztán hamar kiderül, hogy beteg: szocio-, és agrofóbiás; illetve az előzetes nem is passzol annyira a darabhoz... a cyberszex többször előtérbe kerül elég hosszan. Mások is meglepődnek ezen, többen kivonulnak, mások beszólogatnak, hangot is adnak nem tetszésüknek, a taps is gyérre sikerült. Talán ez a valóság szag sokakat megzavart, kell a látszat, hogy mi ilyeneket nem nézünk, mégis hogy néz ki ez színpadon, juj. Színészkedés a színpadon, a képernyőn, a nézők között. És ha végiggondolom, ha keresem a szokásos tanulságot, mondanivalót, hát igen, bezárt saját kisvilágban él mindenki. Bemagyarázzuk a félelmeinket, kifogásokat keresünk, önző, sunyi módon törtetünk, másokat bemártunk, mi meg jól átgázolunk mindenkin. Röviden, tömören ezt csinálta Balázs. Elvárta, hogy a pénzéért mindent megkapjon: ételt, gyógyszert, javítást, szexet, kedvességet, megértést, sajnálatot, hatalmat és hiába volt az egész napja szabad, őt csak úgy ne hívogassák, meg amúgyis az anyai szeretet csak ront az állapotán, "beteg vagyok" - üvöltötte ezerszer. Ma nem ez történik?  
Aztán még tudnám folyatatni, hogy kinek mi fontos egy kapcsolatban, mit tartanak egy párkapcsolat alapjának... és hogy tényleg az internet világába kell menekülni, mert amiket néha lát-hall az ember, el se akarja hinni... Az általánosítás körmondatait hallottátok tőlem, dehát tényleg így van, nem?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!