Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...
                                                                                     
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.

 

Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”(V.Szt.János)

 

A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. (Arthur Golden)
 

Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.

 

Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.

 

Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb.

 

A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen.

 

Szerelem első látásra - ez csak egy jelszó. Az igazi szerelem végülis nem vattacukor, hanem sokkal több.

 

A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz.

 

Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben "leg" lettél.

 

Magabiztosságunk a legnagyobb vakmerőség.

Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden. (T.Toilis)

 

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

 

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.

 

Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom".

 

Büszkeséget adni nem lehet, de olyan fajta megértést igen, melyben a másik ember meglátja saját belső erőit és rátalál saját büszkeség érzésére.

 

Néha úgy érzem magam, mint egy vonat. A sok pálya közül nem tudom, hogy melyiket válasszam, ha nincs pályarendező.

 

Szenvedés mindenütt van. Senki ne gondolja, hogy nincs. Akárcsak csodák. Senki ne gondolja, hogy nincsenek.

 

Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást. (Stephen Dolly)

 

Ha Isten igazán szeretnénk, a legigénytelenebb munkák között is örömmel töltene el az a tudat, hogy az Ő akaratát tehetjük; hiszen aki szeret, nem azt nézi, hogy mit kérnek tőle, hanem azt, hogy egyáltalán kérnek.  (Szent-Gály Kata)

 

Egy szakadékot nem lehet két részletben átugrani.

 

Ne féljetek Krisztustól, nem vesz el tőletek semmit és mindent megad nektek.(XVI. Benedek pápa)

 

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani.

 

Ha boldogok akarunk lenni, szépítsük meg mások életét. Szerencsés a rossz ember is lehet, de boldog csak a jó.

 

Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje.

 

Az ember nem azért szereti a maga választottját, mert a legkülönb, hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert szereti őt.

 

Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja vagy csak valami összetartja őket. Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést. Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici kis örömet el kell fogadnunk ami néha jut.

 

Ne becsüld le magad, értékes vagy, hisz Isten nem csinál selejtet.

 

Az a fontos, hogy mindenki megtegye, amit megtehet.

 

Könnyebben haladsz, ha nem viszel semmi felesleget magaddal, és ha független vagy szívedben mindenkitől. (Szent-Gály Kata)

 

Nem minden becsületes dolog, ami nincs megtiltva.

 

Senki sem tud végigmenni az úton, de ne feküdjünk le rögtön az elején. Köteles vagy addig haladni előre, amíg csak telik az erődből, jutalmul: minden megtett lépés dicséri jellemed.

 

A világ helyzete sohasem reménytelen, mert azokon múlik, akik nem hisznek benne, hanem azokon, akik hisznek az életben.

 

Élj úgy, hogy nincs megbánás, akkor jól éltél.

 

A tegnapi tévedés ma legyen számodra tanulság.

 

Úgy tanulj, mintha sosem halnál meg és úgy élj, hogy mindig gondolj a halálra.

 

Amit Isten neked adott, a testvéreknek szánta, de a te feladatod a kiosztás.

 

Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek e még egy órát...(Beer Miklós)

 

Sohase mond: "elveszítettem" semmiről; mond: "visszaadtam". (Fodor Ákos)

 

Vágyaid mutatják legpontosabban ki vagy.

 

Ha hibázol a szívedre ne vedd, a hiba a szeretethez vezet. Aki meglátja magában a hibát, az másoknak is könnyen megbocsát.

 

Életem egy küzdelem, hinni kell, hogy végtelen, célja van amit megér, nem adnám fel én semmiért.

 

Ne nézz hát vágyaid távolába: egész világ nem a mi birtokunk, amennyit a szív felfoghat magába sajátunknak csak annyit mondhatunk.

 

Akik a világnak igazán javára vannak, soha nem akarnak feltűnést.

 

A lelkiismeretet csak úgy lehet elhallgattatni, ha megölik.

 

A barát az aki megmutatja: ki lehetnél, az ellenség pedig azt, hogy ki vagy.

 

A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy iszonyatos szakadék szélén szedjük.

 

Nem az az érdem, ha nem szorulsz mások segítségére. Egymagában az sem, ha segítesz másokat. Érdem csakis a Krisztusi lelkület, mellyel adsz, s olykor elfogadsz, amint ő fogadta el Veronikától a törlőkendőt.

 

A szeretetnek nincs határa, nincs mértéke s nem váltható pénzre, ebből is látszik nem ember alkotta.

 

Ha feleslegesnek érzed magad, gondolj arra: Isten érdemesnek tartott megteremteni téged.

 

Életünk egyetlen problémája megtanulni szeretni.

 

Aki tökéletes barátokat keres, barát nélkül marad.

 

7 másodperc, tudod te is röpke idő az életben, de ha csak eddig szeretnél is, nekem már érdemes volt megszületnem...

 

Amiért érdemes meghalni, azért élni kell.

 

Barátra csak úgy lelsz, ha te is az vagy.

 

Ne félj az elválástól. Ugyanis olyan, mint a szél, a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja.

 

Aki boldog könnyen boldogít másokat is, mi csurogjon az olyan forrásból, mely maga is száraz? (Bólyai Farkas)

 

Boldogok a lélekben szegények, a Végtelen igézetében élők, akik rátették életüket a legnagyobb kalandra, az Isten keresésre, mert érdemes volt megszületniük. (Szent-Gály Kata)

 

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.

 

A szemet-szemért küzdelemben végül mindenki megvakul.

Ha levágják a szárnyainkat tudunk tovább repülni? (Dorina által)

Minden újszülött érkezése azt jelenti, hogy az Úr még mindig nem ábrándult ki teljesen az emberiségből.
Istenhez akkor jutunk a legközelebb, amikor igazán bajban vagyunk. Akkor halljuk őt, amikor levetkőzzük büszkeségünket, nagyképűségünket. Amikor már senkire sem számíthatunk, csak Rá. Fájdalmas mikor ide jutunk, ám Isten ott van, már vár ránk.

 

Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk, sőt daloljunk az örömtől.

 

Csak az ember tudja előre, hogy megfog halni, mégis egyedül az ember tud nevetni.

 

Őrültség semmit sem tennünk, ha mindent nem is tehetünk.

 

Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni.

 

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

 

A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan, nagy dolog történik velünk, hanem amikor apró örömök érnek sorozatban.

 

Ha úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben, azonban anélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger.

 

Jobb elviselni a büntetést azért, amit megtettünk, mint sajnálni, azt ami nem történt meg.

 

Mily nagyszerű látni a célt magát,
S el is érni, ha kell tűzön-vízen át.

 

Amit ma érdemes megtenni, tegnap is érdemes volt.

 

Sokan úgy mennek egy életen keresztül, mint valami alagúton, anélkül, hogy észrevennék a fényözönt, a melegséget és a biztonságot, amelyet a hit napja áraszt.

 

Ha mindenki azt mondaná amit gondol, egyeseknek egyszerűen nem lenne mit mondani.

 

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

 

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

 

Az a szeretet amit nem lehet észrevenni, nem szeretet.

 

Az van egyedül, aki csak önmagát szereti.

 

Nem lehet Istennel és a világgal egyszerre beszélni.

 

Szükségeidben mondd Istennek: "Atyám, nem értelek, de bízom Benned!' - máris segítséget nyertél.

 

Ezt mondja az Úristen, aki téged szeret: Mindent újjá teszek, téged is.

 

Valaki veled van magányodban, valaki megért félelmeidben és bántalmaidban: Jézus, aki az örök szeretet.

 

Ameddig a szenvedés nem vezet Istenhez, nem szenvedtél eleget.

 

Ha nem volna felhő, honnan jönne az eső?

 

A kiszáradt folyómedret senki sem értékeli csupán azért, mert valamikor folyó volt.

 

Ha azt akarod, hogy egy könnyü dolog nagyon nehéz legyen, akkor csak halogasd.

 

Senki nem igérte, hogy az élet igazságos.

 

Akinek az ego-ja kemény, nehezen él át minden átváltozást...

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Ha csalódsz azon emberekben, Kik legszentebb érzéseidet bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, Hanem Te, mert rosszul választottál.

 

Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs

A szerelem láng, a szeretet parázs. Egyik lobogva lángol, a másik hosszan tartóan melegít.

 

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. (Seneca)

 

Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó. A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés.

Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során.

Csak az nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van.

Aki arra vágyik, hogy elhagyja élete színterét, az nem boldog.

A szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről. (Kundera)

 

Barát az, akire akkor is vágyódsz, amikor egyedül szeretnél lenni.

 

Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.

Ha elesettnek érzed magad, emeljen fel az a tudat, hátha ez keresztutad egyik állomása.

Ne mulaszd el a lehetőséget, lehet, hogy ez az utolsó.

 

Ha a környezetünkben mindenkit meg akarunk változtatni, itt az idő, hogy mi magunk változzunk meg.

 

A levegő, amely láthatatlan és mégis nélkülözhetetlen, jelzi számunkra a láthatatlan világ fontosságát.

 

Ne halaszd el semmiképpen azt, amit legszívesebben mindig elhalasztanál.

 

A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel.

 

A váratlan események hamarabb felszínre hozzák igazi énünket, mint a vártak.

 

Higgy nekem: nem bölcs dolog úgy gondolkodni: Majd holnap másképp fogok élni. A másnap mindig késő - élj ma!

 

Forrás mellett senki nem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyéka, Isten közelében, hogy nem gondoskodnak róla.

 

Ha már látom, hogy a földön nincs sem menedék, sem orvosság, sem jóvátétel, sem újrakezdés: odaroskadok a véres, sötét fa lábához: a Golgota keresztjéhez. Eltékozolt életem minden erejével, egy utolsó, hősies mozdulattal azt karolom át.

 

Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak.

 

Így vagyunk mindennel a világon: sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a mienk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk.

 

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete középpontja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

 

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél.

 

Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása és némi önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben. És ezt a valamit mindenáron meg kell találnunk.

 

Isten nem a sikert várja tőlem, csupán az erőfeszítést. Nem a célba érést írja elő, csupán menetközben akar találni engem, amikor ő visszatér.

 

Mondjátok csak szerethet-e mást, aki önmagát gyűlöli? S egyetértésben élhet-e egy másik emberrel az, aki önmagával meghasonlott?

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést. (Benjamin Disraeli)

 

Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül tesszük.

 

Nem érdemes sokra becsülnünk, azt amit könnyen elveszíthetünk.

 

A jó Istenen kívül semmi sem szilárd. Az élet elmúlik, a szerencse megfordul, az egészség tönkremegy.

 

Csak annyiban haladsz előre, amennyiben megtagadod magadat.

 

Az idő drága, az órák visszavonhatatlanul leperegnek és az elveszett jó alkalmak soha nem térnek vissza.

 

Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejtünk el lélegezni.

 

A ma: holnap már tegnap.

 

Mindennap tegyünk valamit, ami nincs ínyünkre, csak azért, hogy megtanuljunk tűrni és kemények tudjunk maradni önmagunkhoz.

 

Hogy miért csalnak meg minket oly könnyen? Az az oka, hogy mi magunk gyakran csaljuk meg önmagunkat.

 

Azok vagyunk, akik a nehézségek közt vagyunk.

 

Nem azért megyünk fel a hegyre, hogy az égbolthoz közelebb jussunk, hanem, hogy tisztábban lássuk azt, ami lent van.

 

Érdemes volt születni, meghalni és e kettő között hitemért bármit kiállni.

 

Ne sajnáld ha a szeretetből többet adsz másnak, mint más ad neked, hisz akkor te leszel a leggazdagabb.

 

Az üres fejnek van egy vitathatatlan előnye, könnyebb büszkén a magasba tartani.

 

Ne tékozold el életed idejét! Isten egyetlen pillanatot se adott hiába.

 

Aki tudja miért szeret, nem szeret igazán.

 

Barátainkra gyakran alig, ellenségeinkre bezzeg mindig bőven van időnk.

 

Van egy dolog, amit Isten nem tud megtenni: nem tud nem szeretni!

Ne gondold, hogy életed semmit sem ér, ne gondold, hogy haszontalan, tehetetlen kolonc vagy, mert nem igaz! Életed csodálatos érték és mindaddig az is marad, amíg adni tudsz. Hogy semmid sincsen? Hidd el nekem gazdag vagy, mert Krisztus keresztje a tiéd s benne minden lehetséges, maradandó érték. Mindaz a szenvedés és öröm, mely eddig életedet jellemezte s ezután köszönt reád, olyan kincs, melyhez a felajánlás által Krisztussal egyesülve juthatsz egyedül hozzá. Istennek adva a múlt salakja is értékké válik a jelen s a jövő végtelenére tolódik... Add át magad!

 

Ne rágódj a múlton! Ne teiknts vissza! Az Úr mindent kézben tart. Megtette, amit te elmulasztottál. Mindent rendbe hozott és újjáépített...Hibáidat elégette, akár egy rakás száraz falevelet és elhullott gallyat. De gondosan őrzi a legjobbat benned, mert szeret és mindig meg fog előzni a a szeretetben.

 

Annyira szeretjük Krisztust és önmagunkat, mint az emberek közül a legkisebbet.

 

Ha valaki a megbocsáthatatlant is kész megbocsátani, akkor van legközelebb az isteni szeretethez.

 

Ha valakinek azt mondom: szeretlek, az lényegében azt jelenti: te nem halsz meg.

 

Aki szeret, mindent elvisel, hogy el ne veszítse, aki vagy amit szeret.

 

Azt a szót, amely rajtad segíthet, nem mondhatod ki saját magad számára.

A szerelem azon ismerszik meg, hogy a szerelmesek semmit se tudnak eltitkolni egymás elől.

 

Az embereket vedd úgy, ahogy vannak, igenis rosszindulatúak, irigyek, szívtelenek.

 

Elég az életszentséget akarni, persze semmi mást nem szabad akarni. Semmi mássá válni nem szabad akarni, hogy valamivé tegyenek bennünket.

 

Azok a körülmények, amelyekbe Isten belevisz bennünket, nem arra szolgálnak, hogy valamire tanítsanak, hanem arra, hogy valamivé tegyenek bennünket.

 

Hiszem, hogy a szeretet nem tud meghalni, mert Istentől jön és Istenhez tér vissza.

 

Ha az ember fél az erőfeszítéstől, az áldozattól, a jövőtől, akkor mondjon le az életről, zárkózzék el, gubózzon be.

 

Soha nem szabad elveszítenünk a másik emberbe vetett bizalmunkat, bármilyen legyen is. Soha nem kell azonban azt hinnünk, hogy tökéletes.

 

Aki Istennek az eszköze, az mindig ott áll középen, ahol a viharok örvénye dúl. Aki Istennek eszköze megmozgatja a világot, és sorsa a küzdelem!

 

Szeretnék úgy élni, hogy nyitott legyek az időre és a halálra, hogy mindent észrevegyek, de semmire se emlékezzem, hogy amit felkínálnak azt válasszam, ádáz és kérlelhetetlen akarattal.

 

Nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.

 

Életem titka Istenben van elrejtve, Istennek csodálatos elképzelései vannak  rólam, de a tervrajzot csak ő ismeri.

 

Aki mellettem van, azt Isten ajándékul teremtette nekem, engem pedig neki teremetett ajándékul.

 

A világ csupa egyszerű dologból áll. Csak mi vagyunk bonyolultak Bonyolult a gondolkodásunk. Belemenekülünk a részletekbe, amik talán nem is annyira fontosak és elvonják figyelmünket a lényegről. Pedig a világ csupa egyszerű dologból áll. Alattunk van a föld, amiből kinőnek a növények és amire építik a házakat. Felettünk az ég, rajta a nap, a hold és a csillagok. A házak teteje az ég felé van. Az alma a fáról lefelé esik. És ha szétnézünk, emberek Isten képmásai. Mind különbözőek. És mind Isten gyermekei. Élünk. Itt és most. Születünk, szerelmesek leszünk és meghalunk. Hogy miért? Nézd a rét virágait, nézz a csillagokra és kérdezd meg ugyanezt. És csodálkozz rá a teremtő Istenre.

 

A szerelem olyan betegség, mely akkor fáj nekem, ha elmúlik neked!

 

Midőn először nyitottad ki a szemed mindenki mosolygott, csak te sírtál. Élj úgy, hogy midőn utoljára csukod le a szemed, mindenki sírjon, csak te mosolyogj.

 

Örvendj a létnek, de ne fájlald senki halálát, mit fájlalsz te azon, kit a fájdalom elhagy örökre!

 

Nem az az igazán erényes, aki nem találkozik a kísértéssel, hanem aki legyőzi azokat.

 

A szerelem olyan, mint a szél, az ember sosem tudja, honnan támad rá.

 

Ha a jövő nehéznek tűnik, gondolj arra, hogy az egész csak egy pillanattá zsugorodik majd egyszer.

 

Mindig az esik a legnagyobbat, aki a legmagasabban van.

 

Nem az a lényeg amit mondanak rólad, hanem amit suttognak.

 

Attól, hogy templomba jársz, még nem leszel keresztény, mint ahogy attól sem lesz autód, hogy lemész a garázsba.

 

Biztos vagyok abban, hogy sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze. (Szt. Bernát)

 

Mindnyájan egyszárnyú angyalok vagyunk, csak úgy tudunk repülni, ha átöleljük egymást.

 

Lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből következik, hogy mivel a baj immár soká tart, a jónak közel kell lennie.

 

Mond miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?

 

Ne várj senkitől semmi jót és nem ér csalódás.

 

Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt aki érzi.

 

Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.

 

Gondolkozzon el mindenki, aki boldogságra vágyik, de még nem találta meg és reménytelennek érzi ezt: valakinek az ő pozitív és negatív tulajdonságai is tetszenek. Ez a valaki talán csak 10 év múlva, de lehet, hogy már a következő percben is szembe jöhet vele az élet országútján...

 

Keresed az Istent? Vedd észre! A kezében vagy!

 

Aki nem szeret, nem szolgálhat.

 

Imával mindent elnyerhetünk, elsősorban a segítséget az imában való kitartásra.

 

Ha csak egyetlen lényt a bensődben igazán szeretsz, a többit is szeretetre méltónak fogod találni.

 

Nem az élet nehéz, hanem a szeretet.

 

Isten minden esemény által imádkozni tanít.

 

Szeretet nincsen fájdalom nélkül.

 

A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként neki ajándékozod magad.

 

Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, azt amink van, előbb el kell veszíteni valami, ami igen kedves nekünk.

 

Lehetnek elfoglaltságaink, de ne legyenek aggodalmaink.

 

Isten szereti a bűnöst, de a bűnét nem.

 

Aki a szenvedésben szeret, az szeret igazán.

 

Senki sem érdemli meg, hogy szeressék. Senki, hogy ne szeressék.

 

Teljesen megismerni egy emberi lényt olyannak, amilyen és szeretni, lehetetlen.

 

Amióta feltalálták a tükröt, fölösleges másokon nevetni.

 

Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, előbb túl kell élned a telet. (Rumer Godden)

 

Isten nekünk mindenből eleget adott, így a bajból is.

 

Ha túl nagynak képzeled magad az engedelmességhez, akkor túl kicsi vagy a parancsolgatáshoz.

 

Minél többet ajándékozott neked Isten, annál nagyobb a tartozásod az emberek felé.

 

Minden ami tetszik, csak egy pillanatig tart. Minden ami elszomorít, csak egy pillanatig tart. Csak az a fontos, ami örökké tart.

 

Rossz hangulat ellen a leghatásosabb orvosság, ha igazi gondok szakadnak az emberre.

 

Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni Ádám fejéből vette volna; ha a férfi rabszolgájává rendelte volna: a lábából; ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává rendelte.

 

Háború nélkül nincs győzelem.

 

Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.

 

Valójában az vagy, aki az Isten szemében vagy.

 

Még a kétségbeesés sem ment fel attól, hogy reménykedj.

 

A tegnap elmúlt, a holnap még nincs itt, de ma segít az Úr.

 

Minden el kell veszíteni, hogy Isten mindent oda tudjon adni.

 

Nem az a hős, aki nem fél, hanem az, aki bár retteg, mégis szembeszáll a veszéllyel.

 

A teremtményeket szeretve lehet megváltoztatni.

 

Ne elégedjünk meg azzal, hogy lejjebb már nem csúszhatunk.

 

Szenvedések, csalódások, meg nem értettség, félelem, fájdalom... mit számít ez? Minden kegyelem!

 

Isten mindent tud rólad. Nincsenek "illúzió" veled kapcsolatban. Pontosan tudja mire vagy képes és mire nem.

 

Pusztán futással nem győzhetünk, de a türelem és az igazi alázatosság által minden ellenségünknél erősebbek lehetünk.

 

Ó, akiben csak egy szikrányi igaz szeretet volna, bizonyára megértené, hogy minden földi jó csupa hiábavalóság.

 

Gyermekem, ha e világ minden bűnét elkövetted volna, Jézus akkor is megszólítana: sok bűnöd bocsánatot nyert, mert nagyon szerettél.

 

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét.

Ebben a világban senki sem érdemel meg senkit. De az Úr jó és határtalan jóságában engedékeny. Mindent megbocsát.

 

Minden vágy, Isten iránti vágy.

 

Vannak szavakkal kifejezhetetlen nagy örömök és mély fájdalmak. A lélek utolsó lehetősége a leírhatatlan boldogságban és a legnagyobb fájdalmak idején a csend.

 

Ne légy keserű, sem sértődékeny, de szabadulj meg minden hibától, légy szelid, jószívű, kedves, békés. Szerezz örömet másoknak!

 

Ha egy szeretetkapcsolatban szabad akarok lenni, akkor az a szeretet beteg. Az igazi szeretetben rab akarok lenni.

 

Nincs kudarc remény nélkül, sötétség csillag nélkül, vihar megmentő kikötő nélkül.

 

Az Istent semmiféle emberi döntés nem befolyásolja.

 

Nem a szeretet ünnepe a karácsony, hanem az Isten ünnepe, aki maga a szeretet.

 

Ha az emberek nem éheznének, az Úr nem tenne csodát.

 

Ha az Isten nem csupán szeretet számodra, hanem még rosszat is tud tenni, akkor a bűn igézetében vagy hiába jársz templomba reggeltől estig.

 

A keresztény életforma nem lehet más, mint pazarlás, mely önmagát adja.

 

Hiába született meg az Úr Betlehemben, ha benned nem születik meg.

 

Még a gyönyöröket és az örömöket sem szabad keresnünk, csak egyedül Istent, és ezek mind hozzáadatnak nekünk.

 

A vallás nem kényelmes!

 

A szeretet kemény döntést jelent: "adni" akar az ember valakinek valamit.

 

Senki sem tud úgy szeretni, ahogy kell.

 

Isten számára nincs apró dolog.

 

Tanuld meg te is elhagyni Isten szeretetéért még az oly szükséges és kedves barátaidat is, s ne keseregj el, ha barátod elhagy, inkább gondold meg, hogy egyszer mindnyájunknak el kell szakadnunk egymástól.

 

Mária mondta: Ha tudnátok milyen nagyon szeretlek titeket, sírnátok az örömtől.

 

Minden Isten akaratából történik.

 

Szívből bocsáss meg, ne színből.

 

A tiszta szív megláthatja Istent. Ha nem látod Istent, vizsgáld meg magad. Talán valami eltakarja őt előled. Valami ott áll köztetek. Ez a sötétség néhányszor azért adatik, hogy közelebb vigyen Istenhez.

 

Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgozunk...
Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélni egymást közt.

 

Amikor valaki megbánt titeket, ne magatokra gondoljatok, hanem rá: magának okoz kárt, Jézust bántja meg, aki benne él. Meg kell tanulnotok a megbocsátást.

 

Ne féljetek, szükség van a keresztre, szükség van a szenvedésre. Ez annak a jele, hogy közel vagytok Jézushoz.

A te üdvösséged gyönyörűséges tény!

 

Csak egyetlen életünk van. Miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindenkinek más-más talentuma van.

 

Isten mindig válaszol imáinkra. De nem mindig úgy, ahogyan mi várjuk. Az a baj, hogy nem is tudjuk mindig igazán mit kértünk.

 

Imáitokban ne kérjetek bármit. Gondoljátok meg jól, mielőtt mert... meg fogjátok kapni.. és nem feltétlenül úgy, ahogyan elképzeltétek.

 

Vajon lehet e egy kézben tartani a rózsafűzért és a géppisztolyt?

 

Isten a legbizonytalanabb biztonság, és a legbiztosabb bizonytalanság.

 

Amikor mi győzzük le Istent, akkor veszítünk, de ha az Úr kerekedik felül, akkor nem szenvedünk vereséget.

 

A Lélek úgy fúj, ahogy akar és a tűzet nem lehet gyufásdobozban őrizni.

 

Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.
… jól esett… csak állni a forró zuhany alatt… és melegedni… próbáltam a gőzt a fejemből is kiengedni… - bár olyan könnyű volna gondtalanná lenni… nincs mit tenni… várni kell… és hinni… 

 

Aki Jézushoz akar tartozni, ne számítson semmi jóra az emberektől.

 

Amikor a Betlehemben született gyermekre emlékszel, hajolj meg a tulajdon szívedben élő gyermek előtt, és kövesd álmaid csillagának fényét, s tudd, Isten veled van, bárhová mész is.

Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa neked, hogy az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot. Karácsony szelleme egész évben melengesse lelkedet!
Béke és kegyelem kísérjen utadon az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében!

 

Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amiről nem szabad lemondanod. Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ez a Te álmod, és mindet meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd!
Mindent. Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek, nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid. Ha a szíved szólít, követned kell szavát.

 

Néha bezárjuk az egyik szobába a másik szoba kulcsát, csak azért, hogy amikor ki akarjuk nyitni ezt a szobát, be kelljen mennünk abba is.

Az emberek más és más utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Ha nem a Te utadon vannak, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek.

Hinni akarom, hogy erősnek és boldognak kell lennünk, mert csak így segíthetünk az embereken a bajban. Aki csak vonszolja az életét, és összeroppan a súlya alatt, senkin nem segíthet.

 

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

 

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni.

Nem az kell, amit kérek, hanem amire vágyom. Valami szépre.

A boldogság egyszerű. Csak mi tesszük bonyolulttá.

 

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.

 

Nem élhetsz mások helyett, nem lehetsz ott mindenhol, nem hordhatsz minden keresztet, és nem viselhetsz el minden ütést. Mindenki helyett mindent. Nem lehet....

 

Éld az álmaid, és ne az életed álmodd!

 

Meg kell tanulnunk vágyakozni az után ami a mienk.

 

Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.

 

Nézz fel az égre! A lombok között átsüt a napsugár. Tudod az Úr végtelen szeretete átragyog mindenen.

 

Szeretni művészet, ahogy élni is.

 

Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valkinek, hogy szeretlek, tudnom kell azt is mondani: Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is.

 

Ne feledd amatőrök építették Noé bárkáját, profik a titanicot.

 

Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szölőről.

 

Nem az idő választ el elsősorban azoktól, akikkel régen találkoztunk, hanem a belső események, amelyek bennünk történtek s történnek.

 

Játék és ünnep az élet. Játék hiszen csak egy pillanat, ünnep hiszen örök.

 

A gyermek addig az anyáé, amíg várja, vágyik utána 9 hónapon át. A születés pillanatától egyre csak távolódik feltartóztathatatlanul a halál felé. Minden értékkel így vagyunk. Míg várjuk, kívánjuk, bírni akarjuk, egyre közelebb jő hozzánk, ám mikor az a miénk lett, a birtoklás pillanatától kezdve az elvesztő halálig távolódik.

 

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Ha egyedül vagy, annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül lenned. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt.

 

A legtöbb ember inkább azt választja, hogy IGAZA legyen, semmint azt, hogy BOLDOG legyen.

 

Aki félelemben él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.

Dühös vagyok magamra, hogy ennyire kedvellek, anélkül, hogy ismernélek.

 

Amikor igazi vagy, nem törődsz a fájdalommal.

 

Ember vagyok, szeretnem kell valakit.

 

Aki kitárja karját lehet, hogy nem csinál karriert, de találkozik sok emberrel, akiket átölelhet.

 

Az igazi barát az, aki mindig ott van, hogy segítő kezét nyújtsa. Aki vezet, mikor eltévedek, aki egyszerűen megért, aki te vagy.

 

Szomorkodni egyedül is tudsz, de az igazi boldogságot muszáj megosztanod valakivel.

 

Ha ki akarsz sétálni az életemből, szólj és veled megyek.

 

Aki pontosan tudja mitől lenne boldog, sosem lesz az.

 

Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik.

 

A szeretetbe bele kell halni!

 

A legtöbben megvagyunk győződve arról, hogy helyeket tudnánk megmozgatni, ha valaki eltakarítaná az útból a dombokat.

 

Ha életed mentes a kudarcoktól, akkor nem vállalsz elég kockázatot.

 

Örülj mindig és légy mindig vidám! A jó Isten így akar látni téged. Istennek fontos az ember öröme. Első csodája Jézusnak egy lakodalomban volt, ahol bort adott nekik, csak az ember örömére.

 

A kezdet néha nehéz. Az élet úgy tűnik, mint problémák halmaza, amit meg kell oldani. Csak később vesszük észre, hogy ezekben a problémamegoldásokban válunk igazán emberré. Érünk, mint alma a fán, a mennyországra.

 

Félünk az újtól. Pedig az néha nagyon kedvesen kezdődik. Új kezdet, új lehetőség. Újra és újra neki kell rugaszkodni az útnak. Itten utunkat, ami egy életen át tart, és odaátra vezet. Hát hajrá!

 

Légy türelemmel, ha az Urat kérni véled! Minél tovább kell várnod rá, minél többet keresed „haszontalan”, annál erősebb vagy.

 

Az eredmény változó, az imádság legyen mindig állandó.

 

Többet kéne gondolnunk erre, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat, így végül tényleg jobban éreznénk magunkat.

 

Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.

 

A szavakat csupán kimondani hazugság, ha nem valósítjuk meg őket éltünk minden pillanatában.

 

Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.

 

Van kockázat, amelynek vállalását az ember, nem engedheti meg magának, de van olyan is, amikor az ember azt nem engedheti meg magának, hogy ne vállaljon kockázatot.

 

Miért hiszitek, hogy a boldog, viszonzott szerelem, ami a legbecsesebb értéke a világnak, csak úgy hever, mint kavics a parton, hogy a közönyös járókelő hanyagul fölszedhesse? Nem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje, pedig mindenki előtt ott hever, legalább egyszer.

 

Felelősek vagyunk azért, amit teszünk, amit elmulasztunk, és azért is, aminek megvalósítását megakadályoztuk.

 

Ne féljetek Krisztustól, nem vesz el tőletek semmit és mindent megad nektek.

 

Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje.

 

Ha a kudarc ellenére is tudsz sikerről álmodni, ha hited minden megpróbáltatáson átsegít, ha szemedet mindig a végső célra irányítod, ha a múlt minden szenvedése és nehézsége bölcsességre tanított, ha céljaid tiszták, és nemesek, ha minden emberben Isten képmását látod. Az élet küzdelmének felét már meg is nyerted!

 

Az életben gyakran vannak kellemetlen eseményeink, óráink, melyek a legjobbra fordulhatnak, de hogy ez megtörténhessen, egy kicsit tőlünk is függ.

 

Mielőtt vágynánk valamire, vizsgáljuk meg milyen boldog az, aki már birtokolja.

 

A szenvedés elveszi kedvünket a jelentéktelen dolgoktól.

 

Légy csöndességben sokszor és sokat, és mint fa ága cinkét hívogat: tanulj meg várni. Már valahonnan jön a kegyelem egészen halkan, észrevétlen, s le fog szállni.

 

A lényeg, hogy az ember tiszta lelkiismerettel és belső derűvel élje meg az életének minden pillanatát.

 

Az a szeretetkapcsolat, amelyik nem élt ki semmilyen próbát, az nem tud elmélyülni.

 

Nem tudunk elmenekülni a szenvedéseink elől, s nincs is erre szükség, mert minden beletartozik Isten szándékaiba.

 

A kereszténység olyan, hogy egyszer lenn, egyszer fenn.

 

Nem olyan vagy, amilyenek mások látnak, hanem amilyennek te látod magad.

 

Krisztuskén vár ránk a világ.

 

Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek e még 1 órát.

 

Örülök, hogy itt vagytok, de még jobban örülnék, ha már mennétek, mert feladatunk van: hirdetni Krisztust.

 

Aki téged elutasít, önmagát minősíti.

Az életben nem az a nagy dolog amit elérünk, hanem amit eltűrünk.

 

Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki.

 

Két tűz között perzselődve égünk el mind! Mely a jobb választás: magány vagy szerelem?

 

Sohase mond: elveszítettem, mond: visszaadtam.

 

A boldogságnak a legnagyobb titka, hogy egyetértésben élünk önmagunkkal.

 

Ha csalódsz azon emberekben, kik legszentebb érzéseid bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, hanem te, mert rosszul választottál.

 

Ha félsz – ne tedd, ha teszed – ne félj!

 

Hinnünk kell, hogy szerethet még bennünket valaki, de nekünk is tudnunk kell szeretni.

 

Ami Istenből látható elég nekem, ahhoz, hogy higgyem azt is ami benne láthatatlan.

 

Ha szeretünk megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk meg kockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit, és nem lát semmit, annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él.

 

Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk éppen a hitünk teszi megtörténté. És úgy vélem, semmi sem történik meg addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne.

 

Csak légy, aki vagy és beszélj szíved mélyéről, ennél többet senki se tehet.

 

Az életben nem igazán az a fontos, hol vagyunk, hanem, hogy merrefele tartunk.

 

Legyél önmagad és mondd ki amit érzel, mert akik számítanak nem bánják, és akik bánják, úgyse számítanak.

 

Kárhozat az a lét, mely értelmetlenné vált. Véletlenül nem kárhozik el senki, de vigyázzunk az oda vezető utak nagyon kényelmesek.

 

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őrá.

Ahogyan könnyen kialakul a beszélgetés azok között, akik ha más időben is, de például ugyanazt a várost látták, ugyanúgy az Úrral is lehet közös emlékeket találni. Itt van saját életünk, egy-egy nevezetes nap, egy-egy megbocsátott bűn. Az emlékezel szónak mindig sajátos varázsa van.

 

Amit Isten neked adott, a testvéreknek szánta, de a te feladatod a kiosztás.

 

Soha nem találnánk önmagunkra, ha nem lennének magányos perceink.

 

Ne a halálra készülj, hanem az örök életre.

 

Ha nincsen időd Istenre, akkor üres beszéd, hogy szereted őt.

 

Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.

 

Krisztus sokat vár tőlünk, nem könnyű az Ország fiának lenni, de mi sem adtuk neki olcsón a Föld polgárjogát.

 

Kár csak az ítélettől félni, ami vár ránk, amikor ott a találkozás öröme is.

 

Korunk nagy kísértése: látszatra élni, vagyis arra figyelni, hogy mit szólnak hozzá mások, és nem arra, hogy mit szól hozzá Isten.

 

Isten művész, s nemcsak remekbe készült alkotásait szereti, hanem azokat is, melyeken még sokat kell dolgoznia.

 

Ha a kereszt kimaradna életünkből, kimaradna a lehetőség is, hogy személyiségünk a maga teljességében kibontakozzék.

 

Örülj annak, hogy élsz, mert hivatásod Isten ismeretére szól, s ne nyugtalanítson a halál gondolata sem: hiszen csak átalakulsz, hogy lásd a láthatatlant.

 

Ha a kötelező ima fáraszt, nincs annak semmi jelentősége, de ha vonakodsz a magányos imától valami nincs rendjén a szívedben.

 

Túl közel ültetett fák elsatnyulnak, sőt egymástól elhajlók lesznek, tiszteljük szeretteink egyéniségét és biztosítsuk számukra azt az életteret, amely szükséges fejlődésükhöz.

 

Isten azért irgalmas, mert végtelenül igazságos: ő nálunk is jobban ismeri mentségeinket.

 

Amikor elfog a kísértés, hogy Isten nem szerethet téged, vedd kézbe keresztedet, nézd sokáig, nézd szótlanul és gyötrődésed elcsendesedik.

 

A holnap útját nem tudod, de azt igen, hogy Isten holnap is figyelemmel fogja kísérni lépéseidet, úgy mint ma.

 

Az Úr nem azt kívánja, hogy megvitassuk: ki és mennyire volt hibás, hanem hogy megbocsássunk egymásnak.

 

Ha visszavetted azt, amit egyszer az oltárra letettél, Isten hamarabb megbocsátja neked, mint a saját lelkiismereted.

 

Hidd el: a te életeddel is remekelni akar az, aki megtervezte a mindenséget.

 

Isten akarata, hogy szentek legyünk valamennyien, mert ő a szentséget nem tartja valami rendkívüli dolognak, mintahogyan mi se csodálkozunk azon, ha virágot hoz a mag, amit elvetettünk.

 

A magányosság gondolatát először meg kell szokni, azután meg kell élni és meg kell szeretni, s mire megszeretted rájössz, hogy így is hívhatod: Isten-közel.

 

Isten az emberi szívet nagyobbra méretezte a földnél, hogy az soha nem tudja egészen betölteni.

 

Mielőtt valakinek a hibáit kibeszélnéd, vagy pálcát törnél felette, kérdezd meg magadtól: imádkoztál e érte annyit, hogy ezt megtehesd.

 

Krisztus neked is felteszi a kérdést: kinek tartasz engem? Őt nem érdekli, hogy mások Illésnek hiszik vagy profétának, egynek a sok közül, mert Ő most egyedül a te véleményedre kíváncsi. Nem beszélhetsz mellé: látja gondolataidat. Számodra kicsoda Krisztus?

 

Krisztus nem azt fogja számon kérni tőlünk, hogy hányszor jártunk Máriapócson, Sümegen, vagy Andocson, az sem érdekli előénekesek voltunk e vagy sem, hogy az egészségesek vagy a betegek közé tartoztunk, szereztünk e diplomát, vagy kétkezi dolgozók maradtunk – mert Ő csak egy valamit kérdez, de itt mellébeszélést nem enged: szerettük e testvéreinket?

 

Mindig eredményt akarunk látni, s azt hisszük akkor van értelme életünknek, ha itt és most alakítottunk a világon, pedig a csillagok fénye sincs itt azonnal, sőt vannak olyan távoli égitestek is, melyekről a fény már elindult felénk, de csak egy másik nemzedék fog rá felfigyelni.

 

Ha bármilyen kicsi dologban véleménykülönbség van Isten és közötted: még nem vagy tökéletes a szeretetben.

 

Ne álmodozz azon, mit meg nem tennél Istenért, ha más körülmények között volnál, tedd azt, amit tudsz, ez elég.

 

Ha Istent igazán szeretnénk, a legigénytelenebb munkák közt is örömmel töltene el a tudat, hogy az Ő akaratát tehetjük, hiszen aki szeret, nem azt nézi, hogy mit kérnek tőle, hanem azt, hogy egyáltalán kérnek.

 

Útközben ne tekintgess hátra, mert fáradt perceidben utánad fog nyúlni az, amit elhagytál, ne gyűjtögess ritka kőzeteket és ne vadássz különleges növényekre sem, mert elterelik figyelmedet az Útról és úgysem tudsz mit kezdeni a kincseiddel a Városban, mert ott mindent a szeretet szerint értékelnek, a Nagy Mérleg nyelve nem is érzékeny másra.

 

Nyíltan beszél az Úr is: add el, amid van. Ő nem lemondást emleget, hanem eladást, mert sem a fel nem használás, sem a pazarlás nem felel meg szándékainak.

 

Boldogok a lélekben szegények, a Végtelen igézetében élők, akik rátették életüket a legnagyobb Kalandra, az Isten keresésre, mert érdemes volt megszületniük.

 

Könnyebben haladsz, ha nem viszel semmi felesleget magaddal, és ha független vagy szívedben mindenkitől.

 

A cselekedeteinket nem megbánni, hanem megfontolni kell!

 

Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért, megkapjuk - de a boldogságunkkal fizetünk érte.

 

Mindenkinek szüksége van valakire, akinek mindent őszintén bevallhat, különben akármilyen értékes ember, magányossá lesz.

 

Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ.

 

Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallasz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha menni akarok?

 

Ha a holnap a hitemen múlna, ha annyira hinnék a holnapban, mint Istenben, vajon fölkelne-e a nap? 

 

Aki nem akar meghalni, még nem biztos, hogy szeret élni.

 

Sosem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szeretttél.

 

Akinek sok van a markában, nem érzi, csak a hiány hagy érezhető nyomot.

 

Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam, szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat - szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva...

 

A férfi nőt akar, a nő meg férfit. De miért pont azt, akit nem lehet?

 

Amit nem tudsz, az nem fáj, de megöl.

 

A magány sosem szül szerelmet - csak szükséget. A szerelem pedig nem egy szükség. Akkor mi a szerelem? A szerelem luxus. Az egyedüllétből születik, amikor mérhetetlenül egyedül vagy és boldog vagy, és örülsz, és ünnepelsz, és hatalmas energia gyűlik össze benned. Senkire sincs szükséged. Abban a pillanatban az energia olyan sok benned, hogy meg kell osztanod. Akkor adsz... Adsz, mert neked olyan sok van, és anélkül adsz, hogy bármit is kérnél cserébe - ez a szerelem.

 

Általában mindenki a párját keresi, de senki sem biztos benne, hogy meg is találja.

 

Addig kívánkozunk egy lakatlan szigetre, amíg oda nem érkezünk.

 

Nem biztos, hogy ami rosszul esik, az rossz is. Lehet, hogy éppen a katasztrófától ment meg.

 

A jövő már attól is szép, hogy mindent beleképzelhetsz.

 

Akit szeretsz jobb, ha nem tudja. Így legalább egyikőtök sem csalódik a másikban.

 

Olyan kevés kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen. Ezért kevés a boldog ember, mert mindenki sokat akar, és a kevés már az észébe sem jut.

 

Érthetetlen, hogy az ember mindenre kíváncsi, hogy mindent tudni akar. Ha meg már tudja, attól fél, hogy valamit elfelejt belőle.

 

Ami másnak jó, az nekem is jó. De ami nekem nem jó, azt másnak még ajánlhatom.

 

A mai nap egy különleges nap. Ez a nap a Tiéd. A tegnap kicsúszott a kezedből és már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki. A holnapra semmi ígéretet nem kaptál, de… a mai nap a tiéd. Ez az egy amiben biztos lehetsz. Azzal töltheted meg, amivel akarod. Élj vele! Ma örömet szerezhetsz valakinek, ma segíthetsz egy másiknak, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni azt, hogy vagy! A mai nap egy jelentős nap. A mai nap a TIÉD!

 

Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

 

A miértekre sosem kapunk választ, vagy ha igen, akkor az a legritkábban korellál azzal, amit mi válaszként elvárnánk, remélnénk, vágynánk.

 

De Nyuszi, ha nem ilyen volnál mind szegényebbek lennénk. (Micimackó)

 

Így viselkednek az igazi barátok, segítenek, hogy több legyél, mint ami vagy.

 

Mennyi mindent dobnánk el magunktól, ha nem félnénk attól, hogy másvalaki felveszi.

 

Nem mindig mondom azt, amit mondanom kell, tudniillik többnyire azt mondom, amit igazán gondolok – ez manapság nagy hiba. Könnyen félreértik az embert.

 

A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog.

 

Rongyosra beszéltük a szánkat, hogy boldog új évet kívánjunk, s úgy látszik ez a boldogság késik...

 

Az álmok lényegében olyan vágyak beteljesülését fejezik ki, amelyek túl fájdalmasak vagy bűntudatot ébresztenek ahhoz, hogy tudatosan szembenézzünk velük...

 

Bizonyos vágyak és gondolatok azért maradnak tudattalanok mert tudatosulásuk szorongást keltene bennünk...

 

Nehézséged oly nagynak tűnik, hogy úgy gondolod nem tudsz megbirkózni velük? Súlyosan rád terhelődnek? Akkor viszont valami nincs rendben nálad, mert Isten sohasem terhel erőd felett. Elvesztetted a helyes mértéket. Isten nagyságához mérten nehézségeid oly kicsinyek, mint a porszem, a hegyóriással szemben. Ha kísértéseid, problémáid és gondjaid még oly súlyosak is, Isten hatalmánál és szereteténél nem lehetnek nagyobbak. Nézz az ő hatalmára és szeretetére, mely oly sokszorosan meghaladja szükségeidet és számolj velük.

 

Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

 

Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: „Szeretni foglak egész életemben.” És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: „Szerelmes vagyok beléd e percben, és maradéktalanul neked adom magamat. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem...

 

Cipelem magammal a gyötrelmet és néha lefekszem a földre, úgy üvöltök. Napjaim kétharmadát aktív boldogtalansággal töltöm, maradék harmadában pedig csodálkozom, hogy hogy is bírom elviselni…

 

Azt,hogy hogyan éljek, mit tegyek,mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték,az óvodában annál inkább. Íme,amit ott tanultam:Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza ahonnan elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej nagyon tápláló! Élj mértékkel! Mindennap,tanulj,gondolkodj,rajzolj,fess,énekelj, táncolj,játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj:fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!Ismerd fel a csodát!

 

Ne mond, hogy nincs időd semmire!! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci,  Albert Einstein vagy Jézus napja!

 

Szükségem van rád ahhoz, hogy elviseljem hiányodat.

 

Azok az emberek, akik tökéletesen hisznek önmagukban, mind az elmegyógyintézetben vannak.

 

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

 

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.

 

Időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat lehessen előre ugrani.

 

Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tied.

Minden ember azért találkozik a másikkal, mert valami üzenetet hordoznak egymás számára...

 

Ha egy egész napot végig akarsz morcoskodni, azon muszáj mosolyogni.

 

Örülj neki, hogy fáj a szíved, mert az arra utal, hogy szeretsz.

 

Ha igazán szeretnéd önmagad, nem bántanál másokat.

 

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. Ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik, ha kisajátítod tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tied marad.

 

Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.

 

...Olyan ez, mint amikor elmész a tengerhez. Odamész a vízhez. Egy kicsit hideg. Nem is tudod be akarsz-e menni. Aztán észreveszel egy helyes fiút magad mellett. Ő sem igazán akar bemenni. Ő is észrevesz téged. És tudod, ha megkérdeznéd a nevét, az este együtt mennétek haza. Felejtsd el az életed. Bárkivel is jöttél vele menj haza. Mert attól a naptól kezdve mindig emlékezni fogsz rá. Nem minden nap, nem minden héten. De vissza fognak térni a képei egy olyan életnek amelyet elszalasztottál...

 

Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.

 

Hogyan is mondhatjuk, hogy "szeretlek", ha közben elvesszük a másiktól az álmait, vagy ami igazán fontos a számára. Nem mondhatja senki, hogy szereti a virágokat, ha nem öntözi őket!

Mindenki a virágokra figyel, a gyökeret néha elfelejtik.

 

Az élet végén ez az egyik legnagyobb öröm: tudni, hogy akik a Te életedet folytatják – és akiknek az életében egy picit a halhatatlanságod sarki fényét láthatod -, azoknak az élete jó irányba halad.

 

Az öngyilkosság egy különös fajtája, ha úgy érünk el bármilyen célt, hogy közben meghal bennünk valami, önmagunkból.

 

Ha a Párodat keresed, tisztázd magadban: az a cél, hogy a "süni" EREDETI természetét és szokásait megismerd, vagy az, hogy a "süni" olyan szokásokat vegyen fel, ami neked tetszik?

 

Mert, amit nem tudsz nem fáj talán, de amit nem értesz, az meg rohadtul tud fájni.

 

Az OTT sohasem jobb, mint az ITT. Hiszen ha egyszer elértél ODA, az OTT-ból ITT lesz, és megint úgy fogod látni, hogy egy másik OTT sokkal vonzóbb.

 

Gondolkodni nem egészséges. Nem mintha lehetne választani.

 

Lyukas a szívem… ilyenkor az ember szalad, hogy betöltsön oda valamit. Rohan, fölforgatja az egész világot, hogy megtalálja az éppen belepasszolót. Mintha nem is lenne eszénél, úgy vágtat városról városra, tengerről földrészre, s mindenütt szedegeti össze a szemetet…

 

A boldogság egy pillangó. Ha hajszolod, sosem éred utol,de ha leülsz és csendben vársz, lehet, hogy leszáll rád.

 

Előbb utóbb mindenkivel minden megtörténik… ha van rá elég idő.

 

Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak!

Minden szép, csak jól kell tudni nézni.

 

Nincs magány, csak félünk a találkozástól.

 

Akinek van miért élni az minden  hogyant  kibír.

 

Talán az emberek túl boldogak körülötted, hogy észrevegyék a fájdalmad. És ezért csak hálát adhatsz!

 

Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől.

 

Ne küzdj korlátokkal. Törd át, vagy fogadd el őket.

 

Vannak dolgok, amelyeknek nem azért van végük, mert elmúlnak, hanem mert megölik őket.

 

A lelki sérülés nem gyógyul meg soha - de hozzáedződik a lélek.

 

Megérthetjük egymást, de megfejteni mindenki csak önmagát tudja.

 

Néha úgy érzi az ember, hogy élete kilátástalan szakadékba téved, s csak később veszi észre, hogy aranybányába járt

 

Aki szeret, mindig szeret. Nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni.

 

Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is ha nem élnek benned Remények és Csodák.

 

Mi értelme volt ennek az egész rohadt életnek?
Maga az élet. Az hogy itt voltunk, és hogy egyszer boldogok voltunk.

 

Ha majd egyszer fájni fog az élet, s szívedből a bánat könnye hull, ne sírj, hisz mindig az a legszebb, ami soha meg nem valósul.

 

A jelenben fáj az igazság, de a jövőhöz elengedhetetlen a teljes igazság ismerése.

 

Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük - olykor elcsodálkozva - milyen boldogok voltunk. 

 

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.   

 

Egyszer minden érzésnek és gondolatnak be kell teljesednie.

 

Amire leghevesebben vágyunk, veszít értékéből mihelyst megkapjuk; a dolgok nem válnak képzetünkből valósággá veszteség nélkül.

 

A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.

Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről.

 

Nagyon sok súlyos sebet meggyógyít az idő és viszont sok jelentéktelen seb idővel fajul halálossá. A téged ért bántalmakat bízd az időre és igyekezzél elfelejteni, de siess jóvátenni a legkisebbet is, melyet máson ejtettél. Vigyázz! Amit megbocsátasz az el van intézve, amit megbosszultál az befejezetlen dolog, mely idővel halálossá válhat.

 

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

 

A változás nem azt jelenti, hogy valamit nem csinálunk, hanem azt, hogy valami mást csinálunk.

Nagy művek nem erőből, hanem kitartásból születnek.

Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is.

Az élénk séta több jót tesz a boldogtalan, de egyébként egészséges felnőttnek, mint a világ összes orvosa és lélekgyógyásza.

A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a „nem volt időm” szavakkal lehet kifejezni.

A szeretet hűséges marad jóban és rosszban. Beéri a tökélynél kevesebbel is, és tekintettel van az emberi gyarlóságokra.

A szeretet fennmarad nap nap után, túléli bosszúságok, problémák és kompromisszumok drámáját; apró csalódásokat, nagy győzelmeket és közös célokat.

Amint elkötelezzük magunkat, a Gondviselés is lép. Egy cél érdekében sok apró dolog történik, ami másként sosem történhetett volna meg. Események láncolata, előre nem látható „véletlenek”, és anyagi támasz siet segítségünkre, amelyek felbukkanására álmunkban sem gondoltunk volna.

Isten arcot adott nekünk, de arckifejezésünket magunknak köszönhetjük.

Az egyetlen kifelé vezető út befelé visz.

A szeretet elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.

Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.

 

Minden nap egy csoda. Vagy legalább magában hordozza egy csoda lehetőségét.

 

Nem azért élek a Földön, hogy megfeleljek az elvárásaidnak. Te sem azért jöttél a világra, hogy az elképzeléseim szerint élj. Ha mégis egymásra találunk, az nagyszerű.

 

Nem minden szeretet, ami annak látszik.

 

Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. 

 

Vadul a szerem erdeiben bántjuk azokat, akiket imádunk és minden jó szándék ellenére
megfojtjuk őket egy riasztó ölelésben.

 

Isten sohasem unatkozik. Az emberek mindig éppen elég dolgot adnak neki.

 

Mikor átérsz a másik oldalra, és visszanézel, rájössz, hogy jobb volt ott, a másik oldalon. És akkor újra útra kelsz...

 

Picike pont vagy ezen a Földön, hol oly nagy a zaj, hogy alig hallani a hangodat.
Picike pont vagy ezen a Földön, hol csak az a dolgod, hogy felvidítsd napjainkat.
Picike pont vagy ezen a Földön, de annál fontosabb nekünk, kik SZERETÜNK TÉGED!

 

Minden ember betölt egy üres helyet, ha csak egy pillanatra is.

 

Amelyik vonat elment, az vissza is fog jönni. Lehet, hogy messzire megy, de egyszer vissza fog jönni.

 

Minden apró szenvedés megerősíti az embert, és segít elviselni a nagyobb szenvedéseket.

 

Minden egy cérnaszálon függ. Vajon erősebb lenne a cérnaszál, ha ezt tudhatná?

 

Ne legyen lelkiismeret furdalásod amiatt, hogy megsebezhetsz. Ez az én kockázatom.

 

Felismerés egy: a tökéletes lényt keresem.
Felismerés kettő: a tökéletes lény megtalálásához idő kell.

 

Nem ott vagyok, ahol keresel, hanem ott, ahol megtalálsz.

 

Büszke lehet, az kinek a barátja vagy. Büszke vagyok hát!

Úgy bízzál, mintha mindent Isten tenne, s úgy cselekedjél, mintha mindent neked kellene elvégezned!

 

Nem valami elöl kell elmenni innen, hanem valami felé...

 

Ha kilépsz az ajtón, húzd be az állad, emeld fel a fejed, szívd tele a tüdődet, idd magadba a napsugarakat, üdvözöld barátaidat mosollyal, és add bele lelked minden kézfogásba.
Ne ijesszen, hogy félreértenek, és ne vesztegess egyetlen percet sem arra, hogy ellenségeiden gondolkozz! Figyelmed arra irányítsd, amit tenni akarsz, és vágj bele, tedd meg első lépésedet célod felé.

Gondolataid időzzenek a nagyszerű dolgokon, melyeket szeretnél megvalósítani. Ahogy aztán óra követ órát, nap napot, tapasztalni fogod, hogy öntudatlanul is megragadod a lehetőségeket melyek közelebb visznek célodhoz. Így nyeri ki a korallállatka is a dübörgő hullámokból azokat az elemeket, melyek művének építéséhez kellenek....

 

Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

 

Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.

 

A fájdalom új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.

 

Senki nem ígérte, hogy az élet igazságos.

 

Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit.
Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja.
Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít. (Scott Shaw)

 

Biztos ismeritek, amikor látszólag minden rendben, de mégsem érzed az elégedettséget, a teljességet, valamire vársz, hogy megtörténjen, de csak peregnek a napok, és azt sem tudod, mi az. Telnek a napjaid, de nem éled az életed úgy igazán. Egy kicsit sajnálod magad a korod miatt, mert már egy rakás dologról lemaradtál, és ezek a lehetőségek soha nem jönnek már vissza. Sajnálod az elmúlt évek jó dolgait, és vágyakozva gondolsz vissza rájuk, mint 'régi szép időkre'.

 

Isten örökséget ígért nekünk is, nem a jóságunk miatt, hanem mert hiszünk benne.

 

Az a lényeges, hogy szeressünk.

 

Hidd el, hogy amit kértél megtörtént!

 

Istennek semmilye sincs, csak szeretete, semmire sem képes, csak szeretetre.

 

A dac, a neheztelés, a félelem, a zúgolódás és a panasz késlelteti Isten tervének kibontakozását.

 

Vajon milyen lehetett az a terv, amit egy legszeretőbb édesapa elgondolt gyermeke számára? Van e elképzelésed arról a szépről, örömről, élményről, boldogságról, ami megvalósulhatott volna életedben? De jaj… milyen sok nem valósult meg, mert elfordultál az Úrtól! Mert tévesen azt gondoltad máshol van a boldogság forrása. Jaj, mennyi alkalmat mulasztottunk el, mennyi örömet szalasztottunk el közömbösségünk, lustaságunk miatt.

 

Krisztus szenvedett értünk – nem azt jelenti, hogy helyettetek szenvedett, neked is szenvedned kell. Krisztus meghalt értünk – nem helyetted halt meg. Azért szenvedett és halt meg, hogy a te szenvedésed és halálod hasonlóvá váljék az övéhez.

 

Vannak emberek, akik nem szeretik a Jóistent, nem imádkoznak, de jól megy a sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.

 

Júdás vagy Péter akarsz lenni? Mindkettő elárulta Jézust, de Péter fel tudott kelni, újra tudta kezdeni és így jóvá tudta tenni hibáját. Júdás kétségbeesett, megpróbálta maga megoldani a problémát: öngyilkos lett. Péter üdvözült, Júdás elkárhozott.

 

Csak a feltámadás ad értelmet a szenvedésnek.

 

Ne ragaszkodj a teremtményekhez, szabadulj meg szeretetüktől.

 

Igényeinkre Isten csak akkor válaszol, ha mi is dolgozunk, mégpedig komolyan dolgozunk azon, hogy megtaláljuk a helyes megoldást egy-egy helyzetben. Néha elvárja tőlünk, hogy elmenjünk az emberi eszközök adta végső határig, mielőtt válaszolna hívásunkra.

 

Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged, aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.

 

Aki barát szeret, de aki szeret, nem mindig barát.

 

Ne kívánd felebarátodnak ugyanazt, mint magadnak, mert lehet, hogy neki más az ízlése.

 

Menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is.

 

Nem beszélgethetsz délután 5-5:30 között Istennel, ha éjjel úgy éltél, mint egy disznó.

 

Valójában egyetlen igazi imádság létezik: maga Jézus Krisztus.

 

Vannak emberek, akiknek szükségük van a szavakra, hogy kifejezzék szívük vágyait imádságaikban. Vajon nem bölcsebb dolog e akkor élni a szavakkal, amikor magunkba vagyunk? Ha mások előtt hangosan imádkozunk, nem kényszeríthetjük őket arra, hogy meghallgassák azt, amit egyedül Isten számára tartogatunk.

 

Tudatában vagy annak, hogy a világnak sosem volt nagyobb szüksége a szentekre, mint manapság? Szentnek lenni nem csupán néhány kiváltságos ember luxusa: egyszerű kötelesség számodra is. Az életszentség lényege: megtenni Isten akaratát, mosollyal az arcunkon.

 

Az önismeret alázatosan térdre kényszerít.

 

Olyan ima, amit nem hallgatnak meg, nem létezik.

 

Léteznek e csodák a földön? A megbocsátó szeretet az egyik legnagyobb csoda.

 

Krisztus úgy szeret, mintha egyetlen lennél.

Amikor valami nehéznek látszik, emlékezz vissza, hogy nem sikerre hivattál, hanem hűségre.

 

A kicsiny dolgok kicsik maradnak, de a kicsiny dolgokban hűségesnek maradni nagy dolog.

 

Aki adni akar türelmes, csak az türelmetlen, aki kapni akar.

 

Vigyázz hát! Ne értékeld le magad. Talán nem kapsz róla soha visszajelzést, de sokkal fontosabb vagy, mint gondolnád. Mindnyájan részesei vagyunk egy nagy tervnek, aminek hihetetlen szépségét egészében soha nem látjuk át.

 

Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki meg megérdemli nem késztet sírásra.

 

Attól, hogy valaki nem úgy szeret, ahogy te szeretnéd attól még szerethet teljes szívéből.

 

Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, ha melletted ül és tudod sose lehet a tiéd.

 

Soha ne felejts el mosolyogni, akkor se ha szomorú vagy, lehet hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

 

Ne sírj mert vége lett, örülj hogy megtörtént.

 

Szeretnünk kell a jókat, mert jók. De szeretnünk kell a rosszakat is, mert jókká lehetnek.

 

Nyugodj meg és higgy abban, hogyha hívlak minden akadályt elhárítok utadból.

 

Mikor egy ajtó bezárul, Isten kinyit egy ablakot.

 

Szerelem: ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha zuhan fél szárnyát kölcsönadja.

 

Szeretni valakit azt jelenti: elfogadni őt, úgy ahogy van, másságával, hibáival és nem az álmok ostoba elképzelése szerint.

 

Az emberek irántunk való szeretetét, mint Isten ajándékát fogják föl és ne váljunk ettől pökhendivé, nagyképűvé.

 

Isten gyakran úgy bátorítja a hitben erőtleneket, hogy hamar megfelel imádságaikra, a hitben erőseket viszont megpróbálja és halogatja a meghallgatást.

 

A hívő emberek soha nem találkoznak utoljára.

 

Olyan munkát vállalj, amit nagyon szeretsz, hogy ne kelljen többé dolgoznod.

 

A kereszttől nem halunk meg, csak az hal meg bennünk általa, ami nem hagy minket élni.

 

Ha tökéletesen ismernéd, hogy milyen nyomorult vagy, akkor meghalnál a fájdalomtól.

 

Jézus azért szeret téged, mert te te vagy!

Elmúlt, mint száz más pillanat. S tudjuk, hogy mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik nem szavak.

 

Nincs olyan, hogy két hupa jöjjön egymás után, mindig így van: hepe – hupa.

 

Isten sokszor nem tudja megmutatni szeretetét, mert az jobban fájna nekünk.

 

Mindnyájan részesei vagyunk egy nagy tervnek, aminek hihetetlen szépségét egészében soha nem látjuk át.

 

Vigyázz az apró, jelentéktelen dolgokra – ezek a nagyok magvai.

 

Ahogy a szülő nem adja gyerekének a kést, hogy játszon vele, Isten is csak a szükségest, a legjobbat adja nekünk.

 

Jézus mindig velünk van, mert ha elhagyna, nem tudnánk tovább élni.

A szögek nem a szívedbe valók, hanem a keresztre.

 

Egy veszélyes kanyarban sok baleset történt. A helyiek bővítették a temetőt. Vajon ez a megoldás?

 

Mit félsz? Az a bíró, akinek el kellene téged ítélnie Jézus Krisztus, aki azért halt meg a keresztfán, hogy ne kelljen téged elítélnie.

 

Ki dicsőíthetné Istent egész napon át? Bármit teszel tedd meg jól, s dicsőítetted az Istent.

 

Az ima alatti szórakozást sosem fogod azzal elűzni, hogy aggályoskodsz. Ne akard a kegyelem művét természetes eszközökkel és erőlködéssel befejezni. Érd be azzal, hogy akaratodat minden visszatartás nélkül Istennek veted alá, s minden kellemetlenséget az ő isteni gondviselése iránti megadás szellemében fogadsz el.

 

Szenvednünk kell itt a számkivetésben, ha nagyok akarunk lenni az égi hazában.

 

A lelki szenvedések a legfájóbbak, de egyben a legérdemszerzőbbek is.

 

Aki semmit sem remél, semmit se kap.

Aki keveset remél, keveset kap.

Aki mindent remél, mindent kap.

 

Mi gondod van rá, hogy sivatagon vagy virágos mezőn megy e utad, hacsak Isten veled van és az égbe jutsz?

 

Mindig meg fogjuk kapni, amit kívánunk, ha akkor kérjük, amikor Istennek úgy tetszik, hogy azzal megajándékozzon.

 

Minden olyan gondolat, amely nyugtalanít nem Istentől jön, mert ő a béke Istene s a békés szívekben lakik.

 

Akik boldogtalanok e világban, azért azok, mert a maguk boldogságát keresik. Akik boldogok e világban, azért azok, mert a mások boldogságát keresik.

 

A víz hiánya nemcsak kiszárít, hanem piszkossá is tesz, mivel nincs mivel megmosakodni, úgyanúgy az emberi szív is, amely nem ismeri a könnyeket, nemcsak kemény, hanem tisztátalan is.

 

A Lélek ott fúj, ahol akar. Senki nem tudja, honnan jön és hova megy. Ezt nem tudni még nem jelenti az üdvösség kárát, de azt nem ismerni, hogy mikor jön és mikor megy, az nagyon veszélyes.

 

Nagyon figyelj arra, hogy mit szeretsz, mitől félsz, minek örülsz és mi miatt vagy szomorú – ebben a négy érzésben nyilvánul meg az egész szív és az egész ember.

 

Böjtöljön a szem úgy, hogy tartozódik a kíváncsi nézelődéstől.

Böjtöljön a fül úgy hogy nem hallgat oda fecsegésekre, pletykákra.

Böjtöljön a nyelv úgy, hogy nem rágalmaz, nem morog és távol tartja magát a haszontalan, üres szavaktól.

Böjtöljön a kéz úgy, hogy a hiábavaló dolgokat elhagyja.

De leginkább a lélek böjtöljön úgy, hogy kerüli a bűnt és lemond saját akaratáról.

 

Isten nem akarja, hogy kevésre becsüld azokat, akiket ő maga egyáltalán nem becsül kevésre.

 

Ki az, aki az Úrban remélt és megszégyenült? Könnyebben pusztul el az ég és a föld, minthogy az ő szava teljesületlen maradjon.

 

Hogyan pusztulnának el azok, akikért maga a Megváltó imádkozott?

 

Senki ne értékelje kevésre az imádságát, mert mondom nektek, hogy az is nagyra értékeli akihez imádkozunk.

 

Ha imádkozol vizsgáld meg, hogy mit kérsz, hogy ki az, akit kérsz és te magadat, akit kérsz.

 

Gyenge az a szeretet, amelyet a remény megszűnése kiolt.

 

Tisztátalan az a szeretet, amely másra is vágyik.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz... Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. (Veronica A. Shoffstall)

 

A szeretet nem keres önmagán kívül más okot, sem más jutalmat. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek – ez jutalomnak is elég.

 

Szeretet az Isten, aki mindenütt jelen van. Ez az egy igazság, ha teljes szívvel hisszük képes megváltoztatni az életünket.

 

Kérd munkádra Isten áldását, de azt ne kérd, hogy a munkát ő végezze el helyetted.

 

Sose hagyd el az imát! Ha nincs időd, csak egy fohászt mondj, de gyakran. Egyetlen Istenre gondolásunk is ima.

 

Fontos, hogy tudjuk a Miatyánkot, de még fontosabb, hogy szerinte éljünk.

 

A hittel együtt jár, hogy elviseljük a kételyeinket.

 

Senki sem boldogtalan, ha nem akar az lenni.

 

Úgy nyisd ki az ajtót, hogy be is tudd tenni, azaz ne kezdj munkát, mit nem bírsz bevégezni.

 

Két kulccsal nyílik a mennyország kapuja: egyik az imádság, másik a munka.

 

Gyökereink a földben vannak, pedig az égbe kellene, hogy legyenek.

 

Minden ember eredeti példányként születik, de legtöbben utánzatként halnak meg.

 

Istent megismerni annyi, mint valakivé válni, Istent semmibe venni, annyi mint semmivé válni.

 

Isten nem régimódi és nem modern, hanem örök.

 

Aki az igazságot keresi, Istent keresi.

 

Akit megragadott az Isten, az mindig vágyódik utána.

 

Sok hit, bátorság, szeretet, imádság, munka és dal kell ahhoz, hogy ne csüggedjen el az ember.

 

Gyónjátok meg a múlt bűneit, adjatok hálát a jelenért és imádkozzatok a jövőért.

 

A hétköznapok is kincseket rejtenek magukban, csak meg kell keresnünk azokat.

 

Az örök célt elérni talán nehéz, de nem elérni rettenetes.

 

Kevesen kapnak hivatást arra, hogy munkások legyenek Isten világméretű szőlőjében, de egy konyhakert mindannyiunk életéhez hozzátartozik.

 

Nem élvezheted Isten kegyelmeit, amíg engedelmességedet nem bizonyítottad.

 

Ne múljék el egy nap sem anélkül, hogy életjelet ne adnál magadról Jézusnak.

 

Isten ismeri a tegnapot. Add neki a mai napot! Ő gondoskodik a holnapodról is.

 

Aki fél a holnaptól az nem veszi észre, hogy a tegnap éppen olyan veszélyes, mint a ma és a holnap.

 

Az imádság nem Istent változtatja meg, hanem az imádkozót formálja át.

A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani a világnak, amit a világ nélküle nem kapna meg.

 

Szakadék láttán van aki a mélységre gondol, van aki a hídra.

 

Isten minden madárnak megadja a táplálékát, de nem dobja fészkébe.

 

Nem szerencsétlenség az ha a sikeres embert lelökik a csúcsról, ugyanis a csúcsról nem vezet út újabb magasságba, míg akit lelöktek, az nekivághat egy új hegynek, amelyről talán még szebb a kilátás is.

 

Szeretni nehéz, de az igazi szeretet sohasem szenvedés.

 

Azokat az igéket olvasd a legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okozzák! Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.

 

A múlt emlékének „süteménye” valamiképpen táplálékul szolgálhat, de nem pótolja a mindennapi kenyeret.

 

A hívő ember ne legyen falucska a völgyben, hanem legyen város a hegyen.

 

Aki nem gerjed haragra a gonosz miatt, az nem szereti a jót.

 

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

 

Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy.

 

A legjobb orvosok: dr. Elégedettség, dr. Higgadtság és dr. Jókedély.

 

Ha azt adjuk, ami nekünk felesleges, akkor valójában nem adtunk semmit.

 

Az ember semmi mást nem vihet Isten elé csak azt a gyűjteményt az életéből, amit megvalósított az evangéliumból.

 

Egyéni hivatásunk betöltése megkívánja, hogy ne csak arról mondjunk le, ami önmagában rossz, hanem mindarról a jóról is, amit Isten nem nekünk szánt.

 

Egy lépésünk sincs felfelé. Isten jön le hozzánk.

 

Eljön, amikor itt az órája. Hatalmunkban áll befogadni vagy elutasítani közeledését. Ha nem fogadjuk, újra és újra jön, akár egy koldus. De egy napon, mint a koldus, ő sem jön többet.

 

Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul. Ne hagyd magad legyőzetni a nehézségekkel, közönnyel, sikertelenséggel. Szeress és jobb lesz a világ.

 

Isten országa azoké, akik sírnak, de mégsem zárkóznak magukba; akik éhezik és szomjazzák Isten dolgait, mégsem harcolnak az igazukért és nem ítélnek el másokat.

 

Illúzióink, álmaink elrejtik előlünk lelki és szellemi szegénységünket, amelyet nem szívesen fogadunk el. Azokat a lelkesítő álmokat, amelyek alátámasztják és ihletik életünket, néha nehéz megkülönböztetni azoktól az álom-barikádoktól, amelyek csak menekülő kitérést és ábrándozást jelentenek.

 

Templom ajtón felirat: nem vagy túl rossz ahhoz, hogy belépj, de túl jó sem vagy, hogy kinn maradj!

 

A távolság és a nehézségek csőlátása csalóka. A nagy lehetőség mindig ott vár rád, ahol éppen vagy.

 

Képesnek lenni arra, hogy örömet találjunk mások örömében: ez a boldogság titka.

 

A barátok olykor angyalok, akik felsegítenek bennünket, ha úgy tűnik, hogy szárnyaink már nem képesek repülni.

 

Mi a barátság? Egy lélek mely egyszerre két testben él. (Arisztotelész)

 

Nem lehet akárki, vagy mindenki a barátod. Valakinek olyannak kell lennie, aki olyan közel áll hozzád, mint tulajdon bőröd, valaki aki szint, életet, jelenlétet visz az életedbe.

 

A barátság erős, mélyen gyökerező késztetés két ember számára, hogy a jóságot és a boldogságot hirdessék egymásnak.

 

A kis kulcs a boldogsághoz valamennyiünk vágya és azt hisszük, hogy dicsőség, büszke pompa az ára. Pedig ki a boldogságot nagy dolgokban keresi átlép rajta, mert e kulcsot kicsinyekben leli.

 

A szeretet szent dolog, ezért szeretetből féld az Istent és ne félelemből szeresd.

 

Küldj engem Uram, ahová és amire akarsz. Csak arra készíts fel, hogy jól betöltsem hivatásomat.

 

Istenben bízni ennyi: hinni, hogy ami történik jó.

 

Krisztus nem útjelző tábla, nem is útszakasz, hanem ő maga az út!

 

Evangélium belövéstől ill. evangélium pirulától nem sokan térnek meg.

 

Az Úr számára határ a csillagos égbolt.

 

Sem félelmünkben, sem a szeretetünkben nem lehetünk biztosak: akiről talán már lemondtunk az hirtelen megtérhet, és megjavulhat. Akiben viszont elhamarkodottan bizakodtunk váratlanul elbukhat, rosszá válhat.

 

A szeretet azt jelenti: rendelkezésedre állok Istenem, rendelkezésedre állok embertársam.

 

A szeretet sokkal érzékenyebben észleli annak minden hibáját, akit szeret, mint a gyűlölet: érzelmei finomabbak és érzékenyebbek. Ez az erő mindent megbocsát, de semmivel sem békül ki, s a kevésnek is örül, de mindenre vágyik.

 

 

Időt kellene szakítanunk arra, hogy meghallgassunk másokat, hogy egymás szemébe nézzünk, hogy bátorítsuk egymást, hogy nevessünk, sétáljunk. Csupán ez az, amit magunkkal együtt Isten elé viszünk. Mi magunk és a szeretetre való képességünk.

 

Növekedni annyi, mint megtanulni meghalni.

 

Az ember azért lép be egy közösségbe, hogy boldog legyen. Azért marad benne, hogy másokat boldoggá tegyen.

 

A halál után csak a feltámadás jöhet, fájdalom után az öröm.

 

Isten szeret! Ő nem megy szabadságra.

 

Nem tudom mire vágysz, de azt tudom: igazából csak az lehet boldog, aki keresi és megtalálja hogyan szolgálhasson másokat.

 

Egész életünk tükör lehet, melyben az emberek meglátják, hogy az Úristen jó, hogy az istengyermekség kedves.

 

A lélek törvénye, hogy nem szeret egyedül lenni. De ha az Úristen vele van, megszereti az egyedüllétet, akkor már nem kapaszkodik más kapcsolatok után. Nem jelentkezik benne többé a féltékenykedések kínzó állapota, észre sem veszi többé, hogy másokat jobban szeretnek vagy kitüntetnek.

 

Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahol szeretnéd? Ki az kinek minden kívánsága szerint történik? Sem én, sem te, sem senki ember a földön. Senki a föld hátán nincs valamilyen búsulás nélkül. Kinek van legjobb dolga? Annak, aki Istenért valamit el tud viselni.

 

Ne félj tehát, hanem tartsd a legszerencsésebbnek magad, hogy méltónak találtattál részt venni az Istenember fájdalmaiban.

 

Meg kell tanulnunk, hogy minden emberi eseményben felismerjük és csodáljuk Isten akaratát.

Tudom jól gyermekem, hogy keresztutad egyre fájdalmasabb. Gondolj arra, hogy Jézus a Golgotán váltott meg bennünket és a megváltott lelkek üdvözülésének a Kálvárián kell beteljesednie.

 

Az ember a halálban nem veszíti el azt, amiért érdemes volt élni. Nekünk két élet adatott. Az egyik idelenn: a küzdelemre, a másik odafenn: a küzdelem jutalmára.

 

Mindig csak készülődünk, hogy élni fogunk, de sosem élünk igazán. (R.W.Emerson)

 

A halálban a túlélők számára az a legborzalmasabb, hogy nem mondhatták meg a halottnak a lényeget: amit róla gondoltak, éreztek. Elkéstek szeretetükkel, mint mindig. És a halott most már sohasem tudhatja meg, milyen önzetlenül szerették. Ez a szeretet, ki tudja, talán megmenthette volna az életét.

 

Aki jól imádkozik tudja mikor kell abbahagyni az imádságot.

 

Jézus elég erőt ad ma, a mai napra. Ám a holnapi gondokhoz majd holnap adja az erőt.

 

A bűn az, ami hátráltat abban, hogy jobban szeressek.

A bűn az, ami a világot embertelenné teszi.

A bűn az, ha elfelejtem az inspirációmat és tétlen maradok.

A bűn az, ha nem teszem meg a jót, amit megtehetek. (Henri Bould)

 

Ha Isten verni akar, embert küld. Ha áldani akar, akkor is embert. (egy kispap)

 

Isten a világból választ ki magának embereket, ezért a szemináriumban olyan emberek vannak, amilyenek a világban. (egy kispap)

 

Ha az életet választod, harcolnod kell a sötétség erői ellen. (Jean Vanier)

 

Szeretni valakit nem egyszerűen azt jelenti, hogy megteszek érte bizonyos dolgokat. szeretni sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy megmutatom számára önön szépségét, értékeit és fontosságát, azt jelenti, hogy megértem őt. (Jean Vanier)

 

Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. (Jean Vanier)

 

Természetesen sok hibán van, ha benned kevés a szeretet.

 

A mai nap az a holnap, amin tegnap aggódtál. (Dale Carmegie)

 

Az imádság annyi, mint komolyan venni az Istent. (Medjugorjei Szűzanya)

 

Amit teszel örömmel tedd, imádkozzál érte és bízd Istenre az eredményt. (Tömő Anna)

 

Harapd össze az ajkadat és tűrj, de még jobb, ha hálára nyitod az ajkadat és úgy viseled el, amit a Teremtő rád mért.

 

Nagy a sátán kirakata, de a raktára üres.

 

Jegyezd meg jól, hogy az utolsó pillanatig nem vesztél el. Nem vagy kivülről kárhozatra ítélve. Te magad tartod magad a kárhozatban. (Hamvas Béla)

 

Úgy oda kell figyelnünk minden látogatásra, mint akkor tennénk, ha tudnánk, hogy az a legutolsó.

 

Figyeld meg az emberek arcát! Látod milyen megejtő, amikor a szeretet megjelenik valaki tekintetében, amikor ott csillog a szemében? Te is ilyen szép lehetsz!

 

Senkit se vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. Csak kérdezd meg: Mit tanulhatok ebből?

 

Micsoda megkönnyebbülés mikor megértjük: a boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire leginkább vágyakozunk.

Elmondhatatlan boldogság, ha az ember azért győzi le undorát egy teendővel szemben, hogy azzal könyebbé tegye mások életét.

 

A köszönöm különösen jó módja annak, hogy azt mondjuk: szeretlek.

 

Elképzelhetetlen, hogy valakit szeressünk s ugyanakkor arra használjuk,hogy dühünk és sértettségünk lelki szemetesládája legyen. Ha valóban szeretsz valakit, sértettségedtől szabadulj meg, ha meg nem szereteted, engedd tovább.

 

Az Atya szeret minket. Soha nem csügged el bukásaink miatt. Soha nem ragaszt ránk címkéket. Olyannak ismer, amilyenek vagyunk: hisz, remél bennünk.(Jo Croissant)

 

Vajon hány kegyelem mellett mentünk el, amit Isten meg akart adni nekünk? (Jo Croissant)

 

Szerencsére Isten nem hallgatja meg minden imánkat. Nem az a dolga, hogy kielégítse szeszélyeinket, és támogassa akaratunkat. (Jo Croissant)

 

Az asszonyoknak soha nem mondták: Szeressétek férjeiteket! (Ef5,25), hiszen ez annyira természetes. (Jo Croissant)

 

A sátán a bűnbeeséskor kétkedést hintett a levegőbe. Vajon hol volt ekkor Ádám? (Jo Croissant)

 

Életünket adni: elfogadjuk, hogy meghalunk. De vajon nem kell e több bátorság ahhoz, hogy önmagunkról részletekben, a mindennapokban mondjunk le, minthogy egyetlen hősi tettel áldozzuk fel? (Jo Croissant)

 

A szeretet mindig győz. Soha nem veszít, aki szeret. Ha szeretet vetünk szeretetet aratunk. A szeretet mindig gyümölcsöt hoz. talán nem azonnal, de végül mindig győz. (Jo Croissant)

 

Nincs szeretet, ha nincs kereszt. (Jo Croissant)

 

Isten szenvedéssel készít bennünket a szenvedésre. Amikor pedig elérkezik a nagy megpróbáltatás pillanata, aminek a földre kellene sújtania minket, állva maradunk, mint Mária a kereszt lábánál. (Jo Croissant)

 

Szeretteink nem a mieink. Bár Isten nekünk adja őket, hogy növekedjünk s hogy növekedjenek, de eljön a pillanat, amikor vissza kell adnunk őket neki. (Jo Croissant)

 

Az az ember, aki nem csinál hibát, az semmit se csinál.

 

A boldogság várása majdnem mindig nagyobb gyönyörűség, mint maga a boldogság.

 

Az életet csak visszatekintve lehet megérteni, de előretekintve kell végigélni. (Kierkegaard)

 

Aki másokat ismer: okos, aki magát ismeri: bölcs, aki másokat legyőz: erős, aki önmagát győzi le: hős.

 

Ne boldogságot kérj Istentől, hanem azt, hogy okosan használhass. S hiszem, hogy akkor a boldogság megjön magától. (Lourd Baden – Powell)

Amit kiadtam, az az enyém volt,

amit megtakarítottam, azt elvesztettem,

amit elajándékoztam, azt viszem magammal. (C.H.Spurgeon)

 

Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is. (Lourd Baden-P.)

 

Az ember az egyetlen élőlény a földön, aki tudni akarja van e értelme annak, hogy van? (Márai Sándor)

 

Az életnek értéket csak az a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. (Márai)

 

Honnan tudod te, hogy mit akar az Isten? Hallgass és viseld el azt is, ha nem értetted meg szándékait. (Márai)

 

Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, elvesz is. (Szabó Magda)

 

Tudod, nem azért jöttünk a világra, hogy úgy menjünk el egymás mellett, mint ismeretlenek. (Remsey Iván)

 

Az élet értelme? Tedd meg a tőled tehetőt, a többit bízd Istenre. (Francois Garagnon)

 

Soha nem lehet túlzottan szeretni. Lehet csalódni, lehet rosszul szeretni, de szeretetünk soha nem lehet elég. (Francois Garagnon)

 

Tanulj meg szenvedni, hallgatni és felejteni. Élni annyi, mint elfelejteni azt, ami az életet elviselhetetlenné teszi. A felejtés a legfontosabb életfunkció. Lelki betegek éppen azok, akik nem tudnak felejteni. (Perlaky József)

 

Vajon a 20 éves egészségével nem volna e nehezebb meghalni? (Prokopp Péter)

 

Ha a barátom beszél hozzám, bármit is mond érdekes.

 

Nem azért szeretjük barátainkat, mert képesek mulattatni bennünket, hanem azért, mert velük képesek vagyunk mulatni.

 

Az ember önmagában nem lehet egész. A barátai teszik teljessé.

 

Az igazi barátság Isten legszebb ajándéka, olyan szeretet, mely nem kér fizetséget.

 

Szeretni és szeretve lenni, a legnagyobb boldogság az életben.

 

A barátságok születnek, nem pedig köttetnek.

 

Minden út rögös hol nem kísérnek barátok.

 

A legvidámabb dolog az életben barátokat szerezni.

 

A barátság szerelem szárnyak nélkül.

 

Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.(Johann Wolfgang Goethe)

 

Az igazi barátság törékeny holmi. Ugyanolyan figyelmes bánásmódot igényel, mint más törékeny és értékes dolgok.

 

Mikor még nem hullott minden darabokra, de a dolgok már kezdenek szétesni, akkor derül ki, kik az igazi barátaid.

 

Soha ne magyarázkodj. A barátodnak nincs rá szüksége, az ellenséged meg úgysem hisz neked.

 

Ne menj előttem, talán nem követlek.

Ne gyere mögöttem, talán nem vezetlek.

Gyere mellettem és légy a barátom.

Kétségkívül megérdemeltem az ellenségeimet, de azt nem hiszem, hogy a barátaimat is.

 

A barát, olyan valaki, aki megérti a múltodat, hisz a jövődben, ma pedig elfogad olyannak, amilyen vagy.

 

A baráti jó tanács olyan, mint az időjárás: néha jó, néha rossz.

 

Mit szeretünk másokban? Azokat a jó tulajdonságokat, amelyekre magunk is vágyunk.

 

Nem az, az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.

 

Micsoda nagyravágyás! Akarod ezt, akarod azt és még amazt is. Nagyszerű, de elgondolkodtál e már azon, hogy ezek a dolgok akarnak e téged? Igyekszel nagyon csípni a boldogságot. Inkább igyekezz méltó lenni arra, hogy a boldogság csípjen nyakon téged. Ha már elég tiszta leszel, a boldogság mindenhova követ, bárhova menekülsz, bárhova rejtőzöl.

 

Van akinek boldogság kell ahhoz, hogy Istenre gondoljon és jó legyen. Valakinek boldogtalanság.

 

Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.

 

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.

 

Az életünk, a lényünk abból a lehetőségből áll, hogy elfogadjuk: jövőnk formálására van egy véges számú, néha szegényesnek tűnő eszközkészletünk. És a boldogságunk kulcsa, hogy elfogadjuk: csak ennyi és ilyen eszközünk van, minden nincs (és nem is lehet) a birtokunkban.
Mégis, örüljünk ennek, és ezzel az eszközkészlettel próbáljunk meg minél jobban és boldogabban bánni.

 

A tanulásnak soha nincs vége. Semmi nem történik az Életben, aminek meg ne lenne a maga tanulsága. Amíg élsz, mindig van mit tanulnod.

 

Ronda a világ? Kiégtek és elbutultak az emberek? Nem találod a helyedet és a barátaidat? Értelmüket vesztették az ünnepek? Magányos vagy és esélyt sem látsz a kiegyensúlyozott párkapcsolatra? Úgy érzed, valami nagyon elromlóban van? Lehet, hogy a világ csak Neked olyan, amilyennek látod. Visszatükrözi Rád a félelmeidet és a bánataidat.

 

Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy. (Wholy)

 

Mikor jöttek a sorscsapások, nagy veszteségek, a keserű könnyek időszakai, arra gondoltam, hogy hiszen én teljes emberi életet kértem, nem üvegházi növény életét.

 

Maga a létezés olyan megrázó élmény, hogy alig marad idő bármi másra. (Emily Dickinson)

 

Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel és mit mondanál neki? No és még mire vársz? (Stepen Levine)

 

A nagy emberek mindig magányosak. (Per Olof Sudman)

 

A férfi annyira szereti a nőt, hogy megkéri legyen a felesége, változtassa meg nevét, hagyja ott az állását, szülje meg és nevelje fel gyermeküket, várja őt otthon, költözzön vele, ha állást változtat. Nehéz elképzelni mit kérne, ha nem szeretné.

 

Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten tiéd, semmid sem hiányzik. Isten egyedül elég. (Avilai Szt. Teréz)

 

Az ember jó, ha akarata örömet talál abban, ami jó és rossz, ha az akarata a rosszban leli kedvét. Erényes, ha az erényes életben talál boldogságot, és bűnös ha a bűnös életben talál gyönyört. Azok a dolgok, amelyeket szeretünk, megmutatják nekünk, mik vagyunk. (Szt. Tamás)

Jézus pontban éjfélkor született és az éjt nappallá varázsolta, nappal halt meg és a nappalt éjszakává változtatta, éjfélkor támadt fel, hogy az éjt nappallá varázsolja. De ezzel még nincs vége. Jézus itt maradt, hogy közöttünk élhessen. Keresztények mindig lesznek a földön, de csakis tőlem és tőled függ, hogy eggyel többen vagy eggyel kevesebben lesznek e.

 

Az ajándékozó mindig fontosabb, mint az ajándék.

 

Két boldog embernek természetesen a házassága is boldog.

 

Csak egy fajta szomorúság létezik, az ha az ember nem szent. (Leon Blay)

 

Megítélésem szerint kétféle ember létezik: az egyik hiszi, hogy van Isten, a másik úgy véli ő az isten. (dr. Wilhelm Ottó)

 

Amikor temetnek hiába sírsz, addig mosolyogj amíg élek.

 

Nagy adomány az emlékezés, de legalább olyan nagy a szent felejtés adománya.

 

Nem azért imádkozunk, hogy az isteni rendelkezést megváltoztassuk, hanem, hogy elnyerjük azt, amiről Isten úgy rendelkezett, hogy imádság közvetítésével kell megvalósulnia. (Marcell atya)

 

Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá. (Selma Lagerlöf)

 

A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terheim,
hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám. (Hammarskjöld)

 

A győzelem nem tanít meg semmire. Az igazi leckét akkor kapjuk az élettől, amikor veszítünk.

 

Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.

 

Nem is sejted, mivé alakíthatna az Isten, ha teljesen átadnád magadat Neki. (Lojolai Szent Ignác)

 

Ha valaki türelemmel elviseli embertársai szeszélyeit, kezébe kapta a leghatalmasabb eszközök egyikét, amellyel gyorsan szent lehet. (Szt. Kolos)

 

Midőn eljön az Emberfia, talál e hitet a földön? – Tulajdonképpen ez az egyik oka az utolsó ítélet eljövetelének. Oly nagy lesz a romlottság, a szívtelenség, hogyha el nem jő maga az Úr, még az igazak is lépre mennének. Isten ezt nem engedi.

 

Szent az, akiből Isten jósága és szeretete árad az emberekre. Mert Isten nem a csillagokból és a mennydörgésből, nem a rádióból és nem a tévéből, hanem emberi szívekből sugárzik.

 

Boldogok a boldogtalanok, mert van egy titkuk: szereti őket az Isten.

 

Isten a jókedvű adakozót szereti. Az ad a legtöbbet, aki örömmel ad. (Teréz anya)

 

Sohase engedjétek, hogy bármi annyi szomorúsággal töltsön el, hogy feledtesse veletek a feltámadott Krisztus örömét. (Teréz anya)

 

Minden útszélen Isten levelére bukkanunk. A zöld fű Isten illatos zsebkendője, rajta az Ő monogramja áll: azért rejtette el, hogy erről eszünkbe jusson.

 

Aki Krisztuson kívül akar valamit, nem tudja mit akar. Aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik. Aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja mit csinál. (Néri Szt. Fülöp)

 

Vannak olyan sebek amelyeket a világon csak egyetlen teremtmény tud meggyógyítani, aki adta.

 

Akármilyen lanyhán is imádkozzék is valaki, Isten mindig nagyon sokra becsüli, hogy mégis imádkozik. (Avilai Szt. Teréz)

Könnyű dolog jónak lenni, amíg az erényt jutalmazzák, a bűnt pedig büntetik. Ilyenkor szinte nyakadnál fogva visznek a mennybe. De ha olyan idők járnak, amikor nincs, aki jó tanáccsal szolgálna, nincs aki jó példával járna elől, amikor azt látjátok, hogy az erényt büntetik, a bűnt pedig jutalmazzák, ha akkor álljátok a sarat és megmaradtok Isten mellett, akkor ezt elhihetitek nekem: ha csak félig vagytok is igazak, Isten előtt akkor is egészen igaznak fogtok számítani. (Moros Szt. Tamás)

 

Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol, megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája, mert emberek vagyunk. De ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá. De ha bántanak, csak addig tűrd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!

 

Valamely dolgot nem vethetünk el pusztán azért, mert kár is származhat belőle. (Morus Szt. Tamás)

Nem olyan időket élünk, hogy hinni lehetne mindenkinek. Ne higgyetek ti másnak, mint az olyannak, akinek élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza. (Avilai Szt. Teréz)

 

Ha egyszer az Úr karjain hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ kígyót-békát kiált rátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is megvédelmezzen benneteket. (Avilai Szt. Teréz)

 

Azt gondolni, hogy bemehetünk majd az égbe anélkül, hogy magunkba szállnánk, anélkül, hogy önmagunkat megismertük és nyomorúságunkat megfontoltuk volna és anélkül, hogy mérlegeltünk volna, mivel tartozunk Istennek, s végül anélkül, hogy sokat könyörögtünk volna irgalmáért: ez oktalanság. (Avilai Szt. Teréz)

 

Az igaz barát az, aki megfogja a kezed és a szíved érinti meg.

 

Ne pazarold az idődet egy férfira, aki nem akarja az ő idejét rád fordítani.

 

Ne erőltess semmit, mert a legjobb dolgok akkor történnek, amikor legkevésbé számítasz rá.

 

Isten talán azt akarja, hogy találkozz néhány rossz emberrel, mielőtt találkozol az igazival, úgyhogy mikor végül találkozol az illetővel, tudni fogjuk hogyan legyünk hálásak.

 

Hidd el, ha fényeddel, vagyis az Istentől kapott szeretettel naponta csak egy embernek szerzel örömet, már nem vagy hulló csillag, mert a szeretet örök.

 

A mennyországgal nincs közvetlen postai összeköttetés. Ha Istennek akarsz írni, emberhez címezd, mert őbenne lakik az Isten. (Straaten Opream)

 

Isten mondja: kérjetek és kaptok. Mit kérsz tehát? Nyisd nagyra a szíved, félre a kicsinyességekkel! Tágítsd nagyra vágyaidat! Nem akárki, a Mindenható szólít fel: kérj, amit akarsz. (Szt. Ágoston)

 

Ha már sehogy se megy az imádság, legalább szerez örömet másoknak – ez a legjobb imádság. Szomorúságunkkal eltakarjuk embertársaink előtt Isten arcát. (Boros László)

 

A szeretet idővel mérhető, amit, akit szeretsz, arra van időd.

 

Az a nap, ami küzdelem nélkül telt el: elvesztegetett nap.

 

Ha belülről látod a világot, a bölcsességre, a célokra és a hitre úgy fogsz tekinteni, mint családod szilárd alapjára. A szeretet vezérel, és igyekszel mindenkit simogatni, akivel kapcsolatba kerülsz. Belülről látni annyit jelent, hogy van benned bátorság alkalmazkodni a változásokhoz, és kitartani, amikor minden összeesküdni látszik ellened. Belülről látni annyit jelent, hogy hiszed: a szépség a jóság olyan valami, amit mindennap érdemes "elvetni"!

 

Igent mondani a változásra és a váratlanra.

 

Az élet értelme az élet, az elpazarolt, az elégetett, a mások örömére leélt élet. (Gyökössy Endre)

 

A kereszténység nem egyenlő ostobasággal, ütődöttséggel, a butasággal, de ne keresd úgy a magad hasznát, hogy a másikéra ne légy tekintettel. (Gyökössy Endre)

 

A mi életünk büszkesége kár és szemét Isten nagy szerelméhez képest.(Gyökössy Endre)

 

Az Úrvacsora helye, nem a kiváló keresztények találkozóhelye és a perfekt hívők asztala, hanem a vámszedőké és a bűnösöké. (Gyökössy Endre)

 

A keresztény olyan ember, akire Isten rábízza az összes többi embert. (Godin abbé)

 

Aki a mát nem tudja megragadni, az eltékozolta az életét. Nem a mának élünk, de a mában kell élnünk. (Gyökössy Endre)

Ne pazarold életed kétkedésre és aggódásra! Láss neki a feladatnak, ami ott van előtted és rád vár. Ha megteszed, amit a ma követel tőled, az lesz a legjobb felkészülés a holnapra és az eljövendő századokra. (Palph Waldo Emerson)

 

Ha tudnánk milyen keveset foglalkoznak velünk mások, talán nem idegeskednénk olyan sokat azon, mit gondolnak rólunk. (Olin Miller)

 

Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted – ez siker. (Henry Ford)

 

Ne könnyű életért imádkozz, hanem azért, hogy erősebb legyél. (John F. Kenedy)

 

Még belegondolni is megdöbbentő, hogy valakinek az örök üdvössége vagy kárhozata függ attól, hogy Isten szeretetét mennyire engeded működni. (Katona István)

 

Minden találkozás kockázat és ajándék is. (Gájer László)

 

Akarj erősen, kitartóan és küzdj a célodért! Ha átmenetileg a siker el is tűnik szemeid elől, csak tovább előre! Gyáva, megfutamodott katona még nem nyert csatát.

 

A bűn nemcsak az, amit megteszünk. Bűn az is, amit szeretnénk, de nem vagyunk elég erősek. (Márai Sándor)

 

Nincs szégyellnivalód az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni vagy nem mer elfogadni éréseket. (Márai Sándor)

 

Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt vagy csak nem volt eléggé hősies azt nem kapta meg. (Márai Sándor)

 

Az élet tökéletesen rendez mindent, ha alkotni akar. (Márai Sándor)

 

Az élet legnagyobb boldogsága, ha tudhatjuk, hogy szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagy még pontosabban szeretnek annak ellenére, amilyenek vagyunk. (Victor Hugo)

 

Ha tudsz kapni, elfogadsz. Ha tudsz adni, elfogadnak. (Katrien Kuti)

 

Aki nem lelkesedik, nem is szeret. (Szt. Ágoston)

 

Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!

 

Ami nem szerepelt a tervemben, az ott volt Isten terveiben és egyre elevenebb lett bennem a meggyőződés, hogy Istennél nincs véletlen, az hogy egész életem a legkisebb részletekig fel van jegyezve az Isteni gondviselés terveibe. (Edit Stein)

 

Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük. (Jules Renard)

 

Ha Isten akar valamit, olyan gyorsan teszi, hogy a lélegzetünk is eláll. (Wayne Muller)

 

Nem azért szeretnek minket, mert jók vagyunk, hanem azért vagyunk jók, mert szeretnek bennünket. (Deomond Mpilo Tutu)

 

Nem érdemes olyan emberek körében lenni, akik a legrosszabbat hozzánk ki belőlük. Menekülni kell előlük. Ki kell zárni őket. Nem őket kell megváltoztatni, hanem magunkat válasszunk más barátokat. (Les Brown)

 

Aki gyakran és sokat nevet, az elnyeri, aki elnyeri okos emberek tiszteletét, az őszinte kritikusok szeretetét, aki elviseli a hamis barátok árulását, aki megbecsüli a szépet, és a jobbat látja meg másokban, aki egy cseppet szebbé teszi a világot akár egy egészséges gyermekkel, egy zsebkendőnyi kerttel vagy jobb szociális helyzettel, aki tudja, hogy legalább egy ember neki köszönhetően lélegzik szabadabban – az elmondhatja: sikerült! (Ralph Waldo Emerson)

 

Tudom, hogy nehéz hinni, de biztosíthatlak még nehezebb nem hinni. (Carlo Caretto)

 

Mi volna a fájdalom nélkül, mely időben figyelmeztet és észre térít?

 

Nem halljuk Isten melódiáját, mikor susog, mint a szél, de megborzadunk, ha hallgat.

 

Légy boldog a pillanatban ennyi elegendő. Minden egyes pillanat: ez minden, amire csak szükségünk van, nem több. Légy boldog most, és ha cselekedeteiden keresztül megmutatod, hogy szeretsz másokat, beleértve azokat is, akik szegényebbek nálad, akkor boldoggá tetted őket is. Ehhez nem kell sok, elég lehet egy mosoly. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindenki többet mosolyogna. Ezért hát mosolyogj, légy derűs, s örülj annak, hogy Isten szeret téged! (Teréz anya)

 

Minden bánatba merült lélek a bánatából annyit veszít, amennyi az általa kiszorított könny súlya, amit másoknál letörölt. (Gyökössy Endre)

 

Isten nem lehet olyan könyörtelen, hogy akár csak elképzelni is tudná a végtelen, örök büntetést, melyből lehetetlen kitörni. A szeretetben nincs örök büntetés. (Juan Arias)

 

Valakire megharagudni az egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy elismerjük őt. Senki sem átkozza azt, akit levegőnek tart. (Juan Arias)

 

Nem rajtad áll hogyan vagy mikor fogsz meghalni. Csak abban dönthetsz, hogyan fogsz élni. Most! (Joan Balz)

 

Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)

 

Nem az út lehetetlen, a lehetetlen az út.

 

Zuhanó repülőben nincs ateista.

 

Az Isten azért áldotta meg az embert képzelettel, hogy kárpótolja, amiért nem az, aki lehetne és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy az vigasztalásul szolgáljon azért, aki. (H. D. Baughman)

 

Nézni, az egy dolog.

Látni, azt amit nézünk, egy másik dolog.

Megérteni, amit látunk, egy harmadik dolog.

Tanulni, abból, amit megértettünk, ismét csak egy más dolog.

De cselekedni, arra támaszkodva, amit tanultunk, ez az ami valóban számít.

 

Isten fia nem azzal bizonyította be istenségét, hogy leszállt a keresztről, hanem azzal, hogy meghalt rajta. (Aquinói Szt. Tamás)

 

Légy eszköz: arany vagy acél, platina vagy vas, kicsi vagy nagy, finom vagy durva. Mindegyiknek megvan a maga rendeltetése, akárcsak az anyagi dolgoknak: ki merné állítani, hogy az ács fűrésze kevésbé hasznos, mint a sebész kése? A te kötelességed, hogy eszköz légy! (Boldog Josemira Escriva)

 

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, egy pillanat. Megszeretni, egy nap elég. De elfelejteni egy élet is kevés.

 

Istentől mindig csak jó jöhet. Még akkor is, ha könnyeinken keresztül nem látunk még messzebbre.

 

Ha  meg akarod találni Krisztust, ne keresd őt a keresztje nélkül. (Edit Stein)

 

Milyen gazdag a magyar nyelv, amikor valakire rákérdezünk, akkor így kérdezünk: Kicsoda? Minden ember egyszeri megismételhetetlen csoda.

 

Ha engedjük, hogy egy másik ember kihasználjon vagy manipuláljon minket, azt nem szeretetből tesszük. Valójában árulást követünk el vele szemben. Hozzájárulunk a másik személyiségének eltorzulásához. A szeretet azt mondja: „Túlságosan szeretlek hogysem megengedjem, hogy így bánj velem. Ez nem jó se neked, se nekem. (Gary Chapman)

 

Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben. (Eleanor Roosevelt)

 

Tamás akkor kapta a hitét, amikor a közösséggel volt!

 

Ha az élet citromot adott, csinálj belőle limonádét.

 

Olyan világban élünk, amiben a limonádét mesterséges ízesítőanyagokból állítják elő, a mosogatószerben viszont igazi citrom van.

 

Isten olyan lény, aki el tudja viselni, hogy szeretik. Az a furcsa, hogy az ember megérzi azt, amikor szeretik, de rettenetes nehéz valakit találni, aki ki is bírja, el is viseli hogy szeretik. Ettől úgy félnek az emberek, mint egy merénylőtől. Félnek mert azt hiszik, ki akarják fosztani őket, úgy látszik van valamilyük, amiről maguk se tudnak. Nyilván rosszul szeretünk, de az Isten az, aki a rossz szeretet is kibírja. (Pilinszky János)

 

Isten mindaz, amit magadnak csak kívánhatsz… a legbölcsebb, aki leginkább szeret, aki mindent csak teérted tesz, aki megajándékoz minden jóval, aki az életét is odaadta már érted, aki örökké hűséges marad hozzád, aki mindig veled van, akire mindenben számíthatsz, akiknek minden jót köszönhetsz.

 

Az öröm egy jel arra, hogy közel vagyunk a fényhez. (Edit Stein)

 

Ha szerelmes vagy, az nem ok arra, hogy szeressenek. (Taine)

 

Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.

 

Egyezzünk meg valamiben, ha találkozunk egymással és rámosolygunk a másikra, még olyankor is, amikor nagyon nehezünkre esik mosolyogni… mosolyogjunk vissza, tegyük meg ezt az apró szívességet. (Teréz anya)

 

Aki céljául tűzi ki, hogy jót tesz, annak nem szabad arra várnia, hogy ezért az emberek majd eltakarítják útjából a köveket. Ellenkezőleg arra készüljön fel, hogy köveket hengerítenek útjába. (Albert Schweitzer)

 

Valamely embert szeretni ezt jelenti: úgy látni őt, ahogy Isten elgondolta. (Dosztojevkszij)

 

Ha beleláthatnánk ellenségeink lelkébe, annyi szomorúságot és szenvedést találnánk, hogy megenyhülnénk irányukba. (H. V. Laugfellow)

 

Kevés szeretet volna a világon, ha csak az jutna hozzá, aki megérdemli. (Waggerl)

 

Nem elég, ha szeretjük felebarátainkat. Úgy kell élnünk, hogy ők is szerethessenek bennünket. (Sellye János)

 

Hála Istennek a haragért, mert jelzi, hogy eléggé szeretjük a másikat, ahhoz hogy meg lehessen bántani minket. (Matthew Linn)

 

A szeretet nem mindig úgy jelenik meg, amint mi azt magunknak elképzeljük. (Anton Kner)

 

Ha őszintén és egyszerűen akarunk szeretni, akkor először is le kell győznünk a félelmünket, hogy nem szeretnek bennünket. (Thomas Merton)

 

Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire  csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon. (Szt.János)

 

Csak te tartasz engem, különben a mélye zuhannék.

 

Az a dolgunk, hogy megbékéljünk a múlttal és tanuljunk belőle.

 

Az emberek szeretetkapcsolatában minden tévedés és szenvedés onnan származik, hogy szüntelenül azt gondolják: a szeretetnek valami köze van a birtokláshoz. A szeretet kizárólag lét. (Hans Müller-Eckhard)

 

Érdekes: épp azokról tudjuk a legkevésbé megmondani, hogy milyenek, akiket szeretünk. Egyszerűen csak szeretjük őket. (Max Frisch)

 

Csak a szeretet és a halál változtatja meg a dolgokat. (Kahil Gibram)

 

Mindenki vigyáz arra, hogy a szomszédai ne csapják be őt. De eljön az idő, amikor vigyázni kezd majd arra, hogy nem csapja be szomszédait. Akkor a dolgok már rendben fognak menni. (Ralph Waldo Emerson)

 

Az ember megteheti azt, amit akar, de nem határozhatja meg, hogy mit akarjon. (S. Bremer)

 

A bukás csupán egy lehetőség, hogy újrakezdjük intelligensebben. (Henry Ford)

 

Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad. (Erich Fromm)

 

Ha nem tudjuk elfogadni a párunk múltját, nem érdemeljük meg a jövőjét.

 

Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárat, ha rólam van szó. (Robert Brault)

 

A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, soha nem győznek.

 

Mielőtt megszólalsz gondold végig szebb e, mint a csend, amit megtörsz vele.

 

Tegnap okos voltam, ezért meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok és ezért meg akarom változtatni önmagam.

 

Minden tartós kapcsolat kulcsa, hogy az ember tudja mikor vonuljon félre és mikor húzódjon közel. (Doménio)

 

Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása. önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása. (Taitosz)

 

Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szívedet. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szivüket edzenék. Légy együttérző mindenkivel. Dolgozz lelked s egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért és hallgass rám: sose add fel! Nem számít mi folyik körülötted, nem számít mi történik. Soha ne add fel! (Tenzin Gjaco)

 

Egy sor dolog a fájdalmassága, látszólagos fölöslegessége ellenére sem hasztalan. Meg kellett történniük velünk ahhoz, hogy általuk kevesebbnek, értékesnek lássunk valami mást, esetleg ugyanazt, jobb szemszögből. Az óvatos érzelmi életnél nincs rosszabb.

 

Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, legfeljebb sejtheti és találgathatja, hogy mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapítja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme. (Kundera)

 

Élj úgy, hogy soha ne szégyeld, ha a világ megtudja, mit gondolsz, mit érzel, még akkor is, ha nem is igaz, amit a világ megtudott. (R. Bach)

 

Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete. (Csoóri Sándor)

 

Aki azt akarja, hogy mindenki szeresse, sokat kell hazudnia. (Fekete Gyula)

 

Ha másoktól el kellene tűrnünk mindazt, amit magunknak megengedünk, elviselhetetlen lenne az élet. (Georges Couteline)

 

A szerelemre vágyás még nem szerelem, de a szerelemtől való félelem már az.

 

A sárkányok széllel szemben és nem a szél irányába emelkednek magasba. Soha, senkinek nem sikerült még magasra emelkednie a tökéletes nyugalom körülményei között. (John Neal)

 

Ha megtennénk mindazokat a dolgokat, melyeket képesek vagyunk megtenni, ámulatba ejtenénk önmagunkat. (T. Edison)

 

Mindig két választási lehetőségünk van. Két út áll előttünk. Az egyik könnyű és ez az egyetlen előnye. (anonim)

 

Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába ha nem látjuk, hogy egész jelentőségük annyi, amennyit másokért teszünk. (Alfred Adler)

 

Az a valóban nagy ember, aki hozzá tud segíteni másokat, hogy nagynak érezzék magukat. (anonim)

 

Két dolog van, amin az embernek nem szabad mérgelődnie. Egyik: amin tud változtatni, a másik, amin nem tud. (M. Bank)

 

Az az igazi méltóság, amely nem csökken mások tiszteletlensége miatt. A Niagara vízesés sem csökken attól, hogy beleköpsz. (Anthony De Melo)

 

Íme egy próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért e már: Ha élsz, még nem. (Richard Bach)

 

A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség. (William S. Maughman)

 

Egy kertész levelet írt a Földművelési Hivatalba: Mindennel megpróbálkoztam, amit az önök könyvecskéje ajánlott és minden tanácsukat megfogadtam arra nézve, hogyan lehet megszabadulni a pitypangoktól. Ennek ellenére tovább nőnek.

Postafordultával a kertész kézhez kapta a következő tanácsot: Kedves Uram! Ha ön megpróbálkozott mindennel, amit mondtunk önnek, és még mindig vannak pitypangjai akkor már csak egyetlen dolgot tehet, megtanulja szeretni őket. (Harry Lorayne)

 

A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb örültségekre is képes és egy perc alatt elintézi magát egy életre. (Mario Vargas Losa)

 

Soha ne felejtsd el, hogyha Isten tökéletesnek szánta volna a mai napot, nem teremtette volna meg a holnapot.

 

A sértődékenység az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága. Egy okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála műveltebb bírálja, örül neki, hogy tanulhat tőle, a buta sértéseit pedig nem veszi magára.

 

Senki nem nyert még versenyt, aki nem nevezett be. (Arnold Barett)

 

Mi a mikrohullámú ételek gyorsaságát szeretjük, de Isten szívesebben pácol. És ha kiismerted magad a konyhában, akkor tudhatod, hogy a pácolt ételek sokkal finomabbak a „fast food”-nál.

 

A szerelem, olyan, mint a víz, ami áttöri a gátat. Elég ha egy apró rés keletkezik a gáton, amin át tud szivárogni a víz és egyszercsak átszakad az egész és akkor senki nem állhatja útját az áradatnak. (Paulo Coelho)

 

Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. (Paulo Coelho)

 

Igazság mindig ott van, ahol a hit. (Paulo Coelho)

Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek sincs bátorsága összetörni. Mosolyra mosoly a válasz.

 

Ha nem él és nem emberi lény, minek abortusz? (A.J. Collins)

 

Ami megváltoztatható, azt meg kell változtatni. Ahol valami megváltoztathatatlan, ott magamat kell megváltoztatnom. (Langle)

 

A szerelem az, amikor az ő ujja van a világ villanykapcsolóján.

 

Vajon a szerelem vagy általában vajon a barátság nem jelent e mindig előítéletet a többiekkel, a nem szeretettekkel a nem barátokkal szemben? (Ulrich Matthias)

 

Afrikában minden reggel felébred egy gazella és tudja, hogy futnia kell. Gyorsabban, mint a leggyorsabb oroszlán, különben vége az életének. Minden reggel felébred egy oroszlán is, és tudja, hogy futnia kell, hogy elérje a leglassúbb gazellát, különben éhen pusztul. Mindegy, hogy oroszlánként, vagy gazellaként ébredsz, a legokosabb, ha azonnal futásnak eredsz.

 

Több jó ember él a világon, mint rossz. Csakhogy a rosszak nagyobb zajt csapnak. (Lina Morgan)

 

Figyeljétek meg, hogy a szomszédainkat mindig úgy szeretjük, ahogyan önmagunkat, úgy bánunk másokkal, ahogy önmagunkkal. gyűlöljük őket, ha magunkat, megbocsátóak vagyunk velük, amikor magunkkal. Türelemmel viseltetünk irántuk, ha magunkkal is megbékéltünk. A világgal való konfliktusainkat nem önmagunk szeretete hanem az önutálat okozza. (Eric Hoffer)

 

Bajaink fele abból származik, hogy gyorsan mondunk igent, vagy túl későn nemet. (Josh Billings)

 

A halogatás azt jelenti, az ember tudja, mit kellene tennie, mégsem teszi. Ha nem tudja, mit kellene tennie, az nem halogatás, az a gondolkodás. (Lynn Lively)

 

Kevésbé szeretünk, mikor tudjuk, hogy szeretnek minket, mint ahogy jobban szeretünk, mikor rájövünk arra, hogy kevésbé szeretnek minket, semmint képzeltük.

 

Azoknak akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagunkon.

 

Hiszek a napban, akkor is ha nem süt.

Hiszek a szeretetben, akkor is ha nem mutatkozik meg.

Hiszek Istenben, akkor is ha nem szól.

 

A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek, de nézd csak meg mire képesek, ha összekapcsolódnak.

 

Tudod, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés éppúgy hozzátartozik az emberhez, mint a fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. (Taitosz)

 

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre és mindent elraktározzunk, ami fáj. (Charlotte Bronte)

 

Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved, az aki azt hiszi, hogy nélküle meg lehetnek a többiek.

 

Ha arra érnél haza, hogy egy idegen éppen pofozkodni tanítja a gyerekeidet, vagy próbál mindenfélét eladni nekik, jól kirúgnád a házból, de lám hazaérsz és egyáltalán nem érdekel, hogy megy a tévé… (Jerome Singer)

Lenéz engem? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne. Gyűlöl valaki? Az ő dolga! Az enyém, az hogy türelmes és jólelkű legyek mindenkivel szemben, s még a gyűlölködő tévedésre is készségesen mutassak rá, nem fölényeskedően, nem hánytorgatva fel, hogy ez nekem türelempróba, hanem őszintén, jóságosan. (Marcus Aurelius)

 

A szerelem az, amikor a szél meglebegteti a függönyt. Nem a szél. Nem a függöny. A lebegés.

 

Ne add fel álmaidat ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat. Tartsd feszesen és orsózz, ne add fel, kapaszkodj bele a hálóba, s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének. Ugorj vízbe és ússzál utánunk, életed kockáztatásával is, de ne engedd őket elszökni. (Justin Daniels)

 

Igazság: ha azt kapjuk, amit megérdemlünk.

Irgalom: mikor többet kapunk, mint amit érdemelünk.

Kegyelem: viszont az, amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk.

 

Boldog akarsz lenni egy napig? Végy új ruhát!

Egy hétig? Ölj le egy sertést!

Egy hónapig? Nyerj meg egy pert!

Egy évig? Házasodjál meg!

Egész életedben? Légy tisztességes ember!

Az egész örökkévalóságon át? Légy jó keresztény!

 

Ne téged irigyeljenek, hanem érted a barátaidat. (Horváth I.)

 

Tedd azt, amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van.

 

Minél jobban szeretsz valakit, annál több lemondásra vagy képes érte, s minél több áldozatot hozol önként valakiért, annál értékesebbé válik számodra. Ne csinálj magadnak hiúsági kérdést abból, hogy vajon hányan hoznának érted komoly áldozatot a baráti körödből. Inkább magadat készítsd elő gondolatban arra, hogy mindig képes légy áldozatot hozni, azokért akiket szeretsz, s azokért is, akiket kevésbé vagy egyáltalán nem szeretsz, de akik Krisztusban mégis testvéreid és felebarátaid. (Simon András)

 

Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenben hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat. (Simon András)

 

Ne kérd magadon számon a szeretet külső, mindenki számára érzékelhető jeleit, a mosolyt, a felszabadult örömet, a könnyedséget, a ragyogó tekintetet. Ne a külső jelek hiányából következtess a saját bensődre, hanem egyszerűen csak légy jó mindenkihez, úgy ahogy tudsz, úgy ahogy belőled természetesen fakad. Az öröm és a mosoly olaja később megadatik. De csak nem feltételei annak, hogy az Isten kezében már most is a szeretet eszköze legyél. (Simon András)

 

Azok az embertestvérek, akik nem járnak templomba, nem az Oltáriszentségben fognak találkozni Krisztussal, hanem mibennünk és pedig abban a mértékben, amennyire mi krisztusiak vagyunk. (H. Perrin)

 

Mária Isten nagy öröme, az eredeti elgondolás, a hibátlan márvány, a hajlékony viasz, mely nemcsak alakul, az alakító kéz alatt, de össze is dolgozik vele. Hol lennénk, ha mindig megfeleltünk volna a kegyelem indításainak? (Szent Gály Kata)

 

Ha őszintén csodálkozol azon, hogy Isten nem talált nálad alkalmasabbat tervei kivitelezésére, bízhatsz abban, hogy szívesen használ téged. (Szent Gály Kata)

 

Mindig visszavágyódunk oda, ahova életünk nagy élményei fűznek, ilyen a szülőföld, egy régi ház, egy sír a temetőben, a város, ahol iskolába jártunk, a templom, ahol magával sodort a kegyelem. Az Úrnak ilyen a Föld, ez a kicsi bolygó, mert nem lehet feledni a názereti gyalupadot, Betánia szelíd vidékét, vagy magát a várost, mely kitagadta őt. Merjük elhinni, hogy az Oltáriszentség, nemcsak a mi árvaságunkért van, hanem az Úr szívének honvágyát is csendesíti. (Szent Gály Kata)

 

Akinek magatartását az igazságosság irányítja Istennel, önmagával, az embertestvérekkel szemben: az megtalálta a mai kornak megfelelő rokonszenves alázatosságot. (Szent Gály Kata)

 

Ha fát ültettél, türelemre van szükség. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere.

 

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.

Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd hogy a többiek is erre vágynak.

Miért szeretnek minket a többiek?

Amiért egyátalán szeretni érdemes: magáért a szeretetért.

Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi. (Taitosz)

 

Legtöbbször nem tudjuk valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most, ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk, nem pedig a múlt valamely aranykora, vagy a jövő ködös utópiája. Ez itt az időnk, akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk, még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott… és múlik, múlik…

Mi a csudára várunk hát? (talmud)

 

Hiszem, ha nem lett volna kereszt, Krisztust sem feszítették volna rá. Ha nem lenne kereszt életünk sem lenne odaszegezve ahhoz az áldott fához. Ha a mi életünk nem lett volna rászegezve, akkor az oldalából nem törtek volna elő a hallhatatlanság forrásai. Bűneink adóslevele sem lenne még összetépve; nem lennének szabad emberek, az élet fájának gyümölcseit sem ízlelhetnénk meg és nem állna nyitva a mennyország ajtaja. Ha nem lenne kereszt, az alvilág sem lenne legyőzve.

 

Sok kihívással nézel szembe mostanában és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyű lesz. Bárcsak mondhatnám minden rendben lesz. Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom…
Amit tudok, hogy a változások az életedben téged nem változtatnak meg, az a kedves és törődő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak.
Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az időszakra, hogy ekkor találtad meg valódi önmagad és elindultál egy olyan úton mely végül elvezetett a boldogsághoz.

 

Minél nyugodtabb egy nő, annál erősebb. (De Maintenon márkinő)

 

Csupán egy apró változás ma, és egészen mássá lesz a holnap. Aki a rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában. A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték.

 

Soha nincs késő ahhoz, hogy aki eltévedt, visszataláljon a helyes útra.

 

Ha a boldogságod olyasmin múlik, amit más tesz vagy nem tesz,akkor alighanem mégis van problémád.

 

Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni. (Walt Disney)

 

Lehetetlen bármilyen szokásunkat megváltoztatni, ha a lelkünk mélyén nem kívánjuk azt.

 

Senki sem oldhatja meg a problémáját annak, akinek az a problémája, hogy a problémáit nem akarja megoldani.

Ha nagyon szerencsétlennek érzed magad, gondolj azokra az emberekre, akik szívesen cserélnének veled.(Robert Lembke)

 

Aki meg akarja csókolni a Keresztrefeszített arcát, nem kerülheti el, hogy a tövis meg ne szúrja. I. János Pál pápa 

 

Ismert szókép az, hogy 'elszabadult a pokol'. Mikor mondhatjuk már, hogy elszabadult a mennyország? (Feleki László)

 

Szenvedés nélkül a munkánk csak szociális munka volna, ami jó és nagy segítség, de nem lenne Jézus Krisztus munkája, a megváltás része. Jézus úgy akart rajtunk segíteni, hogy részt vett életünkben, magányunkban, fájdalmainkban és halálunkban. (Kalkuttai Teréz anya)

 

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön. (Ancsel Éva)

 

Az ember néha a saját gondolataiban sem tud olvasni. (Feleki László)

 

Az életben sokkal többet érhet el az akinek álmai vannak, mint az aki mindig csak megmarad a realitások talaján!

Tekintem azt, amim nincs, és boldogtalannak hiszem magam. Mások tekintik azt, amim van és azt hiszik, boldog vagyok. (Joseph Roux)

 

 Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni. (Virgil Thomson)

 

Amit tudni szeretnél, azt végül sose fogod megtudni Se te, se más. Csak reméljük, hogy egyszer megtudjuk Ez éltet minket (Kerouac)

 

Ha először nem érsz el, csak tarts ki bátran. Ha itt nem találsz, keress meg ott. Valahol megállok és várok rád. (Whotman)

 

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna, ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, mint amilyenek valójában. (Montesquieu)

 

 „...Nem azt akarom mondani, hogy szeretni kell a halált; az életet kell olyan egyértelműen, számítások és válogatás nélkül szeretni, hogy ez a szeretet természetesen, az élet részeként foglalja magába a halál szeretetét is, a halálét, mely az élet másik oldala. (Rilke)

 

Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy... Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig...( Melissa Moretti)

 

Ha egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan; a különbség én vagyok.

 

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat. (Charlotte Bronte)

 

Milyen kétségbeesetten igyekszünk ápolni bizalmunkat azokban, akiket igazán szeretünk. Minden józan érv ellenére megpróbálunk okokat lelni a bizalomra. Mert a hit elvesztése rosszabb, mint a kiábrándulás. (Sonia Jonson)

 

A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített. (Dale Carnegie)

 

Nem a fájdalmak ölik meg az embert, hanem a remények melyekben csalódott.

 

Feladatod nem a szeretet hajszolása, hanem egyedül az, hogy felkutasd és megtaláld belső korlátaidat, amelyeket vele szemben felállítottál. (Victor Hugo)

 

Ha egyszer az életben olyan intenzíven tudnánk hálásak lenni, mint amilyen intenzíven tudunk keseregni, méltatlankodni a sorsunk felett… valószínűleg minden megváltozna.

Szabad az, aki képes fölállni, és mindent maga mögött hagyni - anélkül, hogy visszanézne. Aki képes Igent mondani. (Hammarskjöld)

 

Ha valakinek segítségre van szüksége, meg fogja kapni, anélkül, hogy keresésére indulna. Ahhoz, hogy segítséget kapjunk, elegendő, ha valóban szükségünk van rá. (Thorwald Dethlefsen)

 

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

 

Gyakran megesik, hogy miközben az elérhetetlen után vágyódunk, semmibe vesszük az elérhetőt. (Petrarca)

 

Ki vagyok én? Egyedül ezt a kérdést érdemes feltenni, s erre az egyetlenre sosincs válasz. (Deepak Chopra)

 

A boldogság mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.(Kosztolányi Dezső)

 

Oka van annak, hogy azt választottad, ami most történik veled. Tarts ki… éld végig a magad módján, a legjobb tudásod szerint, és meglátod, rájössz az okára. (R.Bach)

 

A szenvedés bárhol és bárhogyan felbukkanhat. Aki mindenáron kerülni kívánja, csak azt árulja el, hogy még nem nyert beavatást.

 

A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt mondhatjuk:”Uram, legyen meg a Te akaratod."

 

A gondtalan élet nem tanít meg semmire. Pedig a lényeg a tanulás; végül csak az számít, mit tanultunk, mennyit fejlődtünk.

 

Nincs olyan katasztrófa, amely ne válhatna számodra jótéteménnyé, és nincs olyan jótétemény, amelyből ne válhatna katasztrófa.

 

A szerelem okozta kín közül a legnagyobb, mikor gyűlölni akarjuk azt, akit a világon a legjobban szeretünk.

 

Az a tény, hogy minden élet halállal végződik. Nem bizonyosság arra, hogy az élet célja a halál.

 

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

Képzelj el egy világot, mely szép és igaz és tökéletes, aztán pedig lásd be ezt:
A Létező ezt sokkal jobban elképzelte már, mint te most.

 

Az embert azért áldotta meg Isten képzelőerővel, hogy lássa, milyen lehetne, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen.

 

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.

 
Isten sokféle arcát mutatja az emberek felé, s mindenki esküszik, hogy amit ő lát, az az egyetlen igaz Isten, de mindannyian tévednek, mert Istennek összes arca igaz.
 
Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.

 

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

 

Az igazság fénye lehet jótékony vagy káros hatású aszerint, hogy az utadra vetődik-e, vagy az arcodba villan. Ez utóbbi bántó és vakít. A helyesen irányított fény segít felismerni: merre menj, és hogyan haladj előre.

Ki a jót feledi, balga, de még balgább az, aki a rosszat feledni képtelen.
  
Csapás előtt mindig vidám az ember, de a szerencsét gond előzi meg.

 

Ha mindenki egyetlen embert tenne boldoggá, boldog lenne az egész világ.

 

Ha bízol magadban, másban is bizalmat keltesz. (Goethe)

 

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó. (Kant)

Az ember akkor a legboldogabb, amikor az emlékeit éli újra.

 

A boldogság mindig egyszerű, csak a boldogtalanság bonyolult. (Cuprin)

 

A legbiztosabb módon úgy találod meg a boldogságot, ha energiáidat annak szenteled, hogy valaki mást boldoggá tégy.

 

Örökre megmaradnak a gyermekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom, hogy ifjúságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén.

 

Tedd meg ma azt, amit más nem, hogy holnap megtehesd azt, amit más nem engedhet meg magának.

 

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!  (Mark Twain) 

 

A múlt nem a tiéd, csak az utána maradt árnyék. A jövő nem a tiéd, csak az elédbe vetődő sugara. Az óra a tiéd, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával. (Gárdonyi Géza) 

 

A boldogsághoz csak annyi kell, hogy lelkesedjünk valamiért! (Charles Kingsley) 

 

Nem kell mindig elégedetnek lennünk, elég ha vannak pillanatok amiket sohasem felejtünk.

 

Ha jelentéktelennek érzed magad,kezdj el számolni.
Az kétségtelen, hogy két ember, anyukád és apukád kellett ahhoz, hogy megszülessél.
Nekik is voltak szüleik, tehát, a szüleid előtti generációban már négy ember találkozása és szerelme előzte meg, a te születésedet. Szorozd mindig kettővel!
Ha átlag 25 évet számolsz generációnként, kiderül, hogy 500 év leforgása alatt 1048576 ember élt, és szeretett ezen a világon azért, hogy te megszülethess!

Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr; nincs kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít; nincs ajtó, amelyet elegendő szeretet ki nem nyit; nincs szakadék, amelyet elegendő szeretet át nem hidal; nincs fal melyet elegendő szeretet földre nem rombol; nincs bűn, amelyet elegendő szeretet meg nem vált...

Nem számít, milyen mély a baj gyökere, milyen reménytelen a kilátás, milyen kusza a szövevény, milyen nagy a hiba. A szeretet kiteljesedése mindet megoldja. Bár eléggé tudnátok szeretni, nem volna nálatok boldogabb és hatalmasabb a földön.

(Emmet Fox)

Vannak, akik nem dolgoznak, és az ország nem büszke rájuk. Lenne munkájuk, de ők a lebzselést választják. Senki sem szereti őket, és a mindig elfoglalt világ nem vesz tudomást létezésükről. Ezért döntsd el, ki akarsz lenni, mit akarsz csinálni! vedd le a kabátod, gyűrd fel az inged ujját, és porfelhő jelezze, hogy csinálod a dolgod. Minél elfoglaltabb vagy, annál kevesebb lesz a gondod, annál édesebb lesz álmod, annál örömtelibbek lesznek szabad napjaid, annál elégedettebb lesz a világ veled.

 

Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz.

Ha a rejtvény megoldatlan, gondold át többször, és egyszerűbb lesz.

Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször, és elviselhetőbb lesz. (Norek)

 

Az életben van néhány olyan dolog mely túl szép, hogy igaz legyen. A többi pedig túl igaz, hogy szép lehessen.

 

Nem a helyzet számít, hanem az, amihez kezdünk vele.

 

Azt akarom, hogy örömmel töltsön el az aki vagy, ami vagy, amit birtokolsz és amit még elérhetsz. Arra akarlak ösztönözni, hogy mindig a távolba tekints arról a pontról ahol állsz. (Satir)

 

Segítek, hogy megérts. Képzeld el, hogy nincs bőröd. Ezért bármi, ami hozzádér, iszonyú, kegyetlen fájdalmat okoz. Fáj még egy porszem is. Így bőr nélkül elesel, odamennek hozzád, felsegítenek, megmarkolják a bőr nélküli karodat. Ordítani tudnál. Fáj még a simogatás is, pedig csak jót akarnak. Én ilyen vagyok.

Házasodjunk össze. És gyereket is akarok. És Veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen. 

 

Hát megtaláltál? Örülök neked. Annyit töprengtem már azon, hogy a dolgok miért úgy alakulnak, ahogy. De mindig rá kell jönnöm, hogy teljesen felesleges. Életemet valami más, rajtam kívüli „dolog” irányítja. Persze beleszólhatok én is, de az is csak azért van, hogy ne érezzem magam annyira megkötözve. Olyan vagyok, mint a gyertyaláng. Ha akarod égek. Ha mélyen a szemembe nézel csodát mutatok neked. Látod? Nem is olyan nehéz igaz? De ha nem akarod, akkor elalszom. Ugye tudod…

 

Legyen kívánnivalód! Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent megkapnál, kiábrándulnál a már megszerzettből, és még többre áhítanál. Mert kell a léleknek, akár az értelemnek, egy kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat és a reményt. A boldogság csömöre halálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad.
Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. (Gracián)

 

Ne próbálj meg más lenni, csak legyél jó. Jónak lenni, az már eléggé más. (Arthur Freed)

 

Sokszor megijedek attól, hogy másnak gondolsz, mint amilyen vagyok. Próbálok magam lenni, amilyen a valóságban. A gondolataim, amit küldök feléd, azok az én gondolataim, de ezek a vasárnapi gondolataim, ami nem baj, de azt akarom, hogy tudd nem ilyen a hétköznapom. Nem akarlak becsapni, nem akarok másnak látszani. Félnék attól, ha megismersz, ha egyszer valóban megismersz, úgy járnék, mint a leány, aki mindig gyönyörű, s csak az első reggel derül ki róla, hogy a bőre nem hibátlan, nem selymes, a színe se rózsaszín. Nem szeretném, ha egyszer megismernél, az arcodon azt látnám, szebbet, jobbat vártál.

 

Nem lehet kicsit szeretni. Vagy szeretünk, vagy nem. (Tatiosz)

 

Szeretni annyi, mint feledni és elengedni. (Tatiosz)

 

Ne gondolj a hanyatlásra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít. A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék. Jó gondolat helyébe jót várj, rossz gondolatokért ne várj semmit. Az vagy, amit egész nap gondolsz. (Tatiosz)

 

Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedését. (Tatiosz)

 

Szeresd magadat is. Aki nem kegyetlen máshoz, miért kegyetlen önmagához? (Taitosz)

 

Aki nagyon szereti önmagát, azt nem szeretik a többiek; de aki nem szereti magát, azt sem szeretik a többiek. (Tatiosz)

 

Magad is örök változás vagy. Miért kívánod a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket? (Tatiosz)

 

Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze. (Tatiosz)

 

Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat. (Tatiosz)

 

Minden ember lelke mélyén egy Isten alakú űr van és ezt az űrt csak egyedül Isten képes betölteni. (Pascal)

 

A nagy szavak nem érnek semmit. Elszállnak, mint az őszi szél. De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert amíg él. (József Attila)

 

Találkozott e már valakivel az életben úgy, hogy amikor először meglátta, úgy érezte, mintha már évek óta ismerte volna, talán a világ kezdete óta? (Wass Albert)

 

Sokat és gyakran nevess; szerezd meg az okos emberek elismerését, a gyerekek szeretetét; érdemeld ki azok dicséretét, akik őszintén mernek kritizálni téged; viseld, ha becsapnak téged a hazug barátok; értékeld a szépséget, s a dolgokban mindig a legjobbat találd meg; mindig azon igyekezz, hogy egy picit jobbíts a világon, s ha egyetlen emberen segítettél akkor már elégedetten élheted világod. (Waldo Emerson)

 

Ahol igazi hit van, ott Krisztus van. Ahol Krisztus van, ott van az ő élete is. Ahol Krisztus élete van, ott van az ő szeretete is. Ahol Krisztus szeretete van, ott van a Szentlélek is. Ha ezek közül egy megvan benned, akkor minden a tiéd, de ha egy hiányzik, akkor mind hiányzik.

Könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű szélként szállni üres városokon át. Könnyű otthagyni, mihez hozzá sem szoktál. Könnyű fegyvert fogni arra, ki védtelen. Könnyű letenni a lantot csendesen. Könnyebb mindennap új álarcot venni fel, mint megbékülni az elő Istennel. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény. Indulj el, s az utad végén vár Isten kezében a koronád. (Pintér Béla)

 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem az a legrosszabb, amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
(Stephen King)

 

A legtöbb ember abban a hitben nősül, hogy a házasság kincsesláda, melyben mindent megtalál, amire csak vágyott: társat, érzéki örömet, bensőséges kapcsolatot, barátságot. Az igazság ezzel szemben az, hogy a házasság kezdetben üres láda csupán, amibe tenni kell valamit mielőtt bármit kivehetnénk. A házasságban nincs szerelem, a szerelmet az ember maga viszi bele, ha őbenne lakozik. A házasságban nincs romantika, hacsak mi bele nem visszük. A házastársaknak meg kell tanulniuk az odaadás, a szeretet, a szolgálat, a dicséret művészetét. Így töltik meg a ládikót. Ha többet vesznek ki belőle, mint amennyit beletesznek, a láda kiürül.

 

Értünk hozzá, hogy mások életét megkeserítsük, hogy nehezebbé tegyük azt, ami amúgy is nehéz, nem sajnáljuk a gúnyos megjegyzést a hivatalban, s a gyárban szívesen adunk rossz szerszámot a kezdők kezébe. Kihasználjuk a gyengébbek erejét, zsarnokoskodunk otthon, pihenünk mások verejtéke árán, és mindezek dacára elvárjuk, hogy kereszttel jelölt gyászjelentést adjanak ki rólunk, mely azt állítja, hogy mi voltunk a legjobb szülő, nagyszülő, testvér, sógornő, munkatárs és rokon. Vajon Isten is aláírja ezt? (Szent Gály Kata)

 

Amikor minden elborul szívedben, és úgy érzed hogy felesleges vagy, hogy senkinek nem kellesz, mint az üres szobában égő gyertya – gondolja arra, hogy az Atya ma is keres imádókat, egészen neki élő teremtményeket, akik lélekben annyira szabadok, hogy megajándékozhatja őket barátsággal és közelséggel, titkai ismeretével, úgy, hogy életük gazdaggá válik és világítani kezd, mert az örökmécses fénye, mely az Úrnak szól egyedül, mégis a Jelenlétre figyelmeztet. (Szent Gály Kata)

 

Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése amiért nem ismeri fel az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért. (Wass Albert)

 

Az Élet olyan, mint egy hímzett terítő, amelyet alulról nézünk. Mi látjuk az összekuszálódott, sok színű, értelmetlennek tetsző fonalakat. Isten pedig látja fentről a mintát.

 

Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.

 

Ha nem tudsz dönteni, rendelj világosságot. Rendelj egy utasítást: mi az, ami éppen helyes a számodra. Ismerd fel, amikor megkapod. Bízz benne. Nem dönteni azt jelenti: most még vársz a döntéssel. Egyáltalán NEM dönteni úgysem tudsz. (Bärbel Mohr)

 

Nem számít mi történik, még ha valami borzalmas is... el kell fogadnod. Ne hibáztass érte másokat... vedd úgy, hogy ez is te vagy. Még ha úgy is érzed, hogy elbuktál, vagy vesztettél, fogadd el, mint saját éned egy részét. Az ember értéke nem abban rejlik, hogy győz-e, vagy veszít. (Gunnm)

 

Hidd el, ilyen könnyen nem lesz vége. Élned kell!

 

Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni, azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat amiket igen. (Mark Twain)

 

Onnan, ahol most vagyok, eleget látok az útból ahhoz hogy megértsem: A trükk az, hogy előre kell haladnunk, elengedni a félelmeinket és a sajnálatunkat, melyek csak lelassítanak minket, és megakadályozzák, hogy élvezzük az utat, ami amúgy is túl gyorsan véget ér.

 

Önmagában véve senki sem szép vagy rút, jó vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem, hiszen az ember értéke mindig attól függ, hisznek vagy kételkednek benne. (Robert Musil)

 

Az időnek megvan az a rossz szokása, hogy akkor bizonyít, amikor már késő. (R. East)

 

Ó Istenem, mi célod van az emberekkel? Nem lehet egyéb célod velük, mint hogy megmutasd nékik ezt a bámulatos világot, amelyet a semmiből teremtettél és gyönyörködjél abban, hogy az emberek hogy csodálkoznak. De hát akkor miért engeded, hogy vak legyen valaki? És ha annyi hangot találtál ki, miért van süket ember? És ha azt akarod, hogy teremtményeid járjanak-keljenek és nézelődjenek, miért vannak bénák, akik nem tudnak megmoccanni? (Szép Ernő)

 

A valódi belső örömöt magad teremted.

Nem függ a külső körülményektől.

Egy folyó áramlik benned és rajtad keresztül,

Mely az öröm üzenetét hordozza.

Ez az isteni öröm az élet egyetlen célja.

(Sri Chinmoy)

 

Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.

(T.S.Elliot)

 

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt. (Arnaud Desjardnis)

 

Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy. (Kundera)

 

Egyetlen egyszer halhattam csak meg érted... élned neked kell!

 

Ha valamit meg akarsz tenni: a lehetőséget kutatod; ha nem akarod megtenni: kifogásokat keresel. (Anonim)

 

Sose búslakodj, hogy mid nincs meg, inkább annak örülj amid megvan. Ha mindig búskomoran, pesszimistán állsz a világhoz, az élet elrohan melletted és ha visszanézel csak a be nem teljesült vágyaidat fogod látni. Vedd észre magad körül a szeretetet, tudj örülni az élet apró örömeinek, mint pl. a napsütés vagy egy szép virágcsokor. Gondold azt, hogy az élet olyan, mint a tenger. Csodálatos kincseket rejt, csak meg kell látni őket.

 

A múlton túllépni a legnagyobb próba. A jelenben helyesen élni minden ember dolga. A jövővel szembenézni a sorsunk hajnala.

 

Sokkal jobb nagy tettekért kockázatot vállalni, dicsőségteljesen diadalokat aratni, még ha kudarcokkal járnak is együtt, semmint azoknak a gyarló lelkeknek sorába állni, akiknek se nagy gyönyörök, se nagy szenvedések nem jutnak osztályrészül, mert szürke félhomályban élnek, ahol nincs győzelem, nincs vereség. (Theodore Roosevelt)

 

Embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra az első percben ráfigyelsz.  (Szophoklész)

 

Igazán csak akkor veszik el az ember, ha már saját magában sem hisz. Sose szabad lemondanunk az álmainkról, mert akkor az álmok is lemondanak rólunk, és álmok nélkül elvesztünk…

 

Kereszténynek lenni nem lehet véletlen. (M. A.)

 

Új nap ez a mai. Sorsod a kezedben van. Ez az a pillanat, amelyben megformálhatod jövődet. Az sem számít, ki mit mond, egyedül csak te végezheted el a munkát. Egyedül te. (Luise L. Hay)

 

Ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid, akkor nem is vagy igazi egyéniség. (Paul Newman)

 

Nem mondom azt, hogy nem tudok nélküled élni. Mert tudok. Csak nem akarok. (Jennifer Aniston - Azt beszélik)

 

A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna.
(Füst Milán)

 

Ahhoz, hogy önmagad legyél - egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más - a legnehezebb csatát kell megvívnod amit csak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot. ( E.E.Cummings)

 

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyjd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám. (Meet Joe Black)

 

Ha a padlón vagy... Szedjél föl onnan valamit! (Üvegtigris)

 

Bármi, ami gyönyörű és értékes, egyúttal rövid életű is. Te mégis azt akarod, hogy minden örökké tartson. Ha szeretsz valakit, azt ígéred: „Szeretni foglak egész életemben.” És közben pontosan tudod, hogy még a holnapban sem lehetsz biztos – hazug ígéretet teszel. Csupán annyit mondhatsz: „Szerelmes vagyok beléd e percben, és maradéktalanul neked adom magamat. A következő pillanatról semmit sem tudok. Hogyan ígérhetnék bármit? Meg kell bocsátanod nekem. (Osho)

 

Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig...
Mégsem sajnáljuk érte, hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret.
Szárnyra kap, a szélre bízza magát, játszik, élvezi röpke élete minden pillanatát.
Úgy él, mintha nem lenne más nap, hiszen számára nincs más nap. Talán tanulhatnánk tőle...
Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját...
Micsoda élet lenne!"(Vodafone)

 

Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.

 

Életünk akkor kezd véget érni, amikor szótlanok maradunk azon dolgokról, amik számítanak.

(Dr. Martin Luther King, Jr.)

 

Álmodjatok, álmodjatok hát, mert az álmodót meg lehet ölni, de az álmot soha. Aki nem álmodik, az nem tud kilépni önmagából; aki nem tud kilépni önmagából, az semmit sem tud másoknak adni; aki semmit sem ad másoknak, annak másoktól sem jár semmi; azt elhullajtja az idő: mint száraz levelét a fa. (Paolo Santarcangeli)

 

Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha az összeomlásra van szükség ahhoz, hogy magunkra találjunk és folytathassuk utunkat.

 

Nehéz, de szükséges a dolgok burkát lehántani, mert aki nem teszi, csak a falat kaparja.

 

Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket. (Molnár Ferenc)

 

Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni. (Fodor Ákos)

Soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni.

 

Minden nap tiszta lap: írd rá, amire emlékezni szeretnél. (zsidó közmondás)

 

Az élet a jövőre való előkészület; a jövőre pedig úgy tudunk a legjobban felkészülni, ha úgy élünk, mintha nem is létezne jövő. (Elbert Hubbard)

 

Néha nem tesszük meg, amit akarunk. Így más nem tudja, hogy meg akarjuk tenni.

 

Ahhoz, hogy az ember boldog legyen, hinnie kell a boldogságban.(Lev Tolsztoj)

 

Ha annyian magányosak, ahányan magányosnak tűnnek, megbocsáthatatlan önzőség lenne egyedül magányosnak lenni... (Tennesse Williams)

 

Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat. (Jawaharlal Nehru)

 

Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb, Menj, álmodd vissza, amit álmodtál, Mert a valóság csalt remény! (Vörösmarty Mihály)

 

Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben. (Ruth E. Renkel)

 

Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni! (Heath Ledger Brokeback Mountain)

 

Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz akár ha minden kívánságát teljesíted is, ha magad nem vagy boldog. (Orson Welles)

 

Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás. (Crane, Frank)

 

Amíg átéljük a boldogságot, nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük - olykor elcsodálkozva - milyen boldogok voltunk. ( Kazantzakisz)

 

Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.

 

Az ember nem szeretheti se azt, akitől fél, se azt, aki tőle fél. (Cicero)

 

Néha annyira hiányzol, hogy még hallani vélem, amit utoljára akartál mondani. (Váci Mihály)

 

Nekem nincs már választásom, hiszen Isten választott ki engem. Már megvan a helyem kicsiny kockakőként egy előre megtervezett mozaikban. Nincs tovább semmi tervezgetés vagy fontolgatás. Nekem csak annyi a dolgom, hogy mindent feladjak és kövessem a hívást. Tervek, óhajok, sejtelmek és előérzetek nélkül. Nekem csak a várakozás maradt, és a figyelem arra, hogy mire leszek jó. (Hans Urs von Balthasar)

 

Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni mi az értelme annak, amit ő tesz velem. (Wass Albert)

 

Rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen.(Wass Albert)

 

Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni, és talán még jóvá is tenni. (P. S. Buck)

 

Emlékeznünk kell arra, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik  úgy érezzük, zsákutcába jutottunk. Ahogyan a  papírsárkány   is csak magasabbra emelkedik az erős szélben, úgy kell a  legnagyobb megpróbáltatásoknak is megedzenie akaratunkat. Ahogyan előttünk sok ezren szembenéztek a sorssal és felülemelkedtek rajta, ugyanúgy nekünk is sikerülhet. (Dr. R. Brasch)

 

A boldogság nem könnyű dolog: nehéz azt megtalálni önmagunkban. Másutt pedig lehetetlen. (Chamfort)

 

Minden bajunk abból származik, hogy nem tudunk egyedül lenni. (Labruyere)

 

Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van! (Tolsztoj)

 

Mindennek jó a vége, ha mégsem akkor még nincs vége.

 

Hogyan engedhetnénk be a szívünkbe bárkit, ha önmagunkat nem engedjük kilépni? (G. Roth)

 

A szentség egyesülés Istennel. Isten maga a boldogság, s minél szentebb valaki, annál boldogabb. (Salkaházi Sára)

 

Mielőtt valakiről ítéletet mondasz, sétálj néhány kilométert a cipőjében. És így, ha elítéled, néhány kilométerrel messzebb vagy tőle, és a cipője is nálad maradt.(Frieda Norris)

 

Meghalni valaki után, akit szerettünk az könnyű. Tovább élni érte és tovább örülni helyette is – az nehéz. (Kun Erzsébet)

 

A hídon csak akkor tudsz átmenni, ha odaértél.

 

A nagy lehetőség olyan, mint a napfelkelte. Ha túl sokáig várunk rá, elszalasztjuk.(William Arthur Ward)

 

Nem lehet úgy labdázni, hogy ha rossz labdát dob a másik, akkor te is rosszat dobsz neki. Ha játék közben elkezdjük büntetni a másikat az ügyetlenségéért, akkor a játék elromlik, elfajul, nem játék többé, hanem harc, háború. Ha a szép játék a cél, akkor függetlenül attól, hogy milyen labdát kapok, nekem minél szebbet kell adnom.

 

Egy ember jellemét úgy ismerheted meg legjobban,ha megnézed hogyan viselkedik azokkal,akiktől nem akar semmit.

 

A férfi mindig azt akarja, hogy ő legyen a nő első szerelme. Ez a férfiak ügyetlensége.
A nőnek finomabb ösztöne van: ő a férfi utolsó szenvedélye akar lenni!

 

Hagyj időt azokra a dolgokra, amelyekre a legjobban vágysz! Ne arra pazarold az időt, hogy elkerüld a nem kívánt dolgokat!

 

Ha mindenedet odaadnád érte – mit adhatnál neki? (Fodor Ákos)

 

Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek. (Szabolcsi Erzsébet)

 

Szeretlek, mondom.– Látod: már ez a nap sem kelt s telt hiába.(Fodor Ákos)

 

Bármi kis jót tégy, odaát kihajt! (Ellen G. White)

 

Rájöttem. Kétféle ember van, aki boldog, és az, aki gondolkodik. A boldogságon, meg az életen. Aki boldog, az nem szokta arra pazarolni az idejét, hogy az élet nagy dolgait megfejtse. Az él. Éli a boldog életét.

 

Nem építhetünk egyidejűleg két országot. Vagy a saját kis világunkon dolgozunk és önmegvalósításra törekszünk - amit majd a rozsda fog megemészteni, vagy pedig Isten országát építjük, ami örökre megmarad. (Bruno Schwengeller)

 

Ha a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?! (John Bunyan)

 

A boldogság nem a dolgok természetében, hanem az emberek gondolkodásában lakik.
(Aranyszájú Szent János)

 

Egyik legjellemzőbb vonásom az elvágyódás.

Nem tudom, mi lenne, ha egyszer csak ott lennék, ahová vágyok, és minden olyan lenne, amilyennek csak megálmodni tudnám

Talán térdre borulnék ijedtemben, és könyörögnék, hogy visszakapjam a régi életem, mert álmodozni tudok mindarról, de élni benne képtelen lennék

 

Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, milyen magasra tudsz ugrani. Arról szól, hogy milyen gyorsan állsz talpra.

 

Akár tetszik neked, akár nem, ez a test a földi életed tartamára a tiéd marad.

 

A fejlődés a kísérletezés folyamata, a próbálkozások, a tévedések és az alkalmankénti győzelmek sorozata. A sikertelen kísérletek éppannyira a részei a folyamatnak, mint azok, amelyek beváltak.

 

Úgy találom, hogy ha igazán szeretjük, elfogadjuk és elismerjük önmagunkat pontosan olyannak, amilyenek vagyunk, akkor az életben minden működik. (Louise Hay)

 

Senki sem éreztetheti veled, hogy alsóbbrendű vagy, a te hozzájárulásod nélkül. (Eleanor Roosevelt)

 

Nem létezik olyan ember a világon, aki ne tudna többet tenni, mint amennyire képesnek tartja magát. (Henry Ford)

Hagyjatok békén, dolgom van: élni akarok!   (Thorton Wilder)

 

Új életet csak úgy lehet kezdeni, ha valami fontosat elveszítesz.   (Prich)

 

Istent sohasem birtokoljuk annyira, hogy már ne kellene őrá várnunk. Viszont ha várjuk őt, ne feledjük: Isten már sokkal előbb várt minket! (Dietrich Bonhoeffer)

 

A veszélytől csak az fél, akinek biztonságban van az élete.

 

Minden elmenő elvisz valamit belőlünk, ami nem jön vissza.  (Schaffer Erzsébet)

 

Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég és soha nem jön senki, hogy melegedjék annál. (Van Gogh)

Micsoda feltételeket tudok szabni! Ha szeretnek, akkor szeretek. Ha jók hozzám, akkor jó vagyok. Ha Nap nevet rám, akkor derűs vagyok. Ha jól megy minden, akkor boldog vagyok. Csupa-csupa ha..., akkor. Pedig az Úr Jézus nem ezt kívánja tőlem. Nem feltételeket akar. (Salkaházi Sára)

 

Néha a sorsunk egy téli gyümölcsre emlékeztet. Ki gondolná, hogy azok az ágak ismét kizöldülnek és virágot hoznak, de azért reméljük és tudjuk, hogy így lesz. (Goethe)

 

Mindennek van oka, semmi sem történik Isten engedélye nélkül. (Allan Kardec)

 

A legnagyobb bátorság az, ha valaki fel meri vállalni önmagát. (John Lancaster Spalding)

 

Ha valaki odafigyel, vagy kinyújtja a kezét, vagy egy kedves, biztató szót súg oda, és megpróbál megérteni egy magányos embert, akkor rendkívüli dolgok történhetnek. (Loretta Giorzartis)

 

Az embernek csak az arcát lehet ismerni, s arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. (Gárdonyi Géza)

  

Az, ki sosem kóstolt keserűt, nem is érdemel édest. (Horatius) 

 

Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart. (Seneca)

 

Még mindig jobb a fölöslegeset tudni,mint semmit. (Seneca)

Aki nem ismeri az örömöt, az nem is vágyik rá. (Ovidius)

 

Engem ne emeljen a magasba senki, ha nem tud addig tartani, míg megnövök. Guggoljon ide mellém, ha nemcsak hallani, de érteni akar,hogy közel legyen a szívdobbanásunk...

 

Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!

 

Kettős ketrecben élnek az elmebetegek: egyiket ők építik a lelkük köré, a másikba a társadalom zárja a testüket. A maguk csinálta ketrec rácsait lebontani nehezebb, sokszor megoldhatatlan; a társadalom emelte falat lebontani sem könnyű éppen, de legalább nem reménytelen. S ha ledönteni nem is, de megaranyozni a ketrecet! Ez is valami. Sőt adhat-e ember ennél többet. Végre is többé-kevésbé mindnyájan ketrecben élünk. Talán a boldogság illúziója nem egyéb, mint a ketrec aranyos csillogása. (Benedek István)

 

Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet. (Hamvas Béla)

 

Próbáld lassacskán fölfedezni valódi egyéniségedet. Nem könnyű dolog! Sok ember későre találja csak meg. Sokan soha. Fordíts időt rá, nem sürgős. Sokáig kell tapogatózni, míg megtudja az ember , ki is ő. De ha megtalálod temagadat, vesd le gyorsan a kölcsönvett ruhát. (Martin Du Gard)

 

Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.

 

Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy ahogy szeretne. (Móricz Zsigmond)

 

Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól. (Marcus Aurelius)

 

Nincs szomorúbb,
mint ha egy vasúti sín
a párjába szeret.  (Kovács András)

 

Add, amit adhatsz. Valaki számára talán nagyobb fontossággal bír majd, mit gondolnád. (Henry W. Longfellow)

 

Ez a világ csak hangulat. (Reviczky Gyula)

 

Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,

Mosollyal szenvedni, ez az élet titka. (Gárdonyi Géza)

 

A jó példa nem a legfőbb dolog, amivel befolyásolhatunk másokat. Hanem ez az egyetlen. (Albert Schweitzer)

 

Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki is légy. Neveden szólít. Rád tekint és elfogad: úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott. Teljesen ismer téged, ismeri érzéseid, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet és gyöngeségeidet. Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér. Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is. Jobban szeret, mint te önmagadat. (Newman bíboros)

 

Nem használnék más fegyvert, mint...a csendet,a száműzetés magányát és az agyafúrt értelmet! (Joyce)

 

Mások előtt mindenki igyekszik méltóságát megőrizni,de lelke mélyén nagyon is jól tudja, mennyi bevallatlan dolog játszódik le benne,amikor csak önmagával áll szemben! (Pirandello)

 

Két dologra kell törekednünk az életünkben, először arra, hogy megszerezzük amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük... csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.

 

Ne arra törekedj, hogy többnek lássanak, mint ami vagy. Hanem több legyél, mint aminek tartanak

 

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz,mert ismerlek!- mint így: Ne félj,hisz ismerlek! (Osvát Ernő)

 

Nem kell, hogy megérts, csak szeress!

 

Sokkal nagyobb energiát fordítunk arra, hogy másokat meggyőzzünk arról, hogy boldogok vagyunk, mint abba, hogy saját magunkkal hitessük el ugyanezt. (Confucius)

 

Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk saját boldogságunkért, és elhatározzuk, hogy arra koncentrálunk, amink van, és nem arra ami hiányzik.

 

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket. (Dosztojevszkij)

 

Van úgy, hogy az ember mindent jól csinál, és közben mégis elmulasztja a legfontosabbat.

 

Hogyan bizonyítanád be egy hernyónak, hogy belőle is válhat pillangó?

 

Minél jobban hiszel kiválasztott célodban és abban, hogy elérheted azt, annál biztosabb lehetsz, hogy így fog történni. (Shakti Gawain)

 

Senkit sem szerethetünk anélkül, hogy ezzel mindenkit jobban ne szeretnénk. (Erich Fromm)

 

Legősibb emberi vágyak egyike, hogy valakinek hiányozzál, ha este nem mész haza. (Margaret Head)

 

Milliók vágynak a halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon. (Susan Ertz )

 

Gyakran ,amikor a gondolat lényegére nem is emlékszik már az ember, azt mégis tudja, hogy valami szép volt a fejében,érzi a gondolat nyomát, s azon van, hogy újra felidézze. (Lev Tolsztoj)

 

Egy megoldott probléma két újabbat idéz elő. A legjobb recept a boldogsághoz, ha nem oldunk meg több problémát, mint amennyit muszáj. (Russell Baker)

 

Amit gondolsz, azt érzed.

 

Ha felfedeznénk, hogy már csak öt percünk maradt mindarra, amit még el akarunk mondani, minden telefonfülke megtelne emberekkel. Szorgosan hívnának másokat, hogy elhebegjék, mennyire szeretik őket.

 

Ó, nem az a legborzalmasabb, ha fiatalan halok meg, hanem az, ha hetvenöt éves koromig élek,  s mégsem éltem soha igazán.

 

Csak egy vagyok, de azért vagyok. Nem tehetek meg mindent, de valamit igen. S mivel mindent nem tehetek meg, nem tagadom meg azt a keveset, amire képes vagyok.

Ha aszerint bánsz valakivel... amilyennek képességei alapján lennie kéne, hát azzá is válik.

Akinek nincs problémája, az kiesett a játékból.

 

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk a gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?
Mindegyikünknek azt kellene mondanunk:  Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjad, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.
(Pablo Casals)

 

Az álom valami, amire igazán vágysz, ami igazán fontos neked. Az álom valami, amit elképzeltél, és amiről nem szabad lemondanod. Mindegy, hogy nem érti senki, mindegy, hogy mit gondolnak róla. Ez a Te álmod, és mindet meg kell tenned érte, hogy valóra váltsd!
Mindent. Nem szabad, hogy érdekeljen, mit gondolnak róla az emberek, nem szabad, hogy hagyd elrabolni álmaid. Ha a szíved szólít, követned kell szavát.

 

Oly sokba kerül teljes értékű embernek lenni, hogy nagyon kevesen akadnak, akiknek megvan a tisztánlátásuk és bátorságuk ahhoz, hogy ezt az árat megfizessék… Teljesen fel kell hagynunk a bátorság keresésével, hogy mindkét karunkat kinyújthassuk az élet kockázata felé. A szerelmesek mozdulatával kell a világot átölelnünk. A fájdalmat a létezés feltételeként kell elfogadnunk. A kétséget és a sötétséget a tudás fizetségeként kell elszámolnunk. A nehézségben kitartó, és az élet és halál minden következményének teljes elfogadására kész akaratra van szükségünk. (Morris L. West)

 

Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak a jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól. (Louise L. Hay)

 

Szeretni valakit azt jelenti, hogy elvárok a másiktól valami meghatározhatatlant, valami előre láthatatlant, és ugyanakkor lehetőséget is adok neki arra, hogy válaszoljon erre az elvárásra. Igen, akármilyen ellentmondásos is a dolog, elvárni valamilyen mértékben adni; de az ellenkezője sem kevésbé igaz: semmit sem várni a másiktól azt jelenti, hogy valahol meddővé teszem azt a személyt, akitől semmit sem várok el. És ezáltal megfosztom őt, mitől is, ha nem mástól, mint a felismerés és az alkotás lehetőségétől… (Gabriel Marcel)

 

Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.

 

Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.

 

Senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből.

 

Senkinek ne hidd el, hogy nem érdemled meg amit akarsz. (10dolog amit utálok benned)

 

Rájöttem, hogy minden ember tud mindent. Hiszen ha kijelentem valamire, hogy én azt nem tudom, akkor ezzel tisztában vagyok, hiszen tudom, hogy nem tudom. Ebből következtettem arra, hogy mi mindannyian mindent tudunk.
Azt is tudjuk, hogy mit tudunk és azt is tudjuk, hogy mi az amit nem tudunk. Hát mi zsenik vagyunk kérem szépen. (Gringo)

 

Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? A valódi kincset nem veszítheted el. (Osho)

 

Még mindig esik... Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Telán egyik sem olyan. Végülis az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandóak megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni.

 

Ne próbáljunk meg más lenni, csak legyünk jók. Jónak lenni az már eléggé más. (Arthur Freed)

 

Szeress! Mi másnak van értelme? (Cummings)

 

Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.

 

Hétköznap, add felfedeznem kincsedet. Hadd tanuljak tőled, hadd szeresselek, hadd áldjalak, mielőtt elmész. Ne engedd, hogy elszalasszalak a hiú holnap reményében. Maradj velem, amíg lehet, hiszen elmúlik minden. Egy nap majd földbe vájom ujjam, arcom párnába temetem, vagy kihúzom magam, s karjaim az ég felé emelem és nem kívánok mást: csak visszatértedet. (Mary Jean Iron)

 

Ki mondta, hogy az álmoknak, mint a léggömböknek, el kell szállniuk?

Ki mondta, hogy a léggömbök nem térhetnek vissza, hogy az álmok elérhetetlenek?

Ki mondta, hogy egyedül kell próbálkoznunk?

Ki mondta, hogy nem kell egy társ, aki megbízik bennünk?

Egy társ, akiben mi is megbízunk.

Akivel közösen váltjuk valóra álmainkat.
(otp reklám)

 

Félreértjük a magányt. Pedig csak Isten akar váltani velünk néhány szót négyszemközt.

 

Tudom, hogy Isten meg szokott látogatni bennünket. Sokszor. Csak az a baj, hogy legtöbbször nem talál otthon.

 

Soha nem tárjuk fel annyira a saját lelkünket, mint amilyen alaposan meg akarjuk ismerni másokét.

 

A magányt csak önmagaddal oldhatod fel. Ha nem vagy elég önmagadnak soha nem leszel elég másnak.

Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, -- igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi.(Pintér László)

 

Minden dolognak van egy vihető oldala, s vannak olyan oldalai, ahol nem megragadhatók.

Kudarcaink néha abból származnak, hogy a sima oldalán kaparásszuk az edényt, s nem keressük meg a fülét, aminél fogva felemelhetjük. De csak azt emelhetjük fel, ami felemelhető, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van, ezekért vagyunk felelősek.

Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban. Felelősségünk itt megszűnik.(Epiktetosz)

 

A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat még reménytelennek tűnő körülmények között is. Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk. (Václáv Hável)

 

... a másik végtelenül másik. Tehát a másik az nemcsak úgy másik, hogy mondjuk nem olyan, mint én vagyok, hanem annyira nem olyan, mint én vagyok, hogy azt sem lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat?

Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. Az én szókincsemmel, az én gondolataimmal gondolom, hogy te tulajdonképpen olyan vagy, mint én. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Vagy az érzelmeknek, amiket te érzel, semmi közük sincs azokhoz az érzelmekhez, amiket én érzek. Tehát arra rájönni, hogy a másik az annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. De szerintem igaz.

El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ. (Feldmár mesél)

 

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről. (Bach Richard)

 

A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar. (Fekete István)

 

A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni... Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel, vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle. (Stellanál találtam)

 

Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni. (Miroslaw Putnek)

 

Senkitől és semmitől ne félj! Ami a legértékesebb benned, annak senki és semmi nem árthat.

(Tolsztoj)

 

Minden gyermekben van egy szeretet-tank, melynek meg kell telnie szeretettel. Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz; mikor azonban szeretet-tankja kiürül, rosszalkodni kezd. A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik. (Dr. Ross Campbell)

 

Aki azt mondja nem tudod megoldani, arra az emberre biztosan nincs szükséged.

 

Ha elönt minket a sötét kétségbeesés fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok és azok a csillagok hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor épp az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől félünk. (Tuti gimi)

 

Minden dalnak van egy vége, egy utolsó hangjegye. Minden dal véget ér. Butaság lenne emiatt nem élvezni egy dalt. Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezheted a zenét.

(Tuti gimi)

 

Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést. mert ilyenkor mg nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel. (Tuti gimi)

 

Szeretnél megszabadulni a bánattól, hogy ne nyomasszon? Várj sokkal súlyosabbat - és megnyugszol.(Nagy Szent Varszofoniosz)

 

Bármilyen keserűség érjen is téged, bármilyen kellemetlenség is történjék veled, mondd azt: "Elviselem Jézus Krisztusért!". Csak ezt mondd, és könnyebb lesz neked. Mert Jézus Krisztus nevében erő van.(Optyinai Szent Antal)

 

A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket.
De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett.
Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.

(Stephanie Dowrick)

 

Az igazi barát nem kételkedik, hanem reménykedik.

 

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat. De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk szeretném elmondani Neked mennyire SZERETLEK és hogy sohasem felejtelek el! (G. G. Marquez)

 

Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs.

 

Ha kideríted, mit hajlandó feláldozni valaki azért, hogy teljesüljön a legfontosabb vágya, mindent megtudtál róla.(C. Houghton)

 

Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie. (Paul Valéry)

 

Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.

 

Az ember nem bír elviselni túl sok valóságot. (T.S. Eliot)

 

Ne próbálj meg egyedül menni Istenhez! Ha megteszed, biztosan fel fogja neked tenni azt a zavarba ejtő kérdést: Hol vannak a fivéreid és nővéreid? (Charles Peguy)

 

Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Remélem, te is megtalálod őt!

 

Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. (Taitosz)

 

Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből. (Andrew Matthews)

 

Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia? (Seneca)

A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban.

 

Nagyszerű dolgokat csak lelkesedéssel hozhatunk létre.

 

A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy te változz. (Andrew Matthews)

 

Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi. (Hamvas Béla)

 

A fontos dolgok mindig megmaradnak, ami elmúlik az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.

 

Sohasem fogod megbocsájtani nekem, hogy nem szerettél...

 

Isten nem ígért

Örökké kék eget,

Életünket átszövő

Virágosnövényeket.

Isten nem ígért

Napot eső nélkül,

Gond nélkül örömöt,

Békét jajszó nélkül.

De Isten erőt

Ígért a napra,

Munkára pihenést,

Fényt az utunkra,

Kegyelmet bajunkban,

Égi segítséget,

Nem múló részvétet,

Örök szeretetet.

(Annie Johnson Flint)

 

A legfélelmetesebb dolog a világon valakit teljesen megismerni.

 

Akarni mértékkel, elfogadni pedig mértéktelenül kell.

 

A bátorság azt jelenti, nem félünk a bírálattól. Magunkra támaszkodunk, készek vagyunk vállalni tetteink következményeit és okulni belőlük. Azt jelenti, bízunk magunkban, és elmerjük vágni azokat a zsinórokat, melyekkel mások a szeszélyeik szerint akarnak rángatni. (Dyer Wayne)

 

Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is. (Charles R. Swindoll)

 

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein. (Spurgeon)

 

Az élet kisebb-nagyobb bajai és aggodalmai lehetnek buktatók utunkon, de tekinthetjük őket a nemesebb jellemhez és a mennyországhoz vezető lépcsőfokoknak is. Gyakran a gond az az eszköz, mellyel Isten átalakít minket a jobb dolgok számára. (Henry Ward Beecher)

 

Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket! (Tim McGraw)

 

Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te.

 

A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie. (Len Wein)

 

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne. (Oscar Wilde)

 

Nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen a vallásod vagy a bőrszíned, hanem az, hogy milyen ember vagy! Sok értékes embert veszít a világ az előítéletekkel! (Jutasi Jutka)

 

Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk. (Hermann Hesse)

 

Sohase féljünk! Félelmünkkel kétszeresen bántjuk meg Őt: Jézust… Elfelejtjük, hogy velünk van, hogy szeret minket és mindenható… De azt is mutatja félelmünk, hogy nem alkalmazkodunk akaratához. Ha akaratunk megegyezik az Övével, bármi történjék is, mivel Ő akarja és engedi meg, örülni fogunk és sohasem aggódni, félni… Űzzön el hát hitünk minden félelmet. Vessünk ki lelkünkből mindenkorra, mindennemű félelmet, rettegést és nyugtalanságot. Mellettünk, bennünk Urunk, Jézus Krisztus, a mi Istenünk, aki végtelenül szeret minket, és mindenható. Ő tudja, mi jó nekünk és azt mondja: mi csak keressük az Isten országát – a többi majd hozzáadatik nekünk. (Charles de Foucauld)

 

Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik. (Mahatma Gandhi)

 

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. (Maya Angelou)

 

A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít.

 

Nem tudsz szeretni és nem tudsz szeretetet elfogadni, amíg magadat nem szereted. (én)

 

A változás próbára tesz. (Zsóki) 

 

Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem. (George Bernard Shaw)

 

...nem lehet tudni. Az ember sohasem lehet biztos. De mégis fejest ugrik. A bizonyosság azoknak van, akik nem szeretnek eléggé.(Imagine Me and You c. film)

 

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy mi van neked, egyedül attól függ hogy mit gondolsz. (Dale Carnegie)

 

Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok. (Madeleine L’Engle)

 

Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen jól éreznénk magunkat. (Edith Wharton)

 

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. (Márai Sándor)

 

Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből. (Anthony de Mello)

 

Olyan nagyképűen magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

(Székely János)

 

Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok. (Feldmár András)

 

Mi mást lehetne tenni, mint hinni, hogy az Isten akaratába való belenyugvás a legélhetőbb életre vezet?

 

Mit teszel ma, ami holnap is számít? (Dr. Telkes József) 

 

Azért szeretem a fákat, mert könnyebben belenyugszanak abba, hogyan kell élniük. (Willa Cather)

 

Nem akarok tétlenül ülni. Elébe akarok menni a varázslatnak, mert akik nem mozdulnak, azok sose találkozhatnak.

 

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk. (Sydney Smith)

 

Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján. (Shakespeare)

 

Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát! (Walter Hagen)

 

Nincs zavarbaejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk. (Sam Ewing)

 

A mély gyökerű fák nőnek csak magasra. (Fredric Mistral)

 

Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt. (Flavia)

 

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk. (R.W. Emerson)

 

 Helyzetünket paradicsomként vagy pokolként is megélhetjük: minden a felfogásunktól függ... (Pema Chödrön)

 

Ne fájjon amire nincs orvosság. Aminek vége, vége. (Shakespeare)

 

Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni. (Oprah Winfrey)

 

Mi az élet célja? Hogy, megtanuljunk szeretni. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre. (Abbé Pierre)

 

Egyébként azt hiszem, hogy semmi sem tud bennünket teljesen kielégíteni ezen a földön, mivel szellemünk, amelyet Isten teremtett, Istent keresi. Függetlenül attól, hogy tudjuk-e vagy sem, futunk mindenféle kielégülés után, ám ezek mindig csak részlegesek lesznek, hiszen a teljes kielégülés csak az Örökkévalóval történő találkozásban jöhet el. Ez a keresztény reménység alapja. Kétségkívül át lehet élni a teljesség pillanatait a földön: az Istennel, vagy a másokkal való közösségben. De ezek csak pillanatok, amelyek hamar tovatűnnek, s a közösség érzése újra meggyengül és újra kielégületlenséget érzünk. (Abbé Pierre)

 

A boldogság titka az, hogy ne féljünk a változástól.

 

A boldog pillanat hamar tovaszáll, és soha nem tér vissza ugyanabban a formában. De ez nem jelenti azt, hogy nem várnak rád még ugyanolyan boldog pillanatok, csak azok mások lesznek.

 

Talán furcsán hangzik, de lehet boldognak lenni amiatt, hogy boldogtalan vagy.

 

A szomorúság és a kétségbeesés tényleg a téli esőben van, vagy inkább azokban, akik ragaszkodnak hozzá, hogy így lássák?

 

A boldogtalan emberek mindig magukkal cipelik boldogtalanságuk okait, arra az esetre, ha útközben nem találnának.

 

Biztosan megérdemled a boldogságot.

 

Amire gyakran gondolsz, az hatással van az életedre. Úgyhogy tartsd kordában a negatív gondolatokat.

 

A boldogság legnagyobb ellensége a félelem.

 

Ne várj örökké megfelelő pillanatra. A boldogságra vagy a boldogtalanságra nincs megfelelő idő.

 

Miért legyél boldog? Mert különleges vagy!

 

Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre... Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm, kérem, bocsáss meg... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért...

 

Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is. (Fekete István)

 

Azt hiszem, az életnek nincs feleme­lőbb pillanata, mint mikor temetik az embert, és szemrehányást tesznek ne­ki azért, hogy meghalt. (Móra Ferenc)

 

A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek.

 

Amid van nem a tied, csak nálad van.

 

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről. (Bach Rihard)

 

Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.

 

Ami érték volt belőlem az megmarad, a többit meg megeszik a cinkék, s én eltűnök, mintha soha nem álmodtam volna. (Fekete István)

 

Miért gondolod, hogy más vagy, mint a többiek; egy különleges, magányos kívülálló - amikor csak arról van szó, hogy nem találod a családodat? (Richard Bach)

 

Mielőtt megváltoznál valami nagyon fontosat kell kockára tenned. (Richard Bach)

 

A legegyszerűbb kérdések mindig a legalapvetőbbek. Honnan jöttél? Hol van az otthonod? Merre tartasz? Mit csinálsz? Gondolkodj néha ezeken és figyeld meg hogyan változnak a válaszaid! (Richard Bach)

 

Mikor fogod megtanulni, hogy várj arra is, aminek a bekövetkeztét elképzelni sem tudod? (Richard Bach)

 

Hogy mások miként bánnak a tőled kapott ajándékokkal, az már nem a te döntési köröd, hanem az övék.(Richard Bach)

 

Az ember mindig azt szereti, amiből nem volt része. Mikszáth Kálmán

 

Mit vár tőlünk Isten? A magam részéről arra a felismerésre jutottam, hogy Isten nagyon sokat vár tőlünk. Egészen pontosan azt, hogy teljesen a korszellemmel és a saját emberi természetünkkel ellentétes módon cselekedjünk: kiengedjük kezünkből az életünk irányítását, és teljesen rábízzuk az életünket.

A különféle kapcsolatok kockázatokat is rejtenek. Az embert megbánthatják, csalódást okozhatnak neki. Minél jobban belemerülök egy kapcsolatba, annál nagyobb a sérülés esélye. Minél közelebb engedek valakit magamhoz, annál könnyebben megbánthat. Elméletileg az Istennel való kapcsolatunkban sincs ez másként. Istennek azonban van egy hatalmas előnye: ő megbízható… Isten egyszeri, örök, nem változik – és szeret minket. Még akkor is, ha mi nem mindig érezzük vagy tapasztaljuk ezt.

A közelség kockázatot rejt, de csak a közelség által lehetséges az igazi kapcsolat, a bensőséges, kölcsönös bizalom. (Ursula Hauer)

 

Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól. (Dale Carnegie)

 

Minden nap új jutalommal kecsegtet, s kivételes kihívást hordoz.
Egyikünknek sincsenek egyforma félelmei és kötelezettségei, mert életünk minden aspektusát meghatározza, hogy milyenek vagyunk.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindannyian saját világunkat alakítjuk. Lehetőségek végtelen sora vár csakis ránk, hogy megváltoztassuk és átalakítsuk mindennapjaink megszokott pillanatait.
Rajtunk múlik, merre indulunk az élet útján; rajtunk, hogy meddig megyünk, milyen gyorsan járunk, hisz' az életben döntések sora vár, s magunk döntünk, milyen legyen. (Dena Dilaconi)

 

Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt! (W. Somerset Maugham)

 

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. (Khalil Gibran)

 

A szeretettel együtt jár a magány is. A magány a szeretet titkainak egyike. Embernek ember nem lehet elég. Ha szeret, magányos. Épp az egymást szerető emberek magánya teremti meg a helyet Isten számára. Jan Twardowszki

 

A legtöbben bizonyára olyan partnert keresünk, akivel közös az érdeklődési körünk, közösek a céljaink és közös az értékrendünk. (dr. Henry Cloud és dr. John Townsend)

 

Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is. (George Matthew Adams)

 

Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki nem tudja, mi történik a következő pillanatban. Tara Brand

 

A magányosság az egyik legfájdalmasabb érzés, ám mégis szükségünk van rá. Hiányosnak és üresnek érezzük ilyenkor magunkat, mint akik súlyos nélkülözést szenvednek. A magány ugyanakkor erős motiváló erő is, akár a fizikai éhségérzet. Aki magányos, szinte bármit kész megtenni, csak hogy betöltse a lelkében tátongó űrt.
A magány erősebb az elhatározásnál, az akaraterőnél és önfegyelemnél is.
Nem a magánnyal van a baj, az csupán annak jele, hogy élünk. Isten adta nekünk ezt a mozgatóerőt, hogy keressük a kapcsolatot vele és embertársainkkal. A magány tehát jó dolog, hiszen kapcsolatokhoz vezet. (dr. Henry Cloud és dr. John Townsend)

 

Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtől. Mindegy, mi ért - az már a múlté. Bármi volt is - fontos lehetett. A múlt rövid villanás csupán. A jövőt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár. Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve - bátorsággal, hittel, határozottsággal. Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé. Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön. Sose álmodott út tárul fel előtted, ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény, mit valaha remélni mertél. Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba. Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd, s szebbnek legmerészebb álmaidnál. (Vicki Silvers)

 

Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt. (Tatiosz)

 

Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit. (kínai közmondás)

 

Akkor is egyfajta döntést hozunk, amikor elzárkózunk a döntés elől.

Az arany tanácsok közé lehetne írni: Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle. Mert az embernek van éjjeli esze és nappali esze. Hogy melyik a jobbik esze, azt nem tudom. (Mikszáth Kálmán)

 

Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.

 

Sem én, sem más nem járhat helyetted ezen az úton, Neked magadnak kell rajta járni. Nincsen messze, lábad ügyébe esik, Talán születésed óta rajta éltél és nem is tudtad, Talán mindenütt ott van, vízen és szárazon. (Walt Whitman)

 

Nem tehetnek mindig boldoggá azok a dolgok, amelyekről azt feltételezik, hogy boldoggá tesznek.

 

Az út során a várakozás rejti a boldogságot, nem a megérkezés.

 

Ne vesztegesd arra az energiádat, hogy másoktól irigyeld a boldogságukat – lehet, hogy ők épp a tiédet irigylik.

 

Ha félsz, hogy elveszted a boldogságodat, az azt jelenti, hogy van boldogságod.

 

Minél kevesebbet panaszkodsz a sérelmeid miatt, annál hamarabb begyógyulnak a sebeid.

 

Légy türelmes és boldog leszel.

 

Ne feledd: semmilyen külső behatás nem tudja megváltoztatni a belülről fakadó boldogságot.

 

Az embernek mosolyognia és sírnia is kell a boldogsághoz vezető úton.

 

Aki késve érkezik, szinte mindig boldogabb, mint, az aki már ott vár rá.

 

Miért hibáztatunk olyan szívesen másokat, mikor egyáltalán nem szeretjük, ha minket hibáztatnak?

 

Miért mindig a legfelső polcon van az, amit akarunk?

 

Miért tesz annyi embert depresszióssá a boldogság keresése?

 

Miért van az, hogy már attól is boldogtalanok leszünk, ha nyomasztó dologra gondolunk?

 

Miért van az, hogy a ma fájdalma elfeledteti velünk a tegnap boldogságát?

 

Miért legyek boldog? Ki akar mindig boldog lenni?

 

Ki mondja, hogy nem élheted azt az életet, amit megálmodtál magadnak?

 

Hányszor szidod magad és hányszor van rossz véleményed magadról, mégis hányszor mondod azt, hogy nem érdemled meg azt, amin keresztülmész?

 

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükségünk van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja. (Deepak Chopra - Az élet hét törvénye)

 

Készen, ébren, száz éve talpon. Tudom már, hogy többé sosem alszom. Pihenek majd késöbb az égben, ha a szárnyamat már fáradtra téptem.

 

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. (Müller Péter)

 

Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!

 

A szerelem beteljesülésének végtével a szívünk hasad, és úgy érezzük vége a boldogságnak. Később jövünk rá, régi naplónk elolvasásával, hogy akkor is mennyit panaszkodtunk. Boldogok voltunk, csak épp nem tudtunk róla. Csak akkor jövünk rá a dolog értékességére, miután már elveszítettük... (Douney)

 

Ha megcsinálsz valamit, de rosszul sül el, csaknem mindig helyrehozhatod, túlteheted magad rajta, tanulhatsz belőle, vagy legalább letagadhatod. Ha azonban nem csináltál meg valamit, az jóvátehetetlen. Nem tudod visszahozni a lányt, akinek nem mondtad el, amit kellett volna, a zenekart, amelynek nem hallgattad meg koncertjét, csapatod győzelemsorozatát, amelyhez nem szurkoltál, a nyugalomba vonult kitűnő professzort, akinek nem hallgattad az óráit, szerettedet, akivel nem törődtél eleget. Tetszőleges a dolgok listája, de hosszú. Próbáld meg a lehető legrövidebbre fogni.

 

Néha úgy alakul az élet, hogy lehetetlen elmozdulni. Reggel kinyitom a szemem, vad öröm fog el, ahogy meglátom, hogyan süt a nap, vagy milyen szép az ég, mennék, mennék, mennék: sétálni, biciklizni, úszni, utazni, érzem, hogy kaland az élet. A következő negyedórában szépen felsorakoznak és bejelentkeznek az agyamban az aznapi teendők. Mire elrendezem őket, este van, vagy éppen késő éjszaka. És közben telnek az évek. Valakiről mindig gondoskodni kell, valami mindig közbejön, és az a jó íz, amelyet reggelente érzek, az élet íze, gyakran fűrészporrá változik, nem győzöm kiköpködni. Letisztítom a tárgyakat, hogy ne legyenek porosak, kimosom a ruhákat, hogy ne legyenek piszkosak, elmosogatok, hogy csillogjanak az edények, kifizetem a számlákat, hogy ne legyenek elmaradások, és közben én egyre porosodom, piszkolódom, elmaradok, és a csillogásom odavan.
Nem jól van ez így.
Aztán egy napon nem kelek fel többé, és a sok tárgy keres magának új gazdát, hogy legyen aki gondoskodik róluk, hogy szépek, tiszták, csillogók legyenek. (Angyalka)

 

A nem olyan, mint egy szikla a szökőkúton; szétzúzza a forrást, pedig az a forrás te vagy. A nemmel nyomorék és béna maradsz.
Kalapáld tovább a nem szikláját, és egy nap a szikla utat ad, és amikor ezt megteszi, megszületik az igen, a hiteles igen. Tehát én nem azt mondom, hogy színlelj igent, vagy mondj igent, ha nem belülről fakad. Folytasd a szikla kalapálását.
Ne fogadd el a nemet, mert nem élhetsz nemben. Nem tudsz nem ételt enni, nem tudsz nem vizet inni. Senki sem tud nemben élni - ott csak szenvedni tudsz, és egyre több és több boldogtalanságot gyártani. A nem a pokol. Csupán az igen hozhatja közel a mennyországot, és amikor valódi igen születik teljes lényedben, semmi sem marad utána. Abban az igenben eggyé válsz, és minden energiád felfelé indul, és igent mond, igent, igent!
Ez az ámen szó jelentése. Minden imádságot "ámennel" kell zárni - azt jelenti: igen, igen, igen. De a zsigereid mélyéről kell érkeznie. Nem szabad, hogy csak egy elme-ügy legyen, nem szabad, hogy csak a gondolatokban legyen. Én nem azt mondom, hogy mondd ki; azt mondom, hogy csinálj utat, amelyen megérkezhet. (Osho)

 

Amit egyszer megtettél, egyszer megbánhatod. Amit nem teszel meg, azt viszont lehet, hogy egész életedben bánni fogod.

 

Idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb lesz, mint a félelem attól, hogy megtegyük.

 

...Vannak akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének. És attól, hogy a világ mégsem annyira... szar. Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is - hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!

 

Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni!

 

Ha azt kérdezed magadtól: Igen. De mit tehetek én?, a válasz nagyon egyszerű. Akármit. Mert az akármi lényegesen több, mint a semmi.

 

Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás.(Crane Frank)

 

Van hogy hosszú éveken át csak vacogsz egy sötét szobában és mikor nem várod, akkor történik meg a csoda. Le kell mondanod mindenről addigra és már nem remélhetsz a sorstól semmi jót.... És akkor minden megváltozik körülötted. Nem kell hozzá semmi más, csak az, hogy Te ott legyél, hogy észrevedd, hogy megmozduljon benned valami és Te csak hagyd, hagyd, hogy valami idegen irányítson, engedd el magad! Valahogy mindig így történtek Veled  a csodák, de mindig hamar elfeledted őket. Mikor bajban voltál, mikor csak sírni tudtál vagy még annyit sem.... akkor mindig köddel fedted az emlékeket. De az életed mindig megtanított, hogy nincs NINCS... Sokszor kértél olyasmit, ami abban a percben szép volt és kívántad "bárcsak...." Eltelt egy kicsi idő és már annak örültél, hogy az amit akkor kértél nem teljesült... Nem akartál hinni a szónak, nem akartad tudomásul venni, hogy vannak törvények, amit csak el kellene hinned... Most is úgy néz szemed, mintha nem értené még: Miért? Miért?... A kérdésben van a hiba és ezt most Te is jól tudod... Sokszor tettek már próbára, hogy végre megértsd: Hagyd magad és minden jó lesz! Ne ellenkezz sorsod ellen és boldog leszel... Milyen egyszerű...Vagy mégsem?... A választ én is tudom… (K.)

 

De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt s ami történt? (Wass Albert)

 Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt.  A fájdalom múló dolog, de a pillanat is, amit nem szabad elszalasztanod sohasem. A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni. De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni. Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág. Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit, nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz. Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket, vajon erejük elég-e, bírják –e a sok türelmet, várakozást. Hányan állnák a sarat, hányan buknak el? Megvárnád-e a történéseket, végignéznéd haláltusájukat? Minden ember más nem oly ,mint hiszed, hidd el és bízd , van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel. Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen. Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad, nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat. Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének,  s nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel. Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert, azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat. Te döntesz, a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny, olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik, s ki tudja mikor nyílik meg újra. Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet? Talán, de mindenki máshogy éli meg. Van aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit, csak szeretni akar, boldogságot adni és viszont kapni. Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen, csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni, merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!

 

Ha úgy érzed, hogy boldognak kellene lenned, mikor odabent minden azt mondja, hogy boldogtalan vagy, az olyan mintha meg akarnád változtatni a természet rendjét – viseld türelemmel a boldogtalanságot, és fel fog keresni a boldogság.

 

A boldogság mindig képes tudomásul venni, azt, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok.

 

A boldogsággal az a gond, hogy túl gyakran függ mások viselkedésétől.

 

Talán azért vagyunk többnyire boldogtalanok, mert csak azokat az örömöket tesszük magunkévá, amiket megértünk.

 

Légy önmagad, soha nem leszel boldog más bőrében.

 

Ne dőlj hátra a boldogságra várva!

 

Döntsd el, hogy boldog leszel, és máris megtetted az odavezető út felét.

 

Könnyen elszigeteltnek érezheted magad, ha szomorú vagy. De ne feledd, nincs új a nap alatt – minden bánatot átélt már valaki.

 

Érdekes, hogy az emberek mennyire bálványozzák saját negatív érzéseiket.

 

Ne fecséreld az idődet a halálfélelemre. Még nem jött el, ha pedig eljön, már nem leszel itt, hogy aggódj miatta.

 

Az a baj az emberekkel, hogy olyan helyzetbe hozzák magukat, ahonnan lehetetlen elérni a boldogságot, aztán csak ülnek ott és azt kívánják, bár boldogabbak lennének, de semmit sem tesznek érte.

 

Válaszd azt az utat a boldogsághoz, amelyiket helyesnek érzel. Nincs két ember, aki ugyanazt az utat választaná.

 

A boldogsághoz vezető út egy zarándoklat, amit mindenkinek vállalnia kell önmagáért.

 

Az élethosszú boldogság elviselhetetlen lenne. Önmaga pokla volna.

 

Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunk egy része; és az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk. (Anatole France)

 

Tudom, hogy valahol létezel, és engem keresel. Olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem. Mikor lelkem nem bírja az akadályok súlyát, mikor nem tudom melyik a helyes irány. Te jönnél, megölelnél, biztatnál, erőt adnál. Hinnél bennem és én hinnék neked.

 

Ha egy nőt nem szeretnek, az tényleg szerencsétlenség, de ha ez az állapot egy életen át tart – az bizony tragédia. (Dorothy Dicks)

 

Talán azt gondolják, hogy amikor éjszaka egyedül fekszem az ágyamban, megnyugtat az a gondolat, hogy a fél világ szeret? A fél világ az semmi. (Bigitte Bardot)

 

Ha mindig keresel valamit, ami fájdalmat okoz és azt az érzést kelti benned, hogy  boldogtalan vagy és senkinek sincs rád szüksége- nos, akkor egyre könnyebben bukkansz ilyen okra és végül észre sem veszed, hogy magad is ezt kerested. A magányos nők nagy mesterek ebben. (Dorothy Parker)

 

Nyugodtan várni csak akkor tanulunk meg, amikor már nincs mire várnunk. (Maria Ebner-Eschenbach)

 

Nem elég látni azt, ami van, azt is meg kell tanulni, hogy ne lássuk, ami nincs. (Maria Mitchel)

 

A legújabb divat: belül semmi… (Birgit Berg)

 

Az ember követelményei mindig magasabban vannak, mint ameddig fel tud nyújtózkodni – ha valaki ad magára. (Gergely Ágnes)

 

Az, aki nem tud megtagadni magától egyetlen élvezetet sem, soha nem tudja meg, mi a boldogság. (Maria Ebner-Eschenbach)

 

Amikor végre megkapod azt, amit szerettél volna, úgy tűnik, egyáltalán nem ez volt, amit annyira akartál. (Gertrude Stein)

 

A boldog élet titka abban rejlik, hogy az ember gondosan megtervezi a napjait, az estéket pedig szabadon hagyja a szerencsés véletlenre számítva. (Mignon Mac Laughlim)

 

Ha egy nő egyetlen férfit ismer, már ismeri valamennyit; a férfi ismerheti bár az összes nőt, mégsem ért meg egyet sem. (Helen Rowland)

 

Azt mondják, férjet találni művészet. Megtartani – hivatás. (Simone de Beauvoir)

 

A legszerencsésebb feleség nem az, aki kifogja a legjobb férjet, hanem az, aki a legjobbat hozza ki abból, akit sikerült megkaparintania. (Helen Rowland)

 

Ha összeállítanánk egy olyan listát, melyen azok az okok szerepelnek, amikért két ember összeházasodik és összehasonlítanánk azzal a listával, amely a válások okait sorolja fel, meglepődnénk a hasonlóság miatt. (Mignon Mac Laughlim)

 

Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük felmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek. (Ancsel Éva)

 

A férfi azért féltékeny, mert túlságosan szereti saját magát. A nő azért féltékeny, mert nem szereti eléggé önmagát. (Garmaine Grip)

 

Egy nő aszerint válogatja össze az öltözékét, hogy milyen az idő, milyen évszak van, mi a divat, milyen színű a sminkje, hová készül, hogy érzi magát aznap, kivel fog találkozni és mit fog csinálni. Egy férfi pusztán megszagolja a szék karfájára hajított ruháját.

 

A legnagyobb hatalma egy férfi felett annak a nőnek van, aki nem adja oda magát neki és így is képes elhitetni vele, hogy szereti. (Maria Ebner-Eschenbach)

 

Régi gyerekjáték,hogy elrejtjük magunkat,nem létezővé válunk- ugyanakkor mohón várjuk,hogy ránk találjanak.

 

Furcsa,hogy az ember milyen keveset ér el,ha nem is próbálkozik.

 

Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot. (Anne Morrow)

 

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. (Tom Bodett)

 

Semmi sincs az életben, amitől félni kellene, csak olyasmi létezik, amit még meg kell értenünk. (Marie Curie-Sklodowska)

 

Az új dolgok elfogadtatásához sajnos mindig áldozatot kell vállalni. (Dévény Anna)

 

Aki szeretetben él, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint az, aki nem, és gyakran nagyon magas árat kell fizetnie érte. Sokszor a szeretet ahelyett, hogy megnyitná, kitárná a szívet, épp ellenkezőleg, inkább megbéklyózza azt. Hogy miért? Talán az ember attól fél, hogy a szeretet olyan, mint az étel, a víz vagy a pénz. Hogy jön majd valaki. Valaki, aki sokkal mohóbb, mint mi, és a szemünk láttára ragadja el. Ám a szeretet olyan, mint a levegő. Végtelen. Nem lehet darabokra szedni, majd zsebre tenni, dobozba dugni, vagy a kamrába téve őrizgetni. Nem lehet a szeretetet részleteiben szemlélni, hiszen mindig lesz olyasvalaki, aki valamiben jobb nálunk, s kinek a szeretete akkor, abban a helyzetben épp nagyobb, erősebb, mint a miénk.
Így árasztja el a világot az irigység démona. A félelem, hogy nem jutott számára elegendő szeretet, kicsinyessé teszi az embert. Kicsinyessé és erőszakossá. Minél inkább kapkod, vergődik utána, annál jobban fél, hogy elveszíti, hogy túl keveset kap belőle. (Susanna Tamaro)

 

Ha megértjük, hogy Isten mit hoz létre számunkra, olyan kölcsönösségben lesz részünk, amelyben átlényegülnek kapcsolataink. Képesek leszünk a másokkal való hiteles közösségre, olyan kölcsönös osztozásra, amelyben mi is adunk és kapunk.
Az evangélium felhívása szerint az első lépést nekünk kell megtenni a másik felé, anélkül, hogy biztosak lennénk a viszonzásban.
Ne feledjük, hogy az elinduláshoz elég az első kis lépés.
Merjük felülvizsgálni életstílusunkat, törekedve a nagyobb egyszerűségre. (Alois testvér)

 

Mindnyájunkban ott él a vágy egy boldog jövő után. Ugyanakkor néha elfog a csüggedés, ha megtapasztaljuk létünk korlátok közé szorítottságát.
Fogadjuk hát el, amik vagyunk, és azt is, amik nem vagyunk.
A boldog jövő keresése döntésekkel jár. Vannak, akik bátor lépéseket tesznek Krisztus követésének útján.
Fiatalként talán félsz, és hajlasz arra, hogy kikerüld a döntéseket, csakhogy minden lehetőség nyitva maradjon előtted. De hogyan találod majd meg a kiteljesedést, ha az útkereszteződésben megállsz?

(Alois testvér)

 

A legfontosabb dolgok az életben, hogy legyen mit ennünk, legyen mit innunk és legyen, aki szeret minket. (Brandan Behan)

 

Gyakrabban félünk, mint megsértődünk; és többet szenvedünk a képzeletünk miatt, mint a valóság miatt. (Lucius Annaeus Seneca)

 

Ha kritizálunk valakit, az semmit sem mond az illetőről; mindössze a mi kritizálási igényünket fejezi ki. (Richard Carlson)

 

A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit TE észreveszel belőle.

 

A miértekre vonatkozó kérdés hibás. Sokkal inkább azt kellene kérdeznünk: miért ne? (George Bernard Shaw)

 

Azt hiszed, nagy tett kell ahhoz, hogy megmaradj az utókornak? Végtelen és önzetlen szeretet kell hozzá. (Váradi Hédi)

 

Aki nem vállalja a kockázatot, az sokkal többet kockáztat. (Erica Jong)

 

Ha elindulsz egy úton, lehet, hogy nem érsz célba, de nem baj. Mert az a lényeg, hogy az úton Te magad mennyit változol. (Kínai közmondás)

 

A siker azt jelenti,hogy az ember kilencszer bukik el,és tízszer áll fel.

 

Mindenkinek megvan a maga gondja.. Kinek több, kinek kevesebb, de ha nem lenne, akkor nem tudnánk értékelni az élet apró örömeit. (Russel Faraday)

 

Ha Istennek minden jótettét megköszönnénk, nem lenne időnk panaszkod

 

Aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. Ez az intimitás alapja. Arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön velünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, s anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk a kezdő lépést. Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés vagy a mások tanácsai szerint élt élet elvesztegetett idő. (Osho)

 

A tetthez három dolog, érdeklődés szándék és képesség szükséges. Ha nem kelti fel érdeklődésed, hiába vannak képességeid egy bizonyos területen, kiaknázatlanok maradnak. Ami viszont lényeges, ha valami a jelenben nem érdekel, attól még egyáltalán nem biztos, hogy nem válhatsz profivá benne! Ne értékeld le a képességeid ELŐRE! (Lucien del Mar)

 

A saját belső ritmusod. Rendkívül fontos, hogy megtaláld, őrizd, és senkinek és semminek ne engedd, hogy megpróbálja lelassítani vagy felgyorsítani. (Lucien del Mar)

 

Egy hasznos kérdés motivációd tisztázására a másik nemmel kapcsolatban: 'Teste, gondolatai, érzései, mosolya, lénye vagy tettei simogatására vágyom? (Lucien del Mar)

 

Egyik fő problémánk a spontaneitás elvesztése. Ugye milyen jó önfeledten, egyszer csak dalra fakadni, táncolni? Nos, abban a pillanatban, mikor megpróbáljuk rendszeres tevékenységgé formálni őket, elveszthetik varázsukat. Akkor már nem 'lehet', hanem 'kell'. (Lucien del Mar)

 

Mikor táncoltál utoljára? Mikor táncoltál utoljára mezítláb? Mikor táncoltál utoljára mezítelen talpakkal, önfeledten érintve a földet, életed ajándékát ünnepelve? (Lucien del Mar)

 

Noha a 'másság' néha kegyetlenül nehéz, de az egyetlen valódi út! (Lucien del Mar)

 

Vallom, hogy a magaddal szembeni egyik legfontosabb és legfelemelőbb kötelességed megtalálni azt a kifejezési formát, melyben kiteljesedhetsz! (Lucien del Mar)

 

A megelégedettség érzése a befejezett dolgokból származik, befejezetlen ügyeid pedig szétszórják az energiád. Törekedj lezárni mindent ami elkezdtél, és ez még inkább vonatkozik minden lezáratlan kommunikációra, érzésre, fájdalomra, legyen az két perces vagy tízezer éves. (Lucien del Mar)

 

Problémáink nagy része a folyamatos változás nem-elfogadásából ered. Amit egy perce gondoltál, éreztél, az nem a jelen, az már nem pontosan az, ami most van. Aki egy perce még taszított, azt talán most magadhoz öleled... Ezen igazság mély megértése és átélése határtalan szabadságot és megkönnyebbülést hozhat el neked!(Lucien del Mar)

Mitől kell nekünk megszabadulnunk, hogy valóban önmagunk lehessünk? Gyakran attól, hogy „túl sokat” teszünk. Ahelyett, hogy megkérdezzük önmagunktól, mit is tehetnénk még, nem inkább az a kérdés, hogy tehetnénk kevesebbet, hogy szabadok lehessünk arra, ami fontosabb? Az a kísértés érhet minket, hogy egyre többet és többet szeretnénk tenni, attól való félelmünkben, hogy sohasem teszünk eleget, vagy félünk „nemet” mondani, nehogy megbántsunk valakit. Vagy pedig mindent magunk szeretnénk megoldani és semmit sem bízunk másra. Mégsem arra vagyunk hivatva, hogy többet tegyünk, hanem hogy többek legyünk, jobban szeressünk.

 

Szeretsz gondolni?  

–         én attól majdnem mindig szomorú leszek! (Fodor Ákos)

 

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy ’Ráchel’ vár rá a hetediknek végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs fogalma, hogy hová is rohan, és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált. (Acsel Éva)

 

Az ember olyan kíváncsi lény, hogy nincs az a reménytelen kötélhágcsó, amin föl ne mászna, hogy beleshessen egy ablakon, de ismerni nem akarjuk a másikat, azt már nem, mert annak kiszámíthatatlan következményei vannak. (Acsel Éva)

 

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. (Acsel Éva)

 

Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át? (Acsel Éva)

 

A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? (Acsel Éva)

 

A gonoszsággal szemben nem a jóság az ellenméreg, hanem az öröm. De utólag már nem hat – csak prevencióként, mint oltóanyag. (Acsel Éva)

 

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel.
Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet, egyszóval változni fog. (Acsel Éva)

 

Látni akarni kell, de ennyi sem elég, még el is kell viselni, amit látunk. (Acsel Éva)

 

Kiválasztottam a három, számomra legjelentősebb igét: szeretni, szenvedni, tudni. Vajon léteznek-e egymás nélkül? (Acsel Éva)

 

Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét – az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek. (Acsel Éva)

 

Mert vannak, akik azért nem tudnak boldogok lenni soha, mert nem mernek boldogokká lenni. Talán csak akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek. (Gyökössy Endre)

 

Általában nem tudjuk, mi az, amit beteljesítettünk a létezésünkkel; nagyon meglepődnénk, ha kiderülne, hogy amit értékesnek tartottunk, Isten előtt nem sokat jelent, amit viszont bukásnak könyveltünk el, az valójában bő termést hozott. (Roger testvér édesapja)

 

Az alvó ember mind jó ember, ami abból is látnivaló, hogy a jóisten a bib­liában is leginkább álmukban beszél­get az emberekkel (Móra Ferenc)

 

Aki nagy keresztet kap, nagy eséllyel fog üdvözülni.

 

Nem véletlenül születtél meg. A létezésnek szüksége van rád. Nélküled hiányozna valami a létezésből, ami pótolhatatlan. Gondolj erre, ha elveszítetted az önbizalmadat!

 

Isten csak fényt küld onnan fentről - itt lenn a földön lesz árnyékká. (Tompa Mária)

 

Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat. (Pascal)

 

Isten mindent megtesz értünk, de semmit sem tesz meg helyettünk!

 

Az élet fontos útszakasz, mert itt van a próba!
Sőt, amennyit engedtem, hogy Jézus épüljön bennem, annyi marad meg az örökkévalóságnak.
Minden cselekedetem, minden pillanat, minden lélegzetvételem megmarad az örökkévalóságban!
Idelent való életem minden perce meghatározza az Életet!

 

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett. (Mahatma Gandhi)

 

Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat. (Teréz anya)

 

A lélek nem azáltal halad előre, hogy gondolkodik, hanem azáltal, hogy szeret. Ha azt kérdezed tőlem, miképpen lehet a szeretetet megtapasztalni, azt felelem, el kell tökélned magad, hogy keményen dolgozol és megszenvedsz Istenért. S mindig ezt kell tenned, valahányszor csak alkalmad nyílik rá.

 

Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. (Victor Hugo)

 

Nincs biztosabb jele annak, hogy az ember a választottak közé tartozik, mint ha azt látjuk, hogy istenfélő, s ugyanakkor szükséget szenved és el van hagyatva ezen a világon. (Gonzága Szent Alajos)

 

Minden amit hallunk, vélemény, nem tény. És minden amit látunk, nézőpont, nem a valóság.

 

Azon gondolkozol, hogy mi lett volna ha? Hogy mi lenne, ha? De mi VAN? (Szily Nóra)

 

Az ember akkor elégedett, amikor nem tud róla. (Sulamith Sparre)

 

Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.(Seneca)

 

Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.

 

Hányféle üvegfal létezik bennünk? És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor önmagunkat? (Tisza Kata)

 

A búzakalász, ami érett, fejét lehajtja. Minden, ami érett, fejét lehajtja. Ha peckesen áll, abból tudhatod, hogy üres, s hamar eltörik a szára." (Zurab Murvanidze)

 

Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.(Herbert N. Casson)

 

Nem az idő hoz változást, csak a tettek. Ha nem csinálsz semmit minden ugyan úgy marad.

(dr. House)

 

Szerintem, ti szárazföldi emberek sok időt elvesztegettek a miértekkel. (Az óceánjáró zongorista című filmből)

 

Inkább a kérdéseiről, mintsem a válaszairól ítélj meg egy embert. (Voltaire)

 

Sokkal erősebbek a szárnyaink, mint hinnénk. Csak nem merjük kitárni őket. Ezért aztán nem is merünk repülni. (Luise Rinser)

 

A remény tart életben minket, a reményeink tartanak életben minket, de a váratlan dolgok azok amik megváltoztatják az életünket.

 

A haladás legnagyobb gátja a szokás. (John Stuart Hill)

 

Életedet nem az határozza meg, hogy az mit hoz számodra, hanem az, hogy te hogyan állsz hozzá. (John Homer Miller)

 

Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni.

(Ivan Turgenyev)

 

 

Türelem, Kivárás…

Minden akkor következik be, amikor eljön az ideje.

Az életet nem lehet siettetni,

nem lehet szabott időrendbe kényszeríteni,

ahogy sokan szeretnék.

El kell fogadnunk, ami az adott pillanatban adatik

És ne követeljünk többet.

(Brian Weiss)

 

Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek… Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk… Mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni. (Sarah Garden)

 

Akinek hite van, képessé válik az élet egyes meglepetéseinek elfogadására. Ez nem jelenti azt, hogy erőtlenekké válunk az élet eseményei iránt. Mindössze annyit jelent, hogy nem riadunk vissza az ismeretlen dolgoktól és nem rettent vissza bennünket egy kis bizonytalanság.

Azt jelenti, hogy elfogadjuk azt a gondolatot, hogy álmaink embere esetleg távolról sem hasonlít arra, akit addig elképzeltünk magunknak. A hit azt  jelenti, hogy továbbra is hajlandók leszünk randevúzgatni, bármennyire bátortalanok és fusztráltak legyünk is, mert hiszünk abban, rá fogunk bukkanni az igaz(i)ra.(Laura Doyle)

 

Rettenetes, ha a reménytelenség megköti az ember tetteit, gondolkodását, életösztöneit. Ilyenkor nem futja másra az erejéből, mint hogy egymás mellé teszi a lábait, ha egyáltalán útnak indul. De inkább a helyét keresi, mert hirtelen kiüresedett az élete, eltűnt, aminek - hol nagyobb, hol elgyengülő akarattal - nekifeszült. Arra törekedett, hogy átrendezze az elmúlt évtizedeket. (Nagy István Attila : Utószó)

 

Kockáztatni annyit jelent, mint elengedni a régit anélkül, hogy már biztonságosan kapaszkodnánk az újban. Kockázat nélkül semmit sem kaphatunk meg, amiért érdemes élnünk és dolgoznunk. Kockázat nélkül nem lehet részünk őszinte szeretetben, senki sem tehet szert komoly befolyásra, hatalomra, senki sem vívhatja ki mások elismerését és tiszteletét. Amire valóban vágyunk az életben, csak úgy érhető el, ha hajlandók vagyunk kockáztatni.(David Viscott)

 

Ha letagadjuk az óhajainkat, akkor úgy akarjuk irányítani az érzéseinket, hogy ne kelljen csalódásoktól és megalázásoktól félnünk. Érzelmeink letagadásával pedig megakadályozhatjuk a szerető társ megtalálását. (Laura Doyle)

 

Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok valóban megváltozzanak, más gondolatokra van szükséged. (Abraham Hicks)

 

Az ember dolga nem a konkoly és a búza szétválasztása. Nem az aratás és a válogatás, hanem a magvetés. Ha képesek vagyunk alkotni, ha tudunk hinni abban, hogy minden igazi érték megmarad, akkor gazdagabbá tudjuk tenni a magunk és környezetünk életét. (Székely János)

 

Aki az önmaga felé vivő úton is eltéved, hogyan tudna eljutni valaki máshoz? (donnaq)
 

A mennyország olyan ház, melyet itt lent építünk, és odaát lakunk majd benne. (Chiara Lubich)

 

Ne próbáljatok mások célkitűzéseihez alkalmazkodni, s ne várjátok senkitől, hogy alkalmazkodjon a tiétekhez.(Alan Seale)

 

A pesszimizmus hangulat, az optimizmus akarat. (Reymont)

 

Más emberek egészen mások, mint mi,s nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk. (Molnár Ferenc)

 

Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot. (Walter Anderson)

 

Túl sokszor ragaszkodunk ahhoz, hogy úgy szeressük az embereket, ahogy mi akarunk szeretni, ahelyett, hogy úgy szeretnénk őket, ahogy szükségük lenne rá. (Joan D. Chittister)

 

Van egy tibeti mondás, ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít.

 

A múltat meg lehet változtatni, hogyha teljesen a jelenben élsz.

 

Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszti az élete, ha nem kap, nem talál szeretet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja. (II. János Pál pápa)

 

Minden jó megadatott számomra attól kezdve, hogy már nem kerestem azokat. (Keresztes Szent János)

 

A lélek nagyon gyakran ott nyer és tanul a legtöbbet, ahol azt hiszi, hogy veszít. (Keresztes Szent János)

 

Ha egyetlen szempillantással belülről megláthatnánk mindazt a jóságot, irgalmat, amely Isten terveiben valamennyiünkkel kapcsolatban benne van, még abban is, amit szerencsétlenségnek, bosszúságnak, bánatnak nevezünk, boldogan vetnénk magunkat az isteni akarat karjába, egy kisgyermek ráhagyatkozásával, aki anyja karjába veti magát. Mindenben az a szándék vezetne bennünket, hogy Isten tetszését keressük, szent nyugalomban maradnánk, teljesen meggyőződve arról, hogy Isten az Atyánk és jobban vágyik üdvösségünkre, mint mi magunk.  (Megtestesülésről nevezett Boldog Mária)

 

Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. “Uram, Uram, miért hagytál el engem!” - ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül.
Különös, hogy a krízis és a megoldás legtöbbször mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk - mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé.

 

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
— Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.

(Fodor Ákos)

 

Isten mindenkit a maga útján vezet, és az egyik könnyebben és gyorsabban ér célba, mint a másik. Amit mi megtehetünk, az ahhoz képest, amit Ő tesz velünk, valójában kevés. De ezt a keveset meg kell tennünk. Ez mindenek előtt: imádkozzunk kitartóan a helyes útért, és ellenállás nélkül kövessük a kegyelem vonzását, amennyiben érezhetővé válik. Csupán határidőt nem szabad szabnunk az Úrnak. (Edit Stein)

 

Isten öröktől fogva ismer minden emberi lelket lényének minden titkával és életének minden rezdülésével együtt. (Edit Stein)

 

Nem emelhetjük fel tekintetünket Istenhez anélkül, hogy rá ne ébredjünk a magunk kicsinységének tudatára. Isten megismerése és önmagunk megismerése egymást kölcsönösen erősíti. Önmagunk megismerése által közeledünk Istenhez. Ez ezért sohasem felesleges. (Edit Stein)

 

Ne képzeld, hogy szenvedéseid túlságosan nagyok, örömeid túlságosan kicsinyek! Az ég senkitől sem vesz el semmit anélkül, hogy bőségesen ne kárpótolná. (Edit Stein)

 

Nekünk azt is meg kell tanulnunk, hogy lássuk, amint szeretteink viszik keresztjüket, és nem tudjuk róluk levenni. Ez nehezebb, mint ha a magunkét vinnénk --, de azt sem kerülhetjük el. (Edit Stein)

 

Krisztus azért adja oda az életét, hogy az embereknek megnyissa az utat az örök élethez. De hogy ők az örök életet el is nyerjék, nekik is fel kell áldozniuk földi éltüket. (Edit Stein)

               

Az embereket csak ritkán lehet azzal megjavítani, hogy, jól odamondják nekik az igazságot'', ez csak akkor segíthet, ha bennük is megvan az őszinte vágy, hogy jobbá legyenek, és ha elfogadják valakitől, hogy joga van a bírálatra. (Edit Stein)

 

Sokkal több van bennünk, mint amiről tudunk. És ez bölcsen van így elrendezve. Ha szükségünk van valamire, előjön. (Edit Stein)

 

A vonzalom és az ellenszenv minden hullámzásával szemben előttünk áll Isten törvénye: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez feltétel és kivétel nélkül érvényes. A felebarát nem az, akit kedvelek, (aki félig-meddig barátom,) hanem kivétel nélkül mindenki, aki az én közelembe kerül. (Edit Stein)

 

Ne ítéljünk, hogy minket se ítéljenek el. A külső látszat mindannyiunkat megcsal. Itt a földön csupán rejtélyes képeket látunk, a valódi létet egyedül a Teremtő ismeri. (Edit Stein)

 

Hisszük és tudjuk, hogyha igazán szeretni akarunk, akkor meg kell tanulnunk megbocsátani. (Teréz anya)

 

Mit tegyen az ember, ha szenvedés éri? Fogadja mosolyogva. Ez a legnagyobb ajándék Istentől. Legyen bátorságunk egy nagy mosollyal elfogadni mindazt, amit ad, és odaadni mindent, amit elvesz. (Teréz anya)

 

Nem zárkózhatunk álomvilágba, rá kell ébrednünk az együttműködés fontosságára. (Jan Vanier)

 

Az emberi élet egyik alfája és ómegája: LENNI – kapcsolatban lenni! Lenni: egész-ségesen, relatíve boldogan, aránylag kiegyensúlyozottan, jó közérzettel, emberhez méltóan lenni nem más, mint kapcsolatban lenni.
Az első kapcsolat az én-te kapcsolat. Én és egy másik ember. Én és a feleségem. Én és a gyerekem. Én és egy ember, vagy néhány ember még. E nélkül nincs emberi élet. Kapcsolat nélkül egyszerűen kialszik a fény. Legyen néhány emberrel szoros kapcsolatod. Hangsúlyozom: néhánnyal.
Valaki mesélte: „Száz embernél többnek írtam újévi üdvözletet, és egy ember sem akadt, akinél szilveszterezhettem volna.” Így igaz. Száz emberrel csak felületesen lehet kapcsolódni, az még nem személyes kapcsolat.
Néhány emberrel építsd ki és ápold a kapcsolatot, hogy az mindig személyes kapcsolat legyen, öntözgesd, mint a virágodat. (Gyökössy Endre)

 

Mit számítanak a külső keresztek? Ha távol volnánk is egymástól, nem szenvednénk, ha Jézus megvigasztalná lelkünket… Az igazi kereszt a szív vértanúsága, a lélek belső szenvedése, amit senki nem lát, ezt pedig hordozhatjuk anélkül, hogy valaha is elválnánk. (Lisieux-i Szent Teréz)

 

Miután megbocsátottunk, azután kérhetjük a bocsánatot. (Gyökössy Endre)

 

Veszélyes a boldogság, az ember túl hamar érzi magát biztonságban tőle. (Szenvedélyek viharában)

 

Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna? (Henri Barbusse)

 

Termékeny tévhit, hogy másképp is lehetett volna. Ez ringatja a gondolkodás bölcsőjét.

(Osvát Ernő)

 

Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent (Rainer Maria Rilke)

 

 Az ember legvégső mértéke nem az, hogy mi mellett áll ki a kényelem és a komfort idején, hanem hogy mi mellett áll ki a kihívások és a viták idején. (Kenny Rogers)

 

Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... (Pálnagy László)

 

Soha ne nézz vissza ha nem tudsz nevetni. Soha ne nézz előre ha nem tudsz álmodni. (Eddie Jordan)

 

Ha azt szeretnéd, hogy dolgok változatlanul maradjanak, ahhoz változniuk kell. (Giuseppe Tomasi di Lampedusa)

 

A tolerancia azt jelenti, hogy megbocsátjuk mások hibáit. A tapintat pedig azt, hogy észre se vesszük őket. (Arthur Schnitzler)

 

Ha nem változunk, nem gyarapszunk. Ha nem gyarapszunk, akkor nem igazán élünk.

(Gail Sheehy)

 

A bosszú csak egy napra hozza el az örömet, a türelem mindörökre elhozza a dicsőséget.
(Tiruvalluvar)

 

A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. (Márai Sándor)

 

Pontosan ugyanaz a képlet, mint amikor te vagy az egyetlen, akinek nincs pasija, és azok, akik már összejöttek valakivel, folyton arról vartyognak, hogy mennyire csodálatos, ha az ember megtalálja az igazi lelki társat, mert igazi közösséget csakis a házasság adhat, és már el se tudják képzelni, milyen volna egyedül, meg a többi. Aztán pedig kedvesen hozzáteszik, hogy ne aggódj, biztosak benne, hogy te is megtalálod majd az igazit... mert rengeteg hal van a tengerben... de mégis, hogy bírod ezt az életformát, hogy minden este elmész valahova, mert ők jobban szeretnek otthon lenni, kettesben. És akkor már a legszívesebben üvölteni kezdenél, hogy tényleg kib....ul eleged van az egészből, hánysz a buliktól meg az összes szórakozóhelytől, de mégis, ha otthon maradnál, valószínűleg felvágnád az ereidet. (Siméad Moriarty: Babablues)

 

Két módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy felmászol rá. A másik, hogy ráülsz egy makkra és vársz. (Kemmons Wilson)

 

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

(Greg Leroy)

 

Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadjanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk. (Chiparopai, Yuma indián asszony)

 

Csak az lehet a tiéd, amit képes vagy birtokolni, azaz elfogadni és megtartani. (Lucien del Mar)

 

Igaz barátra lelni nehéz, de megtartani még nehezebb, hiszen ha valami bánt, hogy ne bántsd meg, elhallgatod, de ha az ő lelkét nyomja valami, hogy könnyíts rajta, természetesnek veszed.

 

Az életben az egyik legnehezebb dolog azt megtanulni, hogy melyik hídon keljünk át és melyiket égessük fel magunk mögött. (David Russell)

 

Ha valamiről még nem hallottunk, vagy valamit nem értünk,az attól még működik. (Kajárik Béla)

 

A szerelem vak, a barátság szemet huny. (Friedrich Wilhelm Nietzsche)

 

Meg kell bocsátani mindig, mindenkinek megszámlálhatatlan sokszor, mert nincs olyan közöttünk aki maga se volna bűnös, és így másokat büntethetne,  vagy megjavíthatna.- de azért van ami nagyon fáj akkor is, ha már megbocsátottuk azt…

 

És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.

 

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó... Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.
Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt. Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.
Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.
Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.
Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. (Ahogy érzed - Demény Ágnes)

Mindenkinek az életében van egy mélypont, csak túl kell élni, és boldog lesz a holnapod. Aztán lehet lesz még ilyen, de akkor se add fel, az élet ilyen. Gondolj arra, hogy valaki számít Rád. Ha bajba kerül ki lesz ott neki. TE, mert te is túl tudtad élni!

 

Lelki társ. Két kis szavacska, és egy nagy gondolat. Azt jelenti, hinni abban, hogy van valahol valaki, aki őrzi a kulcsot a szívünkhöz és álmaink házához. Csak az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Hol van hát ez az ember? (Szex és New York)

 

Az ember majdnem mindent kihever, ezt hidd el. (Szabó Magda)

 

A legnagyobb kockázatot az rejti, ha túlságosan óvatosak vagyunk.(Jawaharlal Nehru)

 

Nem az a lényeg, hogy mire van, vagy nincs időnk, hanem az, hogy mit, és mennyire tartunk fontosnak.

 

Nagy élvezet csinálni az életben azt, amire mások szerint nem vagyunk képesek. (Walter Gacheot)

 

Bármilyen változásnak, még ha az jó irányú is, van hátránya és kényelmetlenség kíséri. (Arnold Bennett)

 

Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában. (Nido Qubein)

 

Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell. (Rocky)

 

Nem lehet, hogy az ember ne váljon azzá, akinek a többiek hiszik. (Julius Caesar)

 

A sajnálat öl. Legyen az önsajnálat vagy mások részéről megnyilvánuló. (Kaye O’Bara)

 

Jó, ha néha kihúzzák alólunk a szőnyeget. Így megérezhetjük, hogy mi szikla és mi csak homok alattunk. (Madeleine L. Engle)

 

Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket. (Walter Chrysler)

 

Az ijedtség olyan, mint a bárányhimlő. Ha ügyet sem vetsz rá elmúlik magától, de ha elvakarod, mindörökre rajtad marad a nyoma. (Lőrinc L. László)

 

Azok számára, akik örökké csak várnak, minden túl későn jön. (Elbert Hubbard)

 

A pillangó nem az éveket, hanem a másodperceket számolja és így is van elég ideje!

(Rabindranath Tagore)

 

Ne aggódj azon, hogy az életed egyszer véget ér. Aggódj, ha soha el nem kezdődik! (Grace Hansen)

 

Ne feledd, senki sem sértheti meg az érzéseid saját közreműködésed és engedélyed nélkül! (Napoleon Hill)

 

Az élet az, amivé mi tesszük. Mindig az volt, mindig is az lesz. (Anna Mary Robertson Moses)

 

Előrejutásod az életben a gondolataiddal kezdődik és azokkal is végződik. (Napoleon Hill)

 

Ha vereség ér, nem maga a vereség kínoz, hanem a lelki beállítottságod. (Napoleon Hill)

 

Ne feledd, a lelki korlátok saját képzeleted szüleményei. (Napoleon Hill)

 

Mindenkinek mindig igaza van. S amikor rájön és beismeri, hogy tévedett, azzal megint csak igaza lesz. (Lucien del Mar)

 

Eljön az a pillanat, amikor a kirügyezés meghiúsulásának kockázata fájdalmasabbá válik, mint a kivirágzásé. (Anais Nin)

 

Ha az ember elszakad az Istentől, természetes, hogy elszakad a másiktól (embertársától) is. (ifj. Takaró Tamás)

 

Jézus Krisztus azt tanította, hogy szeresd embertársadat, mert csak ez változtatja meg a másikat. Engem sem a másik indulata, hanem a szeretete tud átformálni, megváltoztatni. Mi nem hogy szeretni; elhordozni, elviselni is alig tudjuk a másikat. Közben elfelejtjük, hogy minket magunkat sem biztos, hogy oly könnyű szeretni. (ifj. Takaró Tamás)

 

Meg kell tanulnod bocsánatot adni. S akár tudod, akár nem Isten bocsánatából élsz te is. Ezért bocsáss meg, mert ez minden emberi kapcsolat, együttélés alapja. A válás azt jelenti, elfogyott számodra a bocsánatom. Mi azt mondtuk: nem kell papír, templom, Isten szava, tudjuk kit válasszunk, és hogyan éljünk…

Kiiktattuk Jézust, tanítását a közintézményeinkből, elküldtük iskoláinkból, nem engedjük, hogy beleszóljon házasságunkba, magánéletünkbe, emberi kapcsolatainkba, gyermeknevelésünkbe. És ő elmegy mindenhonnan, ahonnan elküldik. Mi pedig megtöltjük az orvosi rendelőket, pszichiátriai intézetek várótermeket, mi lelkipásztorok 50-60 éves férfiakat temetünk el, megtelnek a börtönök, az alkohol- és kábítószer elvonó intézetek.

És mi az égre kiálltunk: Hol vagy Istenünk? Miért tart ott a világ, ahol tart? A saját életem, ahol tart? És Isten csak ennyit kérdez halkan: Miért nem bízol bennem, fiam? Hol tart az életed nélkülem? (ifj. Takaró Tamás)

 

Tudom, hogy sok keresztet hordozol, tudom, hogy elfáradtál, hogy téged is sokan megbántottak. Hogy te is átélted, hogy becsaptak, hogy elhagytak. Van megoldás, van segítség, van remény. Csak találkozz a kereszt Krisztusával. Ő segít. (ifj. Takaró Tamás)

 

Nekünk mindig van elgondolásunk az életünkről, hogy hogyan lesz majd jobb, hogyan oldódnak meg a problémáink. Isten más utat kínál. Lehet, hogy nem oldja meg úgy a problémáidat, ahogy te elgondoltad. Lehet, hogy nem változtatja meg az elviselhetetlennek tűnő rokont, ismerőst. Lehet, hogy nem vesz ki abból az élethelyzetből, amitől szenvedsz, nem változnak meg az anyagi körülményeid. Szóval, lehet, hogy minden marad ugyanúgy. Csak te leszel más, egészen más ott legbelül. S ezáltal minden más lesz. Az élethelyzeted, mert te magad változol, s te magad élsz át mindent másképp. Ezt a csodát munkálja ki a szívedben az élő Úr Jézus. Átélheted, hogy valaki meghallgat, letörli szemedről a könnyet, nem ítél el a bűnödért, szeret annak és olyannak, aki és amilyen vagy. (ifj. Takaró Tamás)

 

Jó volna végre
lenni vagy nem lenni: már
sok a kevésből.

/Fodor Ákos/

 

Barátom, társam, testvérem, ember! Még mindig nem tudsz beletörődni abba, hogy egyedül vagy?
Még mindig azt hiszed, bolygó vagy, mely egy másik bolygóban társára talál; hogy fűszál vagy és sokadmagaddal rét leszel; hogy hangya vagy és sokan vagytok egymás segítségére a hangyabolyban? Vagy azt hiszed, farkas vagy s ha együtt ordítasz a többivel, megtűrnek maguk között talán?
De értsd meg hát végre, értsed meg és hidd el, hogy egyedül vagy! Nem vagy bolygó, sem fű, sem bogár, csak ember vagy, örökké társtalan. Simogatásban, csókban, ölelésben és könnyben, szeretetben és szánalomban, mindig, mindenütt magányos maradsz.
Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz ágyadon, a könnyedet, mely letöröletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod, amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?
A villámot kérdezd, mely a házadba csap, a két kitárt karodat kérdezd, mely ereje fogytán lecsuklik, Jézus sebeit kérdezd meg, kérj feleletet Jehova bosszúálló szemétől. Buddha merev ajkától követelj választ a kérdésedre, nem vagy-e egyedül?
És mégis, mégis, tárd ki a két karod, inaszakadtáig ölelésre tárd, szíved, ha vérzik is, tenyeredre tedd, magasra emeld, hogy lássék, messzire, és kiálts, ha ronggyá szakad is a tüdőd, őrtálló katona, posztodon maradj! Ha köd ereszkedik le, ha dér szitál reád, ha ágyútűzben állsz, vagy végigver a vihar, te tárd ki a két karod, ölelésre tárd, mert hátha egyszer kisüt még a nap, valahonnan tán nyúl egy kéz feléd, hogy hidat verjen a parttalan folyón, mely elválasztja az embertől az embert.” / B. Radó Lili /

 

Semmi sem ér fel azzal a nyugalommal, amellyel a legmegszokottabb kapcsolataink töltenek el bennünket. (Iris Murcdoch)

 

Ha pénz vagy társ nélkül nem vagyunk boldogok, akkor azokkal sem leszünk. A boldogság egy lelki magatartás, aminek nem sok köze van a külvilági élményekhez. (Pierre Franckh)

 

Sosem kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni. (Szerb Antal)

Az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem amit eltűrünk.

Nem a szavainkkal és a tetteinkkel változtatjuk meg a világot, hanem annak következményeként, amivé váltunk. (David R. Hawkins)

 

A legfontosabb dolgok a világon nem dolgok.

Soha ne görcsölj azon, ami vagy, azon, ami belőled jön. Rövid távú elfogadásod hosszú távon csodákat teremt majd. (Lucien del Mar)

Milyen kétségbeesetten igyekszünk ápolni a bizalmat azokban, akiket igazán szeretünk. Minden józan érv ellenére megpróbálunk okokat lelni a bizalomra.  Mert a hit elvesztése rosszabb, mint a kiábrándulás.  (Sonia Johnson)

 

Minden szavunk tükör, mely lehetőséget ad, hogy belenézzünk a lelkünkbe. (Robert T. Kyosaki)

 

A legnagyobb hiba, amit az életben elkövethetsz, az a folyamatos rettegés attól, hogy hibázni fogsz. (Elbert Hubbard)

 

Mi mást kívánhatnék nektek, együtt és személy szerint, mint hogy mindannyian szülessetek újjá lélekben és engedjétek, hogy a Szeplőtelen Szűz vezessen benneteket. Vajon erre a lelki újjászületésre csak az ünnepnapokon és különleges alkalmakkor kell törekednünk? Ez nagyon is kevés lenne. Állandóan, nap mint nap meg kell újulnunk, szüntelenül eveznünk kell az árral szemben. Itt nincs megállás, mert ha megállunk, sodródni kezdünk. (Kolbe atya)

 

Isten minden embernek meghatározott küldetést szánt ezen a földön – és már amikor a világmindenséget teremtette, az elsődleges okokat úgy irányította, hogy következményeik szakadatlan láncolata az ember számára e küldetés teljesítéséhez a lehető legmegfelelőbb körülményeket és feltételeket biztosítsa. Épp ezért minden ember a rábízott feladat teljesítéséhez szükséges adottságokkal születik és egész élete során környezete és körülményei mindig úgy alakulnak, hogy célját elérhesse. (Kolbe atya)

 

Minden ember: pogány és hívő, tudós és tanulatlan, gazdag és szegény, öreg és fiatal, mindenki boldog akar lenni és a boldogságot sokan sokféle dologban keresik. Egyesek a gazdagságban, mások a hírnévben, megint mások a földi gyönyörökben. Mégsem találják, mivel ha valamit elérnek, rögtön valami másra vágyakoznak. Ezeknek a véges dolgoknak birtoklása nem teheti boldoggá az embert, mivel az emberi szív valami végtelen után vágyakozik. Az emberi szív mélységei oly nagyok, hogy véges dolgok nem tudják betölteni. (Kolbe atya)

 

Az Úr Isten sokkal többet akar adni neked, mint amit te vársz Tőle. Bízz Isten irgalmasságában. (Kolbe atya)

 

Kívánj nagy dolgokat. Minden erőddel törekedj Isten akaratának megismerésére és semmi áldozatot, vagy nehézséget ne tagadj meg Istentől. (Kolbe atya)

 

Isten kegyelme tesz mindent, neked csak együtt kell működnöd ezzel a kegyelemmel. Engedd, hogy a Gondviselés irányítson. (Kolbe atya)

 

Van valami, ami alapján meg lehet állapítani, hogy egy lélek a tökéletesség útján halad és a Szeplőtelen felé közeledik-e. Ez az engedelmesség. Ha a lélek minden nehézség és belső ellenállás ellenére az engedelmesség útmutatásait követi – jó úton jár. (Kolbe atya)

 

Sokan vesztek el a változás halogatása miatt. (Kolbe atya)

 

A rossz legnehezebben legyőzhető forrása az élet kevélysége. Azt mondják, önszeretetünk és kevélységünk negyedórával túlél bennünket, ráadásul pedig olyan elviselhetetlen, hogy mindenre rátelepszik, még a legszentebb dolgokra is. Valaki böjtöl, imádkozik, törekszik az életszentségre és a tökéletességre, de közben esetlen azt mondja – ó, persze most már értek mindent. A kevélység mindenütt elkísér bennünket. Ha túlságosan elhatalmasodik a lélekben, azt rendszerint akkor vesszük észre, amikor valami megaláztatás ér bennünket. Ilyenkor látjuk meg igazán, valóban alázatosak vagyunk-e. Az Úr Isten az Ő irgalmassága miatt engedi meg a bukásokat és a megaláztatásokat, hogy a lélek felmérhesse, hol tart az alázatosság útján. Ez a legnehezebb küzdelem az ember életében. És aki ezen a területen nem harcol természetes hajlamai ellen, az más területeken is gyakrabban esik el. (Kolbe atya)

 

Az Úr Isten soha semmi rosszat nem enged meg, ami nem valami nagyobb jót szolgál. (Kolbe atya)

 

Egyikünk a másikunkra nagyon nagy hatással lehet. Sokszor egyetlen jó példa képes felrázni és új életre indítani, vagy elhatározásaiban megerősíteni a másikat. (Kolbe atya)

 

Mindenki legyen testvére őrzője. Senkinek a sorsa iránt nem lehetünk közömbösek. A maga részéről mindenki tegyen meg mindent, hogy testvéreit segíthesse. Más kérdés, hogy ezen a téren nagy tapintatra, sok imára és áldozatra van szükség. (Kolbe atya)

 

Mit tanácsoljunk azoknak, akik azt mondják magukban: Szeretném, de nem vagyok rá képes? Semmi mást, mint hogy akarjanak akarni. Akarni azt jelenti, hogy minden eszközt megragadok, a szeretném viszont annyit jelent, hogy minden eszköztől félek, mert némelyik sok áldozatot követelhet, ami ellen lázad bennem az önszeretet. (Kolbe atya)

 

Imánk nem attól lesz jobb és érdemszerzőbb, ha bővelkedünk a vigasztalásokban, hanem ha nagyobb erőfeszítésekre és hűségre van szükségünk, hogy újra és újra visszatérjünk ahhoz, amivel foglalkozunk. Arra törekedjünk, hogy akaratunk mindig önmagunk fölött őrködjön és ne a szórakozottságot akarja kiküszöbölni imánkból. Különleges kegyelem az, ha valakinek nem kell szórakozottsággal, figyelmetlenséggel küzdenie imái során. (Kolbe atya)

 

Az imában mindenekelőtt az a fontos, hogy Isten elégedett legyen velünk, és nem az, hogy mi elégedettek legyünk Istennel. (Kolbe atya)

 

Ne többet, inkább jobban imádkozz és BÍZZ! (Kolbe atya)

 

Ma határozzuk el magunkban, hogy semmi sérelmet nem őrizgetünk a szívünkben. (Kolbe atya)

 

A szentek nem a szenvedést szerették, hanem a benne megpillantott egyetlen menekvést, az Atyát, azt az igazit, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott. (Barsi Balázs)

 

Jézus nem csodaországot akart csinálni varázslás útján ebből a világból, hanem az Istentől bűnével elszakadt embert akarta kibékíteni Istennel. Elvezetni az embert, nem vissza a Paradicsomkertbe, hanem még tovább: a szentháromságos életbe. Akinek ez elvontnak tűnik és a realitástól elszakadtnak, annak másutt van az élete súlypontja, s ahhoz az evangéliumok Krisztusának nincs sok vigasztaló szava. Az igazi Krisztusba vetett hit sohasem lesz sikervallás, mert nem ígérhetjük azt, amit Jézus sosem ígért, a zökkenőmentes életet, dolgaink és emberi viszonyaink tökéletes elrendezését. Jézus nem azért jött, hogy minden problémát megoldjon, hanem hogy az Atyaistenhez elvezessen minket és föltámasszon az utolsó napon. (Barsi Balázs)

 

Hogy az Isten hogyan engedhette ezt meg ezt? De végül is mit várunk Krisztustól a földön? Azt, hogy földi életünket minden szempontból rendbe hozza, és máris itt lesz a mennyország? Neki sem volt itt. Az azonban biztos, hogy lelkileg gazdag életet hoz. Jézus öröme, amelyet megoszt velünk, az élet teljessége. Megígéri a mennyei hazát, megadja a Szentlelket, egy új életet és egyfajta belső békességet. Ha valóban szeretnénk őt, örülnénk annak, hogy az Atyához megy. A teljes öröm az ő dicsőséges feltámadása és menybemenetele, melyben megnyilvánul a mi jövendő sorsunk. Hát ez az a vigasztalás, melyet hozott nekünk  Azt hiszem itt és most valamennyiünknek választania kell két életirány között: vagy mindenáron a szenvedés és fájdalom kiküszöbölésére törekszel s ebből bálványt csinálsz, vagy valóban Krisztus követője leszel, ami azt jelenti, hogy megtanulsz szeretni, ami pedig bizonyos szenvedéssel jár. (Barsi Balázs)

 

Észre kell vennem, hogy az élet teljességét nem a tehetség, a nagy tettek, vagy a mozgalmasság és a sokszínűség adja, hanem a mind tökéletesebb szeretet. (Barsi Balázs)

 

Azt az igazságot, melyet nem tudok szeretettel képviselni, talán jobb ha ki sem mondanom. (Barsi Balázs)

 

LEHET, hogy ez a legtisztább, leghitelesebb minden szó közül, amit csak ismerek.

A tétovaság, a megengedés és a remény közös szava.

„Lehet”: a teremtmény szava; a teremtő „LEGYEN” után a Második talán. (Fodor Ákos)

 

Látod-e még azt,
amit nézel - vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Hagyd a világot szélként át- s átfújni
életed lazaszövésü gyolcsán:
mint egy száradni kiakasztott ing, lobogj, lebegj,
hálásan szélszagusodva, ellenállás nélkül
- - hadd örüljön neked majd, ha ki fölvesz.

 

Mindig annak nehezebb, aki marad, nem pedig annak, aki megy. Mert az emlékek is maradnak. Azt az eligyekvő nem viszi magával... (gonoszféreg)

 

Minden ember vágyik arra,
legyen valaki, aki őt megérti,
aki meghallgatja szívének bánatát,
és közben könnyen elmegy amellett,
észre sem veszi azt,
mekkora megtiszteltetés éri,
ha egyszer valaki úgy érzi,
ő lenne az egyedüli ember,
aki meg tudná érteni,
akinek ki tudná önteni
rég lelakatolt könnyeit.

 

Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz. (Polcz Alaine)

 

Soha nem lehet tudni, hogy miből mi bomlik ki, minek mi lesz a következménye, miféle, egyelőre láthatatlan utak nyílnak majd meg, vagy hogy mire jók a falak, a kudarcok. (Polcz Alaine)

 

Bementem édesapámhoz elkeseredve és mondtam, hogy apuka, azt mondják, csúnya vagyok, buta vagyok, tetves, rühes. Apám végighallgatott és azt mondta: Nem baj, én nagyon szeretlek. Olyan mintát kaptam, mely szerint nem a szépség, az ész a fontosak, hanem valami egészen más. És az, hogy mit hogyan mondunk. Persze mondhatunk sok mindent, nem kell félni, hogy melyik szavunk hova esik és mi lesz belőle, de amit szívből mondunk, az tényleg belehullik a lelkünkbe, mint egy mag. Ilyen vagy, olyan vagy, nem számít, ha mindeközben szeretnek. (Polcz Alaine)

 

Senki sem bánt meg valakit, csak azért, hogy megbántsa. Vagy épp az fáj, hogy visszahull rá a saját bántása, vagy az, hogy túl sérülékeny. Soha nem egyszerűen a másik a hibás. Ha megbántanak és ezt tudod, akkor nem esik olyan rosszul. Amikor fiatal az ember, akkor nagyon a szívére tudja venni, aztán megtanulja kezelni. Ha szeretsz kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked. (Polcz Alaine)

 

Normálisan nem lehet létezni anélkül, hogy valaki át ne ölelne minket. De egy ember nem tud minket átölelni, mert valahol kilógunk a kezéből. Csak Isten tud átölelni egészen. Aki nincs mindenestől átölelve, az nem él normális életet. (Barsi Balázs)

 

Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk. (Gary Chapman)

 

Bár Isten teljes szívet követel, elfogad töröttet is, amennyiben minden darabhoz hozzájut. (M.Irving)

Nem akkor leszel boldog, amikor eléred, amit szeretnél, és olyan lesz az életed, amilyennek szeretnéd! Akkor éred el, amit szeretnél, és akkor lesz olyan az életed, amilyennek szeretnéd, amikor egyszer és mindenkorra eldöntöd, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, boldog leszel!

 

Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést. (Dr. Martin Luther King, Jr.)

 

A boldogság egyetlen feltétele, hogy megértsd végre, a boldogságnak nincsenek feltételei. (Mucsi Martina)

 

Az a szép, ha szakadatlanul változunk. Mert minden változás haladás, minden állandóság hanyatlás. Megelégedés és beletörődés csak ugyanaz, mint a reménytelenség, és aki megáll és nem akar mássá lenni, az már a halált választotta. (Emmanuelle Arsan)

 

Jó gondolat helyébe jót várj! Rossz gondolat helyébe rosszat várj! Az vagy, amit egész nap gondolsz. (Joseph Murphy)

 

Az ember nem boldog akar lenni, hanem olyan életet, olyan világot szeretne, amelyben oka van a boldogságra. (Viktor Frankl)

 

A cselekvés nem mindig hozza meg a boldogságot, tettek nélkül viszont senki sem lehet boldog. (Benjamin Disraeli)

 

Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok. (Feldmár András)

 

Semmi sem képes olyan gátlástalanul megalkuvóvá tenni, mint az a vágy, hogy mindenki szeressen minket. (Maria Ebner-Eschenbach)

 

Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra. (Alice Miller)

 

Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tűnő időt, a hamis remény elhagyását, az eső utáni lágy estét, a meg nem születendő gyerekeinket, a már soha be nem teljesedő szeretkezésünket, a keresztet, a táskát és a fedőt, ezekkel a fonott virágokkal, a rosszul megfogalmazott panaszokkal és nedves zsebkendőkkel együtt. (Jean-Michel Maulpoix)

 

Állandóan nagyszerű lehetőségekkel szembesülünk, amelyek megoldhatatlan problémáknak vannak álcázva (John Gardner)

 

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet. (Szabó Magda)

 

„…Gondolok ám a nyugdíj nélküli öregkoromra, és mondja nekem valaki, hogy nincs jövőképem. Az más kérdés, hogy a jelen és hetvenéves ránchalom közötti űrt képtelen vagyok hasznosan kitölteni. Tervek vannak persze, bár nevezzük inkább őket álmoknak, mert általában magasan szállnak, és a földi nyomorúsághoz semmi közük. Tény, hogy mindennek két oldala (vagy több) van, és hihetek benne, hogy a szőnyeggel repülni is lehet, mégis a tapasztalat azt mutatja valójában a takargatásban profi. Elegem van a titkokból, a hazugságokból, a megfelelni akarásból, és hogy más szemében csak egy gyufaszál vagyok, amit a megfelelő skatulyába pakolhat, és ezzel le is tudható személyiségem szivárványának összes árnyalata. Ez még viccnek is rossz, ugye? … Csalódott vagyok talán. A kire és miért kérdésekre pedig széles, és választékos feleletet tudnék rögtönözni, de ennek is annyi értelme lenne, mint szitába gyűjteni az esővizet.

Összegabalyodó lábak és egymás vállára hajtott arcok szoros ölelésére vágyom.„ (Linda)

 

A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el.(Jodi Lynn Picoult)

 

.Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...

 

Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok. Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. (Alkyoni Papadaki)

 

Csak azok nem követnek el hibákat, akik alszanak. (Ingvar Kamprad)

 

Az egy helyben állás már sok hibás lépéshez vezetett.

 

A változás bátorságot igényel, de a változás elmaradása nem jelenti a bátorság hiányát. (Harriet Lerner)

 

Ha ott van a szíved, mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved, mindig találsz kifogást.

(Bhakti Abhay Narayan)

 

Ha elfojtjuk, megtagadjuk a vágyainkat, a fejlődést tagadjuk meg és azt, hogy megtapasztaljuk azt, akik valójában vagyunk.

 

Senki sem szabad. Még a madarak is az éghez vannak láncolva. (Bob Dylan)

 

Ha már nem tudsz békében maradni önmagaddal, beszélni kezdesz. S ha már képtelen vagy szíved mélyében élni, akkor az ajkaidon lakozol. A zaj pedig figyelemelterelés és szórakozás lesz számodra. (Gibran)

 

Igen sokan keresnek, de csak azok találnak, akik csendben maradnak… Mindazok, akik gyönyörűségüket lelik a szavak sokaságában, mondjanak bármilyen csodálatos gondolatokat, belül üresek maradnak. Ha szereted az igazságot, légy a csend szerelmese. A csend, a napfényhez hasonlóan, megvilágít Istenben, s megszabadít a tudatlanság rémképeitől. A csend magával Istennel fog egyesíteni… Minden másnál jobban szeresd a csendet: szavakkal el nem mondható gyümölcsöt fog majd teremni. Először nehezünkre esik a csend, de aztán megszületik majd bennünk valami, ami szinte vonz a csendre. Adja meg Isten neked ennek a „valaminek” a megtapasztalását, amely a csendben születik. Gyakorold ezt, s kimondhatatlan fény fog majd rád ragyogni… egy bizonyos idő után édes lesz e gyakorlás, a test pedig szinte magától vágyódik a csendre.  (ninivehi Izsák)

 

Még egy csecsemő is, aki pedig annyira gyenge, hogy semmire sem képes, még anyjához sem tudna menni pici kis lábacskáin, az is képes síránkozni, forgolódni és jajongani, mert kívánkozik anyja után. S mivel a kisbaba képtelen anyjához menni, ezért a gyermek vágyakozása, valamint a gyermek iránti szeretete miatt az anya felveszi őt, kedvesen babusgatja és megeteti. A szerető Isten is így cselekszik a hozzá forduló, utána epedő lélekkel. (Macarius)

 

Valódi biztonság csak a bizonytalanságban létezik. Szőnyeg, melyet nem tudnak kihúzni a lábaid alól, hiszen sosem volt ott. (Lucien del Mar)

 

Ha látod a probléma okát, de még nem oldottad meg azt, akkor nem látod a probléma okát.

(Lucien del Mar)

 

Csak az igazi barát figyelmeztet rá, hogy maszatos az arcod.

 

A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket. (Henry Ford)

 

Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.

(Fodor Ákos)

 

Nem az teszi széppé az életet, amit már megéltél, hanem annak a vágya , amit még meg szeretnél élni!

 

A pokolba visz az út, a mennybe pedig vezet. (George Bernand Shaw)

 

Meg sem születtünk, sőt még csak meg sem fogantunk, amikor szüleink már régen eldöntötték, hogy mivé válunk. (Jean Paul Sartre)

 

Hajlandó vagy-e odaadni magad, átnyújtva keserves változásokra és változtatásokra, étekül és társul, próbakőül és párnául, jövőül és jelenül egy közös vállalkozásnak, amely kimenetelét tekintve bizonytalan? Hajlandó vagy-e fölülmúlni magad mindazzal, ami a másiknak fontos? Hajlandó vagy-e keresztedként hordozni a másikat és elviselni, hogy – minden igyekezeted ellenére – te is keresztje légy neki? Ha igen, van fogalmad arról, mi a szeretet. Tudásod csak évtizedek múlva lesz róla. (Vasadi Péter)

 

Tedd meg amitől félsz, és a félelem biztosan meghal! (Ralph Waldo Emerson)

 

Ne gondold, hogy úgysem történik meg, hidd el, hogy lehetséges!

 

Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened. (Mark Twain)

 

Mikor valakire ujjal mutogatunk, ne feledjük, hogy a négy másik ujjunk önmagunkra mutat! (Louis Nizer)

 

Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy. (Thomas Edison)

 

Légy inkább udvarias, mint kényszeredett az emberekkel szemben, mert mindenki, akivel találkozol, saját csatáját vívja. Az éles nyelv csak árt a torkodnak.

 

Minden napot külön életnek kellene tekintenünk. (Seneca)

 

Soha ne hagyd hogy bármi is visszatartson annak csinálásától, amiről szíved mélyén tudod, hogy meg kell tenned. (Satchel Paige)

 

A tisztesség az, amikor akkor is a jót csinálod amikor senki nem néz téged. (Jim Stovall)

 

Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog. (Hugh Downs)

 

Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól. (Dale Carnegie)

 

Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy már elfogadni azt, hogy ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid? (Szepes Mária)

 

Ne amiatt aggódjunk, hogy a gyerekek sosem hallgatnak ránk, hanem amiatt, hogy folyton minket figyelnek. (Robert Fulghum)

 

Amit igazán akarsz, azt lesz a legnehezebb megszerezned, tehát mindent bele. (Patricia Farr)

 

Lelkiállapotod leginkább szembenézési képességed határozza meg, azaz, hogy milyen mértékben vagy képes megtartani a lét örömét bárki és bármi 'ellenében'. (Lucien del Mar)

 

Minden nagy teljesítménynek része a koncentráció, az önfeláldozás, a kemény munka és a kétségek. (Max Beerbohm)

 

Nem az a fontos, hogy mit tudunk, hanem hogy mit csinálunk jól. (Kajárik Béla)

 

Nincs jobb egy jó barátnál, kivéve a jó barátot, aki csokival vár. (Linda Grayson)

 

A szeretet tér. (Miten)

 

Az esetek többségében te magad vagy az egyetlen személy, akitől esélyt kaphatsz. Túlságosan sok ember akarja változatlanul megőrizni a fennálló állapotot, aminek te is része vagy. Neked azonban megvan a képességed a változtatásra. (Donald Trump)  

 

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben., (Monica Baldwin)

 

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.
Francois Garagnon

 

Nemcsak jobb adni, mint kapni, hanem sokkal könnyebb is. (Frederick Buechner)

 

Istenem kérlek, hadd tehessek ma olyat, ami holnap is számít, de ha nem kell tennem, tudjak várni !

 

Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül. (Hősök c. film)

 

A nők olyanok, mint az almák a fán.
A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű.
Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára.

 

Ha van Szeretet, akkor nincs szükség semmilyen emberi kötelékre: csak azt kell erővel összetartani, ami a maga természetes módján nem maradna egyben. (A. J. Christian)

 

A ránk leselkedő legnagyobb kockázat az, hogy nem lépünk előre a tanultak alapján. (Donald Trump)

 

Ha csak azt látod, amit látni szeretnél, hogyan lehetne olyan az életed, amilyennek szeretnéd? Ha a szíved nincs nyitva, csupán fagyos, hideg rög vagy. (Madonna)

 

A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége. (Francois Fénelon)

 

A hallgatást ritkán, a beszédet gyakran megbánjuk. (Balbus)

 

A boldogsághoz egyetlen út vezet: nem szabad aggódnunk olyasmik miatt, amik túlesnek a hatókörünkön. (Epiktetusz)

 

Annyira vagy boldog, amennyire megengeded magadnak. (Marlo Morgan)

 

A hajók a kikötőben biztonságban vannak, de a hajókat nem azért építik, hogy biztonságban legyenek a kikötőben. (John A. Shedd)

 

Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog. (japán közmondás)

 

Mindegy hogy mi az: tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld! Papp Csilla

 

Hiszen a semmi az nem csak semmi: az minden. Ott vibrál benne mindennek a lehetősége. Minden benne van, tökéletes. Megnyilvánulatlan, de mindent magában rejt. (Osho)

 

Vegyél egy adag biológiát, adj hozzá egy kis magányt és az elkülönültség érzését, valamennyi egót és alacsony önértékelést, s voilá, kész is az Emberi Szerelem. (Havasi Ivett)

 

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni. (Napoleon Hill)

 

'Köszönöm'. Az egyik legcsodálatosabb és legkifejezőbb szó. Mindig kimondod, mikor érzed? (Lucien del Mar)

 

A legtöbb ember általában nem a saját életét éli, hanem mások átlagos gondolatainak a megvalósításán fáradozik. (Bob Proctor)

 

Tudtad, hogy a rosszkedv egy pillanat alatt elűzhető? Tegyél fel valami gyönyörű zenét, vagy kezdj el énekelni - egyből megváltozik a hangulatod! Vagy egyszerűen gondolj valami szépre. Képzelj magad elé egy kisbabát vagy egy általad szeretett embert. Feledkezz bele a képbe. Ne engedd, hogy más gondolatok beférkőzzenek az elmédbe. Garantálom, hogy jobban leszel! (Bob Proctor)

 

A túlzott óvatosság jelenti a legnagyobb kockázatot az életünkben. (Jawaharlal Nehru)

 

Az embert nagy dolgokra kizárólag nagy célok képesek rávenni. Mindenkinek a céljai határozzák meg, hogy milyen életet él. (Dr. Tóth András)

 

Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. (William James)

 

A szíved nem egy seb, amit piszkálgatni kell, vajon leválik-e már róla a var. Hagyd, hadd gyógyuljon be. Ha nem birizgálod megállás nélkül, ha adsz rá esélyt, akkor újra ép lesz, hidd el. (Laurell Kaye Hamilton)

 

Azt nem tudjuk megválasztani, hogyan és mikor halunk meg. De azt el tudjuk dönteni, hogyan éljünk. (Joan Baez)

 

Soha nem fogsz időt 'találni' semmire - ha időre van szükséged, akkor csináld meg, hogy legyen. (Charles Bouxton)

 

Minél többször állsz fel, annál könnyebbé válik. (Lucien del Mar)

 

Ha úgy érzed, hogy "nagyobban kellene gondolkoznod", egyszerűen csak terjeszd ki a jelenlegi céljaidat vad, elképesztően merész álmokká. Hagyd, hogy vigyenek az érzéseid, és egyszer csak új, mesésen szép tájak tűnnek majd elő. (Lucien del Mar)

 

A feszültség önmagában nem probléma. Akkor válik azzá, ha feszültségként éled meg. (Lucien del Mar)

 

Az embernek általában két oka van arra, hogy megtegyen valamit: egy jó oka, és egy valódi oka. (Thomas Carlyle)

 

Ha megtennénk mindazokat a dolgokat, melyeket képesek vagyunk megtenni, ámulatba ejtenénk önmagunkat.

(Thomas Alva Edison)

 

Bármilyen nyelven is beszélsz, sosem tudsz mást mondani, mint ami vagy.  (Ralph Waldo Emerson)

 

A fiatalság sokkal tovább tart, mint ahogy fiatalon gondoltuk. (Maria De Beausac)

 

Akárki is mondta, hogy „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel”, az biztos, hogy vesztett. (Martina Navrativola)

 

Az ostoba az előtérbe tolakszik, hogy jobban lássák, az okos a háttérben marad, hogy jobban lásson. (Carmen Silva)

 

A világ tele van szenvedéssel, de ugyanúgy tele van a szenvedés legyőzésének példájával is. (Helen Keller)

 

Mutassatok nekem egy embert, aki soha életében egyszer sem tévedett és akkor én megmutatom azt az embert, aki semmit sem ért el életében. (Joan Collins)

 

Az emberek megismerésének egyik legjobb módja, ha figyeled őket, hogyan viselkednek, amikor valamit ingyen kaphatnak. (Anne Landers)

 

Egyszer valaki elment egy bölcshöz, kérve, adna tanácsot a Mester, mert van neki egy gyűrűje es szeretne bele valami olyat vésetni, ami figyelmezteti amikor nagyon jól megy a sora, hogy el ne bizakodjék, és ami bátorítja a nehéz időkben, hogy nehogy túlságosan átadja magát a csüggedésnek. A bölcs írt valamit egy lapocskára, amit gyengéden emberünk kezébe csúsztatott. Ennyi állt rajta csupán: 'Elmúlik.'"

 

Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk. (Állítsátok meg Terézanyut!)

 

Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a ’Mi lesz, ha’, a másik pedig a ’Bárcsak’ gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.  (Linda Dillow)

 

A jó harcos valójában nagyon is sebezhető. Ez teszi igazán bátorrá. (A Békés harcos útja című filmből)

 

Semmilyen bizonyíték sem fog meggyőzni téged annak igazáról, amit nem akarsz meglátni. (A Course In Miracles)

 

 

'Miért van az, hogy mindenki olyan boldog rajtam kívül? Mert ők megtanulták mindenben a jót és a gyönyörűt látni. - mondta a mester. Én miért nem látom mindenben a jót és a gyönyörűt? 'Mert nem láthatod a gyönyörűt magadon kívül, ha nem veszed észre önmagadban. (Anthony de Mello)

 

Ne nézz vissza haraggal, se előre félelemmel, inkább nézz körül józanul! (James Thurber)

 

Ami 'rosszul esik nekünk' vagy 'megsértődünk rajta' csak és kizárólag rólunk szól, a másiknak tulajdonképpen semmi köze hozzá. Az elfogadási képességünk kapott kihívást, és a kesztyű felvétele minden esetben javasolt.

(Lucien del Mar)

 

Az ember végigutazza a világot keresvén azt, amire szüksége van, és hazatér, hogy megtalálja azt.

 

Ha nagyon akarod, megtalálod a reményt. Egy gyerekben, egy bárban elhangzó dalban, vagy annak a szemében, akit szeretsz. És ha szerencsés vagy - úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere - abban, aki ugyanúgy szeret téged, mint te őt.

 

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor a belső tűz kialszik, majd egy másik emberi lénnyel való találkozástól újra fellobban. Hálásnak kell lennünk azoknak, akik megint meggyújtják a lángot. (Albert Schweitzer)

 

A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem. (Isaac Newton)

 

Néha elég egy másodperc ahhoz, hogy az egész életed megváltozzon.

 

Tedd, amit tenned kell, és bízz abban, ami jöhet. (Goethe)

 

Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne ha csak azok a madarak énekelnének benne akik a legjobban tudnak énekelni. (Henry Van Dyke)

 

Az önsajnálat - ópium! (Napoleon Hill)

 

Az optimista minden vészhelyzetben lehetőséget lát - a pesszimista veszélyt lát minden lehetőségben. (Winston Churchill)

 

Az akadályok azok az ijesztő dolgok, amiket akkor látsz, amikor leveszed a szemed a célról. (Henry Ford)

 

Amikor azt mondod: 'Feladom!', gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: 'Egek, micsoda lehetőség!'

(Jackson H. Brown)

 

A tévedés híd a tapasztalatlanság és a tudás között. (Phyllis Theroux)

 

 Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.

 

Ki vele, ami a bögyödben van; nem bujkálni és nem hazudni. Nem lenyelni, nem rágódni, hanem kiköpni és vállalni a következményeket. (Fekete István)

 

Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szükségük a szeretetre. (A Békés Harcos Útja című filmből)

 

A baj sokkal nagyobb, ha sejtjük, mintha előtte állunk. (Mikszáth Kálmán)

 

Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni. (Márai Sándor)

A szeretet, a figyelem és biztonság utáni vágy annyira alapvető igény, hogyha elnyomják, attól még nem szűnik meg, legfeljebb máshová terelődik, a tudatalattiban dolgozik tovább.

A lehetetlen pont attól lehetetlen, hogy néha lehetségessé válik.

Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk. Néha összeomlásra van szükség ahhoz, hogy magunkra találjunk és folytathassuk utunkat.

Ami igazán lehetetlen, azt még elgondolni sem lehet.,

 

Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.

 

Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna. (Andrew Matthews)

 

Ne törekedj a gazdagságra, mert ha megszerezted, megöl az unalom. (Renoir)

 

Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot. (Fekete István)

 

Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen? A válasz: Három. A tanulság: Attól, hogy elhatározol valamit, még nem teszed meg. (Robert T. Kyosaki)

 

A legjobb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy. Jókedvűen, rossz kedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi. Keresd meg aki elhiszi, hogy a nap is érted kel fel. Mellette érdemes kitartani.

 

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...

 

Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni.

 

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbenső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.
(Nelson Mandela 1994-es elnöki beiktatási beszédéből)

 

Három éve készülök leírni azt a mondatot, hogy
Holnap valami olyat készülök tenni,
amit addig még soha,
aztán meg az azt követő napon azt, hogy
Megtettem.
Talán majd holnap.

 

Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.(svéd közmondás)

 

Nem hiszem, hogy cinikus lennék. Hiszek abban, hogy a kemény munka, az intelligencia, a hűség, az eredeti gondolkozás - jó dolgok. Számít, hogy meg tudod csinálni a dolgokat, és ha jól, az még többet. A gond csupán az, hogy bárhol légy, naponta győződhetsz meg arról, hogy sokan emelkednek a rakéta sebességével, akik nem dolgoznak keményebben, mint te, nem intelligensebbek nálad, nem is hűségesebbek, és híján vannak minden eredeti gondolatnak. Az igazság az - és jobb ha nem próbálod megszépíteni a dolgokat -, hogy ezek közül nem kevesen kifejezetten disznók, útszéli alakok! Fontos ezért tudomásul vennünk, hogy a valóságban az erény nem mindig nyeri el a jutalmát. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárkit is alantas praktikákra buzdítanék, de jó, ha nyitva tartod a szemed, hogy lásd, mit tesznek körülötted mások - gyakran a te számládra, ha nem figyelsz oda.(Korda, Michael)

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.
Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá,hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk.(Leo Buscaglia)

Nem tudnám már megmondani mikor veszítettem el a hitemet. Mikor jött el az a pont, miután a szerelem gondolatához már félelem is társul. Félelem attól, hogy valami felemel, magával ragad, az egekbe repít, a testem megtelik boldogsággal már annak a gondolatától, hogy van valaki..
Aztán jön a félelem.. Erőszakkal húzom vissza magam a földre és kötözöm ki dupla tengerészcsomóval.. Mert túl magasra repülhetnék és nem szeretek zuhanni.. Meg lehet tanulni újra repülni..? Talán nem csak azért nincs senkim, mert nem úgy jönnek össze a dolgok, vagy mert nem akarok.. Hanem mert.. Egyszerűen.. Félek..  (Luthien)

 

Van... olykor, ritkán előfordul... hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől... aki szétszed, szétszakít, belédmar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg ... aki miközben tép, aközben simogat ... miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra ... ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod ... életedben egyszer legalább találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem.

 

Igazság és Hamisság együtt mentek fürdeni. A Hamisság előbb jött ki a vízből, ellopta az Igazság ruháját, magára vette, a sajátját meg ott hagyta a parton. Szegény Igazság nagyon elszomorodott, amikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: „Inkább járok mezítelenül egész hátralevő életemben, semhogy magamra vegyem a Hamisság köntösét.” Azóta mezítelen az Igazság, a Hamisság meg mind a mai napig az Igazság köntösében jár-kel az emberek között. (Dér Katalin)

 

Semmiképp sem szeretném azzal megsérteni, hogy válasz helyett egy kegyes hazugsággal vagy üres udvariassági formulával zárjam le a beszélgetést. Nem akarom kétségbe vonni vagy kritizálni a véleményét, de el kell mondanom a sajátomat, mert úgy érzem, becsapnám, ha hallgatnék. Nem szeretném megbántani, ennek ellenére kicsúszhatnak olyan szavak a számon, amik esetleg udvariatlannak tűnnek, kérem, ne nehezteljen rám ezért! Egy olyan világban, ahol a kommunikáció alapja a hazugság, a csalás, ahol az emberek semmibe veszik, kihasználják egymást, módszeresen tönkreteszik a környezetüket, a természetet, és mindezt elismerik, gőgösek, büszkék hatalmukra, egy ilyen világban mi más maradna? Mi más maradna annak, akit aggaszt a jövő, aki retteg. Annak kell valami, hogy kibírja, hogy reggelente felkeljen, hogy tegye a dolgát és közben mosolyogjon, annak kell az a rohadt cinizmus!

 

Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli! (Müller Péter)

 

Az ember megengedheti magának a meg nem felelés, a „nem akarni megfelelni” luxusát. Fiatalkorban azt hittem, hogy minden, amit mondok vagy teszek – nagyon fontos. És ráadásul érdekelt, hogy ki mit gondol, hisz vagy mond rólam. Ma már nem azért nem érdekel, mert nagyképű vagyok, hanem azért, mert tudom: egy életem van. Egész egyszerűen nem fér bele, hogy mások elvárásai szerint éljek, nekik feleljek meg.
És a felismerés óta jóval könnyebb. Sokkal nagyobb békében és szabadabban élek. Ugyanis megtaláltam a szabadságnak azt a formáját, amivel nem bántok és zavarok senkit. (Isabella Rossellini)

 

Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.

Légy önmagad. Gazdagodj mások által, de soha ne utánozd őket. Másoknak terád van szükségük. Ne játszd meg életedet. Még ha személyiséged nagy sikereket ér is el, a világnak nem színjátékodra, hanem életedre van szüksége.

 

Az ember szeretetre született. Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal,
a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül? Kevés ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját. Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.

 

Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút. Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra. Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is. De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte. Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz a nélkül a szíve halott. S szív nélkül, hogy éljük túl az életet.

 

Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk. (Illés Endre)

 

 

Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy "a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát". A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent.
Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vissza vele és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
Csak ma csiszolom az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon: Jót teszek valakivel és titokban tartom, megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, csak az edzés kedvéért.
Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
Csak ma a mai napnak élek. Nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok olyan dolgokat megtenni, amit egy életen át képtelen lennék.
Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok megcsinálni. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
Csak ma szakítok magamnak fél órát, és pihenni fogok.
Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy élvezzem a szépet, szeressek, és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

 

Mindig ezt vártad, ennyit és ezt.
Bíztál az elkövetkezendőben, melyről csak meséket hallhattál talán. Azt mondják, jó lesz, mások szerint sejtelmes, bizonytalan. Vagy talán szeretetteljes, míg másoknak rideg és kétszínű. Eddig kételyek között léteztél, de most meg fogod tudni a választ. Már ott állsz a kapuban, előtted még nem nyílt ki semmi, mögötted már minden bezárult.
Vársz, a várakozás másodpercei ezek, neked évmilliárdoknak tűnnek, galaxisnyi idő, ki tudja honnan, hova tart.
Megtörtént, a világ felnyílik előtted, minden fényes és ragyog, kiteljesedve szemvakulásig. Bizonytalan, addig nem hallott hangok ölelnek körül, mint istenek suttogása, és nem érted, mi történik. Egy pillanatra talán úgy érzed, nem ezt akartad, és visszafordulnál. De visszaút már nincs, és értelme sem lenne.
Nos, eljött az idő. Megszülettél, élned kell.
Boldogan.

 

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében. Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom. (Őri István: Holdfény)

 

Ma: kell történnie valaminek, amire nem számítottam, amire legvérmesebb álmaimban sem mertem gondolni, ami legféltettebb titkaimhoz fog hasonlítani, megváltoztatja életemet, kimozdít rezignáltságomból, egy szempillantás alatt elsöpri a dekadenciát, a depressziót, megszabadít az életuntságtól, a lelki nyomortól, elűzi halálfélelmem, emelkedetté tesz, kiegyensúlyozottá, derűssé, sugárzóvá, ez a történés ad lehetőséget minden eddig rejtve maradt képességem, adottságom optimális kibontakoztatására, kiteljesedésére, ezáltal olyan helyekre jutok el, ahová még a képzeletem sem merészkedett el, olyan sikereket érek el, amilyenekre még csak nem is áhítoztam, olyan személyiségek barátságát fogom elnyerni, akiket eddig nem is ismertem, olyan örömöket, csodákat fogok átélni, amelyekről eddig fogalmam sem volt, s ezért, hogy ez bekövetkezzen, nem kell tennem semmit, sőt arra se kell vigyázzak, hogy ne tegyek ellene vagy érte, tulajdonképpen azt csinálok tehát, amit akarok, bármit lépek, jól lépek, mert ez a dolog akkor is bekövetkezik, ha nem kívánom, nem akarom, egyszerűen kikerülhetetlenül van ott a sorsomban, át kell élnem, meg kell hogy jelenjen bennem, általam, velem kell eljönnie, mint lényemtől elválaszthatatlan, lelkemből kitéphetetlen, eleve nekem szánt megvilágosodás, rádöbbenés, átszellemültség, eufórikus gyönyör, az értelem megnyílása, a látókör kitágulása, a tudat árnyaltabbá, többszólamúvá, sokszínűvé válása, a világ szinte maradéktalan felfogása, birtokbavétele, a megértés, a
szolidaritás, a jólét diadala, fény, nyugalom és szépség, tökéletes formák és kitűnő zene, lágyság, melegség, érzések halk hullámzása, egyszerre alvás és ébrenlét, készenlét és tűnődés, szüntelen áradás, átitatódás, ma kell bekövetkeznie, ma kell megtörténnie, nincs több idő. (Kántor Zsolt: Hit)

Minden jó, ahogy éppen van, de semmi sem fog így maradni. (Maria)

 

Légy annyira boldog, amennyire csak tudsz. Ne törődj másokkal. Ha te boldog vagy, boldogságod segíteni fog másoknak. Te nem tudsz segíteni, a boldogságod azonban igen.

 

Ha semmire sem vállalkozol, az életed nem lesz olyan, mint amilyen lehetne.

 

Sokan a fél életüket azzal töltik, hogy olyan dolgokra vágyakoznak, melyek akkor lehetnének az övék, ha nem töltenék a fél életüket vágyakozással. (Alexander Woollcott)

 

Tenni vagy nem tenni? Merni vagy nem merni? A legtöbb ember nemmel szavaz akár bátornak tartja magát, akár nem. A bizonytalanság és a kudarc lehetősége nagyon rémiszt? hangok lehetnek a homályban. Az emberek zöme inkább a boldogtalanságot választja, mint a bizonytalanságot. (Tim Ferris)

 

Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. (Tom Bodett)

 

Aki nem érti hallgatásodat, valószínűleg nem érti szavaidat sem. (Elbert Hubbard)

Ha hiszek abban, hogy Isten a szeretet és bízom Benne, akkor tudom, hogy a javamat és mások javát szolgálja mindaz, amit számomra és a körülöttem lévõk számára készített.
Tehát átadom magam akaratának, teljes bizalommal rá hagyatkozom, egész valómmal azt teszem, míg eggyé nem válok vele. Mert tudom, hogy ha befogadom az Ő akaratát, ezzel Őt magát fogadom be, Őt ölelem magamhoz, Belőle táplálkozom.
El kell hinnünk, hogy semmi sem történik véletlenül. Nem hiábavaló semmilyen örömteli, semleges vagy fájdalmas esemény, semmilyen találkozás, családi, munkahelyi vagy iskolai helyzet, fizikai vagy erkölcsi állapot. A különböző események, helyzetek vagy emberek Isten üzenetei számunkra. Mindezek hozzájárulnak Isten tervének megvalósulásához. Ezt a tervet lassan-lassan, napról napra fogjuk felfedezni, ha úgy tesszük az Ő akaratát, mint Mária. (Chiara Lubich)

Ahhoz hogy tudj egy edénybe vizet önteni, ki kell belőle önteni ami benne van... néha hagyni kell halványulni a halványulni vágyó emlékeket... különben sosem lesz képes az ember készen lenni a véletlenek fogadására... Pedig élmény mindig csak abból lehet... s abból egyszer majd talán emlék is...

 

Nem mindent változtatható meg, amivel szembe tudsz nézni. De semmit nem lehet megváltoztatni, hacsak nem nézel vele szembe. (James Arthur Baldwin)

 

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

 

Csak akkor változtathatjuk meg életkörülményeinket, ha átalakítjuk életszemléletünket!

 

A félelem gyávává teszi az embert. Amikor a félelem vezérel bennünket, olyan dolgokat teszünk, amelyeket nem szabadna, s nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket meg kellene tennünk. (Dr. Venice Bloodworth)

 

Ne azt nézd ahová estél, hanem azt, hogy hol csúsztál meg.

 

Az életet nézd a szélvédőn keresztül és ne a visszapillantó tükörből.

 

Tégy jót az embereknek az utadon ha fent vagy, mert szükséged lehet rájuk, ha lent leszel.

 

Az időt, amit szeretetre töltesz nem pazarolod el.

A lényeg, hogy a lehetőségekből hozd ki a maximumot. A többit bízd Istenre! (Csókay András)

 

A türelem nem más, mint egy belső cselekvés. (Barsi Balázs)

 

A magány az élet örökösen visszatérő refrénje. Nem rosszabb és nem is jobb másnál, csak több szót vesztegetnek rá. Mindenki magányos, és senki sem egészen az. (Erich Maria Remarque)

 

Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után. (Charlotte Bronte)

 

A problémákat nem lehet megoldani ugyanazon a tudatossági szinten, amelyen létrejöttek. (Albert Einstein)

 

Az előrejutás titka az elindulás. Az elindulás titka az, hogy a bonyolultnak tűnő feladatokat kisebb, elvégezhető feladatokra bontjuk és utána elkezdjük a legelső megoldását.  (Mark Twain)

 

Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem.
(Gyökössy Endre)

 

Az egyetlen módja annak, hogy egy viszonylagos boldogságot elérjünk az életben, ha nem túl sokat aggódunk a jövő miatt és nem sajnáljuk túlzottan a múltat.  (Mel Gibson)

 

Nem a fájdalomtól félünk, hanem a fájdalom lehetőségétől.

 

Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit csinálunk, de azért is, amit nem.  (Jean Moliere)

 

A világ utálja a változást, mégis ez az egyetlen dolog ami haladáshoz vezet.  (Charles Franklin Kettering)

 

Ne félj attól, hogy a céljaid megvalósítása közben néha megszégyenülsz - ez része az elkötelezettségnek.

(Silvester Stallone)

 

Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk. (Everwood)

 

Egyszer fel kell ébredned az álmaidból. Mert az álmok, melyekből nem ébredsz fel, szomorúvá válnak.
(Air)

 

Csak egy szeretetkapcsolatban találom meg, hogy ki vagyok. (Kővári Magdolna SSS)

 

Fejlődni, alakulni mindig csak szeretetkapcsolatban lehet. (Kővári Magdolna SSS)

 

Az elköteleződéssel kapcsolatban rengeteg mítosz terjed: a szabadság illúziója: akkor vagyok szabad, ha minden lehetőséget szabadon hagyok, ezzel szemben a valóság, ahhoz hogy valamit válasszak, nagyon sok mindent el kell engedni. Ahhoz, hogy valóban be tudjak menni egy ajtón, ahhoz a többi ajtót be kell csukni. Akkor jutok nagyobb szabadságra, ha elfogadom az elköteleződés adta korlátokat. Az elköteleződés nyitja meg a lehetőséget a meghittség és  belsőségesség megtapasztalására.
Ha minden ajtót nyitva hagyok, akkor sehova sem tudok belépni. Ha nem köteleződöm el, ha nem engedek el lehetőségeket, ha egy ajtón sem lépek be, akkor nem tudok elindulni a fejlődésnek azon a szakaszán, nem alakul ki az életstruktúra, kaotikus marad és nem fog az életem sem megülepedni, sem kibontakozni. Sosem ismerem meg azt a szabadságot, ami egy szeretetkapcsolatban adatik az embernek! „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” (Lukács 17,10)
A második mítosz az idővel kapcsolatos (ambíció csapdája): talán várhatok a végső szóval, a kapcsolatok megvárnak – nem, nem várnak meg. Az a valóság, hogyha nem adok prioritást a kapcsolatoknak, azok el fognak úszni.
A harmadik pedig, talán zöldebb a fű a kerítés másik oldalán. Tehát ahelyett, hogy beállnánk a saját kertünk gondozásába, a saját hozzáállásom alakításába, a kapcsolatunkon, kapcsolataimon való munkába, inkább továbbállok egy másik kapcsolatba: egyik kapcsolatból a másikba, egyik közösségből a másikba, ’a másik biztos jobb lesz’. Nem tudok ellene mondani ennek az illúziónak, hogy a másik jobb és elfogadni ezt a valóságot a maga negatívumaival, pozitívumaival. (Kővári Magdolna SSS)

Egyedül lenni nem olyan jó, mint ketten lenni és összetartani. (Alan Alexander Milne)

 

A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem. (Claudia Gray)

 

Ha közelebb van: élesebben látni, hogy elérhetetlen. (Fodor Ákos)

 

Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi. Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi vagy valami miatt elveszítheted őt. Minden szorongás valójában a veszteségekről szól. (Bácskai Júlia)

 

Minden őszinte ember sebezhető, mert a feltételezett őszinteségért egész önmagát adja. (Szilvási Lajos)

 

Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok. (Ancsel Éva)

 

Most már nem lehet visszafordulni, nem lehet többé semmit az időre vagy a véletlenre bízni, nem lehet várni, hogy majd csak lesz valami, s nem is lehet belenyugodni, hogy addig is, amíg lesz valami, én csak élek így tovább. (Márai Sándor)

 

A szeretet: odaadás-elfogadás. Eggyé válás. Amikor szeretsz egy embert: ő leszel. Amikor szeretsz egy fűzfát, egy tavat vagy csillagos égboltot: fűzfa, tó, csillagos égbolt leszel. Az ember azzá válik, akit szeret. Belefolyik és magába engedi: ő lesz én és én leszek ő. A szeretet feloldja az én határokat. Ahhoz, hogy szeresselek át kell, hogy éljelek; ahhoz, hogy átéljelek beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak föl kell oldódnom.
Az ego elhatárolódást jelent. Különválást. Magányt. Egyedült. Senkihez, semmihez nem tartozást. Az egonak az egész világ puszta látvány. Idegen, sőt: ellenség. Hogy más is él, nem érzi, csak látja. De nem fáj, ami másnak fáj. Nem boldogítja, ami a másiknak boldogság. Kő vagy ember mindegy, ha nem én vagyok. Semmi közöm hozzá.
Igaz, ha szeretünk, egy kicsit meghalunk. Aki nem tud szeretni, annak az énjén kívül semmije sincs; fél, ha elveszti megsemmisül. Aki szeret, megtapasztalta, hogy énjének feláldozásával kezdődik a csoda. 

 

Úgy véled, kérő imádra csak kétféle válasz jöhet: igen vagy nem. Isten harmadik válasza: légy türelemmel! Isten kénytelen türelmes lenni veled. Légy te is türelmes vele… Ugye, neked is jogod van ajándékodat akkor átadni, amikor akarod, vagyis ha úgy látod, hogy elérkezett az ideje? Miért akarod ezt a jogot Istentől elvitatni? Az ilyen várakozási idő mindig hasznos. Képessé tesz arra, hogy egészen más ütemben menetelj Isten felé. A belső feszültség sok értékes, kegyelmi teljesítményt hoz ki belőled. S ha a végén mégiscsak nemet mondana Isten, ez végeredményben pluszt jelent neked, tehát a „nem”: „igen”-t.

 

Gyakran hallom ezeket a mondatokat: "keresem az igazit, keresem a társam".
Hiába. Ritkák a jó találkozások. A kérdésre: "hogyan találjam meg?" - nem tudok felelni. De magamban azt gondolom és ki is mondom:
Senkivel nem férsz össze! Teli vagy tüskével, gubanccal, sérelemmel és sértesz te is, nem is tudod talán. Rájöttél arra, hogy 3 milliárd ember közül senkivel sem tudsz összeférni. Túl sok embert nem szeretsz. Túl sok idegen között élsz. Túl soktól félsz. És most azt hiszed létezik a világon egyetlenegy másik lény, akivel kijössz talán? Hiszen ez rosszabb arány, mintha a lottó főnyereményre várnál. Aki ennyi milliárd emberrel nem jön ki, az összeférhetetlen. Ne gondold, hogy csakis ők alkalmatlanok, te is az vagy! Ne áltasd magad, hogy azért nem szeretsz senkit, mert egyetlen emberre vársz. Először szeress meg minél több idegent. Kezdd az első szembejövővel. Nyisd  ki a lelkedet a sok idegen felé, s akkor talán rábukkansz a saját lelki társadra is. A lelki nyitás ott kezdődik, hogy az ember föladja az egoját!

 

Kétféle ember van: az egyik tudja magáról, hogy porszem, a másik abban a tévhitben él, hogy ő egy nagy valaki...
Ez utóbbi fajtát nem lehet szeretni. Igaz ő sem szeret senkit, nem is akarja, hogy szeressék, beéri azzal, hogy csodálják. Irigyelni lehet, csodálni, félni, bámulni is, rajongani is lehet érte, de főleg utálni, szeretni nem lehet. Minden embert lehet szeretni, bármilyen bűnt követ is el, de csak addig, amíg tudja magáról, hogy esendő. A nagy ember ezt elfelejti. Azt képzeli, hogy ő tényleg nagy, a többiek kicsik...

 

Nem volt és nincsen bűnöm, nem volt naplóm és nincsen vitrinem,
nem volt vágyam, de nem is bánom, csak kerestem volna szüntelen…
Nem volt szép, mit összeraktam, félkész marad a nagy kirakós játék,
Nem volt mindig igaz hitem, de enyém marad, és nekem mindig érték.
Nem volt nagy, mit építettem, de katedrális volt, azt hiszem,
Nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?
Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.
Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat,
csak egy kicsit fáj nekem….

 

Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? Sakk! - mondja. Újra probálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki nincs körülöttünk. Sakk! - hangzik hangtalan. Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés, érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk.
Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme se rebben, mikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni. Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek... lép... Sakkjáték az életünk.

 

 

Itt vagyok, teljesen egyedül, és félek... Félek magamtól, a gondolataimtól, amit meg tudnék tenni, és amit lehet, hogy meg is teszek. Nem merek egyedül lenni, mert akkor gondolkozom. Mindig gondolkozom és rájövök, mi is vagyok milyen is vagyok, és ki milyen velem. A gondolataim fognak megölni.. És ettől is félek. Nem akarok egyedül lenni, azt nem. De a tömegre sem vágyom, mert félek.. Félek a mozdulatoktól, a rám szegeződő szemektől, és attól, amin gondolkoznak… Félek a szemükbe nézni, félek megszólalni, és egyszerűen félek létezni.
Én már csak egy valakire vágyom… vagy egy valamire. Ezt hívják a szerelemnek. Sokszor látszódik úgy, hogy beteljesül ez az álom, aztán hirtelen koppanással leesek a földre, és észreveszem, hogy megint a bolondját járatták velem. Félek, hogy ez megint elő fog fordulni. Nem tudok mást mondani, így jártam, szerencsétlen vagyok. Félek mást mondani, Félek félni.
Pedig csak azt teszem. Lassan már nem tudok megbízni senkiben sem, nem tudom ki az igaz barát, ki az, aki csak kihasznál, vagy csak azért hallgat meg, hogy új pletykákhoz jusson. Félek beszélni.
Nem látom az életem értelmét, nem látom a létezésem értelmét… Vajon miért vagyok én itt? Félek megtudni a választ, de félek a bizonytalanságtól is…
Talán jobb lenne a végső nyugalmat választani, a Halált. A nagybetűs Halált. De ettől is félek… megöl a félelem…(Renaaj)

 

Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert?
Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon?
Mikor öszetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat, vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén?
És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket, mint valami lomha óceánjárót a hullámok?
A körülmények arra hivatottak, hogy leláncoljanak vagy csak arra kíváncsiak, hajlandóak vagyunk-e viselni a láncokat?
És melyik béklyót kell viselni és melyiket nem?
Reménytelen kérdések, amelyekre soha nem válaszol senki. Vagy ha megteszi, hát nem hiszünk neki. Ezért sorra elszakasztjuk a pillanatokat, melyek a megoldásokat tálcán kínálják. Folyton elszalasztjuk őket, mert nem hiszünk eléggé.
És az élet hálója, melynek csomói mentén egyre haladunk, egyszer csak véget ér. Ott fogunk állni a szélén, és csodálkozunk, hogy hol vagyunk,és hol lehettünk volna.
Akkor majd rájövünk, hoyg ez az igazi csalódás, amikor megértjük a finom összefüggéseket és az elszalasztott pillanatokat.
Amikor a végére értünk és végre értünk.
Az már valami...

 

Olyan sok boldog pillanat van az életünkben, csak egyszerűen nem vesszük észre őket, mert valahogy mindig többre vágyunk, mindig az IGAZI boldogságot keressük, ami majd megváltoztat mindent bennünk, körülöttünk, holott talán örülnünk kellene azoknak az apró sikereknek amiktől úgy érezzük nem volt hiábavaló...hiszen az elégedettség, a büszkeség valamire, vagy valakire, a siker érzése szintén boldogság, még ha nem is ezzel a jelzővel illetjük. Lehet, ha jobban odafigyelnénk ezekre az apró, pillanatnyi jó érzésekre és hagynánk, hogy átjárjon, ízlelgetnénk magunkban, akkor nem látnánk ilyen hidegnek és keserűnek a világot...mert a boldogság nem csak a szerelem által kiváltott lebegés lehet, hanem ettől lényegesen apróbb dolog, mint egy kellemesen eltöltött ebéd, vagy a jól elvégzett munka, vagy hogy a gyermekünk jó jegyet kapott, vagy megtanult valami új dolgot!
Sajnos nem jöttem még rá hogyan kell csinálni, hogy ne menjek el ezek mellett az érzések mellett, hogy kicsit megtartsam, ízlelgessem az érzést, mielőtt továbblépek, de most úgy döntöttem, valahogy megtanulok odafigyelni, mert ha véletlenül elkaptam egy ilyen pillanatot, az képes volt napokig, sőt olykor hetekig feltölteni energiával...arra pedig baromira nagy szükségem van, mert nem akarom, hogy több hullámvölgy legyen az életemben. Úgyhogy eldöntöttem, minden esetben, ha valami melegséget érzek a szívem táján, ha elmosolyodok valamin, akkor megállok egy pillanatra, lehunyom a szemem és igenis megkeresem az érzést és kicsit megsimagotom vele a bensőmet..

 

A szerelem bennünk születik, bennünk virágzik, és bennünk múlik el. Nem köztünk. Akármilyen furcsának tűnjék is, ehhez a másik félnek, azaz annak, akibe szerelmesek vagyunk szinte semmi köze sincs. "Csak" annyi, hogy ő volt az, aki előhívta bennünk a csodát. A csodát, hogy kilépve az illúziók világából magunk is valóságossá váljunk, és annak lássunk egy embert, aki és amilyen ő valójában. És ez az, ami a boldogság. A létezés valóságában, valóságosan élni. Szeretni. Ekkor nem "számít" semmi. Sem az, hogy milyen szerepet játszok (elkötelezettet, vagy függetlent), sem az, hogy a másik mit szól hozzá észreveszi-e vagy nem, elfogadja-e vagy elutasítja, viszonozza-e vagy sajnálkozik, nem számít. Mert ilyenkor valóságosan élve tudjuk, hogy a  boldogságunk soha sem másoktól függ, csak és egyedül, kivétel nélkül tőlünk, önmagunktól. Ezáltal válik a szerelem a valóság, a szeretet iskolájává.

 

Sok emberrel találkozol életed folyamán, de csak a barátaid azok, akik örömmel töltik el szívedet.
Ha magaddal törődsz használd a fejed, ha másokkal törődsz gondolkozz a szíveddel.
Az okos emberek megbeszélik a gondolataikat. Az átlagemberek megbeszélik az eseményeket. A rossz emberek kibeszélik az embereket.
Aki pénzt veszít, sokat veszít. Aki elveszt egy barátot, még többet veszt. De aki elveszti a hitét, mindenét veszti el.
Tanulj mások hibáiból! Nem élsz olyan sokáig, hogy mindent saját hibáidból tanulhass meg.
A tegnap történelem, a holnap meglepetés lesz. A mai nap ajándék!

Az ember arra született, hogy szüntelenül keresse a boldogságot. Van, aki akkor elégedett, ha létrehozott valami maradandót, hogy annak később az egész világ csodájára járhasson. Van, aki önmaga tökéletesítésén fáradozik, és van, aki egy társat keres magának az életben. Talán ez utóbbi feladat a legnehezebb mind közül. Mert nehéz arra rátalálni, aki igazán hasonlít ránk. Még nehezebb feladat felismerni, hogy ő az, aki fel tud emelni vállán a porból, hogy óriások lehessünk együtt. És még nehezebb örökre megtartani. Őt, akivel együtt várhatjuk a nyugalmat hozó örök békét. Bárhogy is keressük, bárhol is kutassuk a boldogságot, egyvalamit soha ne feledjünk. Sokat akarni. Mert aki keveset akar, semmit nem kap. Aki sok célt tűz ki maga elé, az lesz az igazán boldog ember. Mert egy részét elérheti.

 

A tudósok szerint a testeket, az egész természetet egy erő tartja össze. Valaki megteremtette ezt a csodálatos bolygót, a földet, és aztán ez a valaki lejött és ezen a földön járt. Van olyan hatalmas, hogy megteremtse és fenntartsa ezt a porszemet az univerzumban.
Képzeld el, hogy te vagy egy hangya teremtője, s nagyon szereted ezt a pici kis lényt és nagyon vigyázol rá. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a kis hangya a halál felé megy. Ez komoly problémát jelent. Először is, a hangya nem úgy gondolkozik, mint ahogy az ember. Másodszor: nem hallja az emberi szót. Harmadszor: nem látja az embert. Negyedszer: nem is érti az embert. Az emberi érintés akár meg is ölheti. Ha az ember a hangya útjába teszi a kezét, szépen átmászik rajta és megy tovább. Mit lehet tenni?
Az egyetlen megoldás, hogy hangyává kell válni és megmondani neki:
- Ne menj arra, mert meghalsz! Kövess engem! (Friderika)

 

Álmodni annyit jelent, mint elszakadni a valóság megkövült érzéseitől. Bőröd pórusain át más világ szivárog Beléd, ujjbegyeid másként érzik a világot. Mintha hűvös víz alól buknál fel hirtelen, egy forró nyári napon, álmodni ezt jelent. Más világ, képzetes értelemben is. Határok szakadnak szét, elérhető közelségbe kerül mindaz, amely egyébként reménytelenül távol marad. Percek peregnek előtted, újra átélhetsz pillanatokat, esetleg máshogy, más szemszögből. Arcok, hangok, helyek, illatok, szavak (és csendek?) tűnnek elő a barátságosan sötét, meghitt éjszakában. Reggel aztán, a Nap cirógató sugarai mögött eltűnik mindez. Felpárolog, mint hajnali köd. Vagy csak a Nap fénye vakít el minket, a fény adja a realitás-érzését, hogy majd megszűntével újra átélhessük a csodát.
Talán ezért születtünk. Hogy álmodjunk.

 

"POHÁR-ELMÉLET": Ennek az a lényege, hogy a Mennyországban mindenki TÖKÉLETESEN BOLDOG, csak MÁS és MÁS mértékben. Képzelj magad elé több különböző méretű poharat egymás mellett, és önts tele az összeset. Meglátod, hogy az összes megtelik, de mégis eltérő mértékben. És hiába öntesz annyit a kis pohárba, mint a nagyba, az nem képes befogadni többet. Magyarul azt jelenti, hogy nem is vágyhatsz majd ott nagyobb boldogságra, mint amit képes vagy befogadni; ezért nem is lehet ott semmiféle irigység, hogy a "másik boldogabb".

 

Amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd- s a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha pedig megszerezted boldogságod vélt tárgyát, minden pillanatban attól félsz, hogy elveszíted, - s a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni.
A boldogságot hiábavaló keresni, annál inkább eltávolodsz tőle. Amíg vágysz boldogságod tárgyára, azért nem vagy boldog, mert még nincs meg, ha pedig már megvan, akkor azért nem, mert már mást szeretnél, rohansz ábrándtól ábrándig, mert reméled, hogy majd az egyik álmod megvalósulása Boldogságot hoz neked. A boldogsághoz nem kell indok. Boldog lehetek a virágok szépségétől, az égbolt szemkápráztató kékségétől.
De a társadalom mást nevelt belénk. A rendszernek a létért küzdő félelemmel teli emberekre van szüksége, mert a boldog ember irányíthatatlan!!!
A Boldogság egyszerűen csak van. Maga a létezés, a korlátlan befogadás, az, hogy Vagy!! Azért nincs szükség okra, mert az ok te magad vagy!
A boldogság itt van, itt lángol benned és várja a pillanatot, amikor a felszínre törhet. Ahogy a nap, úgy a boldogság is akaratodtól függetlenül bújik elő a viharfelhők mögül, hogy rád szórja aranyló sugarát, mindössze annyi a dolgod, hogy ne menekülj el a fénye elől.
Mert te vagy maga a boldogság! Bármit teszel, játszhatsz, táncolhatsz, verekedhetsz, dolgozhatsz…aki tudatosan meg tudja élni önmagát, azt az élet minden rezdülése boldoggá tudja tenni. A boldogságot nem lehet megosztani másokkal, csak adni lehet, de előbb légy az, aki vagy, hogy az öröm megszülethessen benned.
Ha magadban felszítod a tüzet, mindenki melegedhet a közeledben. Ha magad vagy a boldogság, akkor az örömöt nem tudod magadba fojtani. Ha benned felkel a nap, nem tudod a fényét nem megosztani másokkal. Oly ragyogó, oly gyönyörökkel teli lesz benned a felfakadó öröm, hogy ok nélkül adsz mindenkinek. Abban a pillanatban, ahogy az egóddal elfordulsz mindentől és mindenkitől , megnyílsz mindennek és mindenkinek.

 

És megmondta jól...most azt gondolom, hogy felejtsd el a holnapot, felejtsd a tegnapot is, és felejtsd el a mát is. Felejtsd el, hogy élsz, és akkor élni fogsz. Nem kell mindig várni, zsongani az érzéstől, hogy egyszer csak eljön majd. Nem. El fog jönni, és akkor a régi felesleges körök újra sokat számítanak majd. Mert az igazság a legapróbb dolgot is monumentálissá teszi. Jönni fog. Az a sok rossz, ami mostanában történik biztos az előszele. Jönni fog. És akkor nem lesz heg, se seb, csak mosoly. Jönni fog. Nevetségesen, de jönni. És nem kell mindig várni, mert akkor úgy se. És hiába vet mindenkit elém a sors, hiába a sok poros szép emlék, és hiába a téves látás... Minden hiába, mert jönni fog. Lehet, hogy már itt is van. Olyan emberként, aki talán nincs is messze, vagy akit mondjuk majd évek után egy pillanatban ismerek meg, vagy csak vár a sötétben és figyel, és tudja ő is, hogy jönni fog. Jönnie kell.

A feladatom az, hogy amit megtanultam, azt megéljem.
Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és valóban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.
Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével a virág eltűnik.
Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel.
Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem, ki vagyok, hol állok, hova akarok eljutni, mit akar az élet tőlem, hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre törhessen Igaz Valóm.
Létfeladatom, hogy önmagam legyek.
Ezen a világon semmi sem történik véletlenül, hanem minden az ok és okozat törvénye szerint működik.
A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.
Bármin is bosszankodunk, mindig az egészségünkkel fizetünk érte. Megengedhetjük-e ezt magunknak? (Kurt Tepperwein)

 

Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;
mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;
cselekedtem, amikor várnom kellett volna;
féltem, amikor örülnöm kellett volna;
veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;
bíráltam, amikor dicsérni kellett volna;
nemet mondtam, amikor igent kellett volna,
és igent mondtam, amikor nemet kellett volna."
(Marian Wright Edelman)

 

A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata. És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.

 

Boldogság az, mikor ál-arcok nélkül önmagad lehetsz...

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.

 

Sose bánts senkit, mert azzal a hatalmába kerülhetsz. Óvakodj attól, hogy megsérts bárkit is, mert akire haragszol, annak ezáltal hosszú időre a hatalmába kerülsz. Ha igazságtalanságot követsz el vele szemben, s ezzel alárendelt viszonyba lépsz, nem elég, hogy a sérelemmel, amelyet neked okozott, kéretlenül is adósa lettél, ráadásul növelted is adóságaid számát azzal, hogy gyorsan vissza akarod adni a kölcsönt.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.
Be kell látnunk, hogy sosem tudhatjuk pontosan, a másikat mi kényszeríttette arra, hogy fájdalmat vagy kárt okozzon.
Aki nem áll bosszút, szabad marad..
Ha bántanak, ess gondolkodóba. Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Kiváltottad ellenszenvét, netán dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, melyet
ezek szerint nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másrészt az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének bizonyítéka. Reagál rád.
Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd.
Ellenséged nélkül semmire sem mennél. Ő miattad hibázik: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire sem jó, legfeljebb arra, hogy annak révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit e lecke nélkül nem vehetnél észe.
Nem az ő hitványsága érdekes, hanem amit általa te önmagadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené.
De a felkínált bilincset ne fogadd el: ne ítélkezz, ne mérkőzz!
Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.

 

Hogy egy kicsit boldog légy, hogy egy kicsit mennyország legyen a földön, békülj meg az élettel! A saját életeddel, úgy ahogy van. Békét kell teremtened a munkáddal. Az emberekkel magad körül. Hibáikkal és gyengeségeikkel. Derűs és vidám légy férjeddel, feleségeddel, akkor is, ha már tudod, hogy nem ő az ideális férfi, vagy nem benne találtad meg a számodra ideális nőt… (ne hidd, hogy ilyen létezik egyáltalán!) Légy derűs gyermekeiddel! Békét kell teremtened pénztárcáddal, arcoddal, alakoddal, általában a külsőddel. Teremts békét lakásoddal és ruházatoddal, életkörülményeiddel, akkor is, ha a szomszédoknak talán jobban megy, mint neked. (Már ahogy te gondolod. Nem is olyan biztos, a látszat sokszor csal.) Békülj ki az életeddel! Ne feledd a saját bőrödből nem bújhatsz ki. (Johannes Rosche)

 

Tudod, én becsaptalak Téged. Annyira szerettem volna, ha szépnek látod a világot, hogy már-már magam is szépnek találtam. Úgy voltam veled, mint a szülő, aki hazudja, hogy Jézuska hozza a karácsonyfát. Hazudik, hogy a csöppnyi gyermek szebbnek lássa a világot, aki ideig-óráig el is hiszi, míg rá nem jön arra, hogy becsapták, a fát nem a kisjézus hozza, és a világ, ez a mi világunk, pedig nem szép. Lehet jóindulattal szépnek hazudni, vagy rózsaszín szemüvegben szépnek látni, de az élet kegyetlen, az ember tele van mindenféle fájdalmakkal, naponta megalázzák, amit ma felépít, holnapra összeomlik. Akkor még ott az öregség. Az ember nem boldog. Van, aki belehal, jobb esetben közömbös a világ fájdalmára, vagy van, aki boldognak áltatja magát. A világ hazug, az élet kegyetlen, fájdalommal teli. De tudod, azt hiszem, ma már hiszem, hogy nem öncélúan. Hogy ez a sok kín csak azért van, hogy segítsen meglátni a valót, minél nagyobb a fájdalom, az üresség, annál jobban vágyik az ember valami másra, valami többre, figyel a jót ígérő jelekre, bízik bennük, mert valamiben bízni kell, és minél jobban vágyik rá, annál könnyebben látja meg, hogy a világ nem szép, a világ maga a mennyország. Terítve az asztal, csak észre kell venni, és leghamarabb az ül le hozzá, aki legtöbbet sír, aki leginkább éhezik.

 

A szeretet belső létezésünk leghőbb, legteljesebb és legédesebb kihívása. Mondd el mindenkinek, akit szeretsz: Szeretném, ha tudnád, mennyire fontos vagy számomra. Ha akarod egészen átformálhatod személyemet. Te le tudod dönteni bennem a falat, ami mögött reszketek. Te beláthatsz az álarcom mögé. Te megszabadítasz a félelem, a bizonytalanság és a magány okozta árnyékvilágomtól. Kérlek, ne hagyj itt! Tudom, számodra nem lesz könnyű: az én érdektelenségem erős falakat emel bennem és lehet, hogy a közeledésedre majd ellenállok. Látod, úgy tűnik, mintha harcolnék az ellen, amire a legjobban szükségem van. Ám azt mondták nekem, hogy a szeretet minden fal közül a legerősebb. Ebben van egyedüli reményem.
Ezért kérlek, döntsd le bennem ezeket a falakat, de gyengéden, hisz minden ami gyermeki bennem nagyon érzékeny és nem tud növekedni ezek mögött a falak mögött. Ne add fel! Szükségem van rád! (Bruno Ferrero)

 

Ha legközelebb állatkertbe megy, figyelje meg, hol állnak a leghosszabb sorok, melyik kifutó előtt időznek el legtovább az emberek. Hajlamosak vagyunk elsietni az őzek vagy az antilopok mellett, alig vetve egy futó pillantást e kecses állatokra. Ha kisgyerekekkel vagyunk bizonyosan megállunk a fókák, meg a majmok utánzását bámulni. De igazában az oroszlán, a tigris, a gorilla vonz bennünket. Vajon miért? szerintem azért, mert megnyugtat bennünket a nálunk nagyobb és erősebb élőlények látványa. Azt a zavarba ejtő, ám megnyugtató üzenetet hordozzák, hogy nem az ember a legnagyobb a hatalom. Nagy szükségünk van ere az élményre, a nálunk nagyobb erővel való találkozásra, ami érzékelteti, hogy hol van a mi helyünk a világegyetemben. Ezért ha nem jutunk el a templomba, megkeressük másutt. (Harold Kushner)

 

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit. (Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk)

 

Ahelyett, hogy saját fájdalmadat és sorsodat siratod, fordítsd tekinteted mások felé.

Ahelyett, hogy saját terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki, végy magadra valamit mások terhéből is.

Ahelyett, hogy állandóan sopánkodsz, érezz együtt azzal, akinek még nehezebb a sorsa, mint a tied.

Ahelyett, hogy másoktól vársz megértést, vigasztalj másokat.

És akkor nem tudod majd, mi történik veled:

Mások terhét vetted magadra és a sajátod vált könnyebbé,

beteget gyógyítottál és a saját szíved sebe hegedt be,

szomorút vigasztaltál és saját  lelked talált nyugalmat,

mások szenvedésén enyhítettél és a saját tövised életét törted,

adni akartál és kaptál, azt hitted meghalsz és feltámadtál.

 

Tudom már nagyon késő mondani, tudom már nincs értelme mondani, tudom, már felesleges megvallani, tudom már nincs értelme elárulni: életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen, mint titok.
A titok egy szép, egy valós csoda: talán megfejthető, talán nem, talán elérhető, talán nem. Titok. S ezért olyan fájdalmas, mert égeti az embert. Még ha sok év el is telik, akkor is benne ég, még ha hónapok telnek is el azok között a ritka pillanatok között is, amikor hallhatom a hangod, vagy csak messziről láthatlak bennem van a mosolyod, bennem él a hangod, s lelked mélysége.
Még ha el is veszítem a békét, melyet Te adhatsz nekem, vagy már már a hitem is remeg, akkor is tudom, ott valahol messze, mely nem kilométerekben számítható, vagy.
Ez a fájdalom égető, de mégis izgalmas. Ez a fájdalom a lélek nemesbítése, melyet adni szeretnék valakinek, aki ismeretlen, aki a félelem tárgya.
Más vágyam már nincs. Csak szeretni és tisztelni. Talán álodozó vagyok, talán hivő, talán hitetlen, de keresek valakit. Mint Cyrano Roxant, mint Don Quihote Dulcineát, mint Kun László Éduát. Várni rád, tudom nem érdemes. De az ember gyakran keresi az értelmetlen dolgokat. De én szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, ülök és várlak, várlak...

 

Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó.

 

... Álom világban élek és csak a rózsaszín szemüvegemen keresztül látom a világot! Abban reménykedem, hogy kit szeretek viszont szeret, vagy már én nem szeretem tovább. Sikerült lezárnom Őt és vele egy nagy részt az életemből, talán egyedül, talán valaki segítségével! De ezt csak önámítás. Várom a második nagy Ő feltűnését, aki belép az életembe és elrepít a felhők közé, aki tudja mit akar, megvéd ha bántanak, megvigasztal mikor nem tud megvédeni, felhív legalább egyszer egy nap és megkérdezi mi van velem, folyton rám gondol. Reggel együtt kávézunk az erkélyen és a felkelő nap háztető felett szikrázó fényében pislogva gyönyörködünk egymás szemében. Fogjuk egymás kezét, nem beszélünk csak mosolygunk egymásra. Boldogok vagyunk, mert megint együtt ébredtünk fel, megint egy új napot tölthetünk egymással, és megnyugtat a tudat: együtt is fejezzük be. Aki teát főz ha beteg vagyok és simogatja a homlokom ha láztól gyenge vagyok. Ágyba hozza a reggelit ha este későn értem haza. Beoson utána a fürdőbe, hang nélkül a radiátorra teszi a törülközöm és ha kijövök a fürdőből és fázom, átölel majd megtöröl a melegített törölközővel. Akit nézhetek ahogy alszik korán reggel, aki mellől hang nélkül kell föl keljek, mert sokkal később kell kelnie mint nekem, adhatok neki egy puszit, csak fel ne ébredjen. Persze mindig felkel, olyankor kicsit félálomban, halkan, érthetetlenül dünnyög az orra alatt, de én tudom azt mondja: "szeretlek, vigyázz magadra". Akivel olykor elmegyünk moziba, de mindig nagy vita előzi meg a film kiválasztását, mivel én a romantikus, míg Ő az akció filmeket szereti. De miattam képes lenne a Titanicot akár háromszor is végig ülni, csak azért hogy velem lehessen. Én hozzábújhatnék abban a tudatban, hogy mindig ott lesz velem. ...

Az emberek többsége megrögzött hamis ígérgető, mert állandóan ígérget önmagának. Ha másnak ígérünk valamit, általában igyekszünk megtartani. Miért? Azért, mert ezt diktálja a tisztesség. És mi van azokkal az ígéretekkel, melyeket önmagunknak adunk? Ezeket állandóan megszegjük, anélkül, hogy szégyent éreznénk. Pedig ez rosszabb, mint a másoknak tett ígéret megszegése ... Felismerünk egy utat, elhatározzuk, hogy elindulunk rajta. És mit teszünk? Ülünk és mentségeket keresünk a halogatásra. Az eredmény: a szándék nem válik tetté, és mindezt tetézi, hogy meginog az önbecsülésünk, mert rossz véleményünk lesz magunkról. (Ben Sweetland)

 

Ha valamin mérgelődöl, bánkódol, sírsz, egy hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni, és sírni. Hát még egy év múlva! Haj de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja. (Gárdonyi Géza)

 

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.( Manuel Vázquez Montalbán)

 

Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: "Pontosan ilyen problémát akarok magamnak! (Andrew Boyd)

 

Tőlünk függ minden, csak akarjunk. (Széchenyi István)

 

Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet könnyű út. (Beverly Sills)

 

Nem adhatok neked bombabiztos receptet a sikerhez, a kudarc receptjével azonban szolgálhatok: igyekezz mindig mindenkinek a kedvében járni! (Herbert Bayard Swope)

 

Nem az a kérdés, hogy hogyan ültess új, innovatív gondolatokat a fejedbe, hanem hogy a régieket hogyan tüntesd el onnan. (Dee Hook)

 

Ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, igen nagy bajban leszel. (Jiddu Krishnamurti)

 

Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e. (Douglas Adams)

 

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének, és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)

 

Sose kövesd el ugyanazt a hibát kétszer - különben nem marad időd a többire!

 

Életünk fontos döntéseikor nem csendülnek fel fanfárok. Sorsunk csendben ad magáról jelt. (Agnes de Mille)

 

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer. (Robert Merle)

 

Ha nem tudod, hová tartasz, minden út a sehovába visz. (Henry Kissinger)

 

Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. (Frank Crane)

 

Hogy mit ér a kapcsolat, nem az mutatja, hű-e a másik ember, hanem hogyha elmegy, van-e miért visszajönnie.

 

Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj! (Johann Wolfgang von Goethe)

 

A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba. (Paulo Coelho)

 

Az embernek nem kell szégyellnie, ha tévedett. Másként fogalmazva, nem kell szégyellnie, ha ma bölcsebb, mint tegnap volt. (Jonhatan Swift)

 

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni – csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. (Ancsel Éva)

 

Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk, vagy nem merünk megismerni.(Popper Péter)

 

Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem működik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk. (Örkény István)

 

Vannak esetek, amikor az új olyannyira fokozatosan bontakozik ki, hogy nem is vagy tudatában a végbemenő változásoknak mindaddig, amíg egyszer csak hirtelen fel nem ismered, hogy már minden megtörtént anélkül, hogy a változási folyamatnak tudatában lettél volna. Máskor azt látod, hogy a változások a szemed előtt zajlanak, szépen, lépésről lépésre. Megint máskor pedig a dolgok egyik napról a másikra következnek be - például úgy, mint télen, amikor egy este lefekszel, és mielőtt elaludnál, a kinti világ még a szokásos arcát mutatja, de amikor reggel felébredsz, már mindent friss hó borít. És neked a világon semmit nem kellett tenned, hogy ez megtörténjék; az egész a lehető legcsodálatosabb módon történt. Az új megjelenésének, feltárulásának sok különböző módja van. Neked csak annyit kell tenned, hogy haladj vele, és ne állj ellen neki. A változás nem jár feltétlenül fájdalommal, de elkerülhetetlen, mert semmi nem maradhat ugyanolyan; és ha szíved mélyére nézel, te magad sem akarnád, hogy az változatlan maradjon. (Eileen Caddy)

 

Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar. (Rousseau)

 

Az idő megszűri az ember vágyait. (Márai Sándor)

 

Az egész életünket egy körhintán éljük, egyszer felszálltál rá, s mész körbe-körbe, már beleszédültél, már leszállnál, már menekülnél, de nem tudod,merre? Azt sem tudod, csak te szédültél-e el ebben az örökös körben száguldásban, hiszen olyan sokan ülnek ezen a hintán! Szétnézel, s azt látod, leszállna itt már mindenki, csak mindenki fél, a hinta gyors. S a hintán megvan az akol melege, hiába kavarog körülötted a levegő, mégis valamiféle furcsa biztonságot ad, mert nem vagy egyedül. S ennek a furcsa biztonság az az ára, hogy szédülsz, egyre szédülsz… A körhintának szabálya van. Csak körben jár, egy megadott pályán, nem tart sehova, egyenletes ütemben ugyanazon a pályán halad. Nincs benne semmi újdonság, nem érhet meglepetés, s ha jól kapaszkodsz még ki sem eshetsz.  Ülsz a körhintán, életed körhintáján: elvégzed az iskoláidat, munkahelyed van (ma már jobb esetben) családot alapítasz [jobb esetben] olykor találkozol a barátaiddal [ha vannak, ha van még rá időd]  reggel  felkelsz, megy a napi rutin, este lefekszel.Eleget teszel az összes társadalmi, közösségi elvárásnak, eleget teszel a vallásodnak, eleget teszel az összes körülötted élő elvárásainak.  Körhinta. Körbe-körbe. S lassan rádtelepszik az unalom, lassan kiégett leszel, lassan már magad sem tudod miért érzed a nagy semmit magadban. Olykor persze felbukkan benned a kérdés: miért van minden úgy, ahogyan van, miért nincs másképp, hol az öröm, hol a szárnyalás, hol a boldog ellazulás? A körhintádon kapaszkodsz, görcsös akarattal, hát hogyan is tudnál ellazulni? Mi lesz, ha kiesel? Ha ki akarsz szállni a körhintából csak ugrani  tudsz. Nincs más megoldás, mert a körhinta nem fog megállni. Nem fog lelassulni. Egyetlen választásod van, egy nagy ugrás. Otthagyni az egészet. Mindazt, ami neked nem jó. Amibe beleszédültél, belefáradtál, ami elhomályosítja a szemed. Ugrani jó! Olyan ez, mint mikor az ejtőernyős lebeg a magasban: hatalmas szabadság! Már nem pörgetnek körbe-körbe: a magad ura vagy, repülsz, szállsz szabadon! Önmagad felé, a saját sorsod, a saját életed felé.  Ugrás közben sem leszel egyedül. Sokan lesznek, akik bátorságodat látva szintén ugranak veled együtt, vagy utánad. Akik veled együtt beleúntak, belefáradtak az egész közös unalomba, érdektelenségbe, a szürkeségbe. Akik veled együtt színessé akarnak válni, felfedezni mindazt, ami túl van a körhintán, ami az élet tágassága maga. Nehogy azt hidd, hogy én nem féltem ettől az ugrástól. Féltem, hiszen ismeretlen vidékre csöppentem. S persze még szédültem is. De egyetlen dolgot tudtam: ha tovább pörgök ezen a körhintán, mindent elveszítek: önmagam. Tudtam, ez a körhinta maga a halál, mert itt csak megőrülni, s belehalni lehet. S közben elszáguld mellettem az életem. Közben meghal bennem minden, ami én vagyok valójában. Hát ugrottam.  S kitárult előttem egy csodálatos világ, sok-sok izgalommal, új utakkal, szélesekkel és ösvényekkel, tövisekkel és bokrokkal, felhőkkel és napsütéssel  hidegséggel és melegséggel – de ez legalább élet!  Ma már tudom, hogy a körhintán féltem igazán!Ott nem tehettem semmit, kiszolgáltatottan ültem, nem volt választási lehetőségem. Most van! Győzhetek vagy elbukhatok, de a magam akaratából teszem. Ami sikerül az én sikerem, a tévedéseim az én tévedéseim. Kibékültem a világgal, mert tudom, hogy minden bennem dől el. Nem mutogatok kifelé, helyzetekre, emberekre, mert mindig, minden pillanatban én adok teret eseményeknek, embereknek, szép és bántó szavaknak. A sorsomat a kezembe vettem. Aki nem ugrott velem, aki ott maradt a körhintán, az persze sajnálkozva vagy  írígykedve  tekint le rám a magasból.  Én pedig együttérzéssel és szánakozva nézek felfelé. S közben drukkolok, hogy minél többen merjenek ugrani önmagukért, a boldogságukért, egy kiteljesedett életért. Drukkolok, hogy felcsillanjon bennük az ígéret: ha önmagaddá váltál, mindent elértél, amit elérni érdemes. 
 Én ugrottam, s ma is ugranék. És te ?

 

Hiszen akármilyen messze is menekülünk, a múltunk darabja mindig ott lesz a jelenünkben is kicsit, hiszen az által lettünk azok, akik most vagyunk.

Több, mint ismétlődő isteni születésnap;
több, mint csillogó ajándékok halmaza.
Több, mint »szeretet-számlák« pazar kiegyenlítése,
több, mint ínyenc étkek ünnepi asztala…
Ez maga a csendben születő Isten,
a Szeretet teremtő jelenléte:
Jézus Krisztus. (Simon András)

Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett. (Lev Tolsztoj)

 

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk. (Ralph Waldo Emerson)

 

Tűzd ki célodul, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved. Aranyszabály ez, ha meg akarod tanulni, miként teljesítheted fájdalommentesen a kötelességed. (Mark Twain)

 

Teljesen mindegy, ki mit mond vagy gondol rólad a saját lelke tükrén át. Te attól még ugyanaz maradsz. (Mucsi Martina)

 

Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja. (Publilius Syrus)

 

Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében. (Kurt Dimberger)

 

A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy. (Rotterdami Erasmus)

 

Aki kifelé néz, álmodozik, aki befele pillant, felébred. (C.G. Jung)

 

...talán ismét "csalódni" fogsz, a szeretet úgy néz ki rizikós. De csak úgy néz ki, mert a rizikókon, a fájdalmakon keresztül tanuljuk meg megnyitni a szívünket az életre, a szerelemre, a másikra, a többi emberre, saját magunkra. Így tanuljuk meg azt, hogy a másik nem felelős a mi boldogságunkért, mert az bennünk van, így tanuljuk meg, hogy a másik azért okozott fájdalmat, mert belül már amúgy is fájtunk és ő csak rátapintott. Ez megtörténik sokszor, s valahányszor ilyenkor azt választjuk, hogy de mégis újra merünk szeretni, nem fontolgatva, félig-meddig, hanem igazából, tiszta szívvel, nyitottan akkor varázslat történik és a szeretet csodája átjárja a világot. Felejtsd el a biztonságot, nincsen olyan, illetve van, az, hogyha realizálod, hogy minden érted történik, még az is, amiről elsőre úgy látszik fájdalmas. Merj szeretni, mert nélküle csak félig élsz.. (Athony de Mello)

Nem azért hibázunk, mert túl nehéz észrevenni az igazságot; hanem azért hibázunk, mert a legkönnyebb és legkényelmesebb megoldás számunkra csak azt meglátni, ami összhangban áll az érzéseinkkel - legfőképp az önzőekkel. (Alexander Solzhenitsyn)

 

Legyen mindennap egy félórád imára, kivéve ha túl sok a teendőd, akkor legyen rá egy órád. (Szalézi Szt Ferenc)

 

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme. (Móritz Zsigmond)

 

Ha sietsz, tégy egy kitérőt. (Ázsiai közmondás)

 

A szeretetet csak akkor őrizhetjük meg, ha elajándékozzuk: a boldogság, amit csupán egyedül magunknak keresünk, sehol sem található, mert az a boldogság, ami megfogyatkozik, ha másokkal megosztjuk, nem elég nagy ahhoz, hogy bennünket boldoggá tegyen. (Thomas Merton)

 

Álmait az ember csak akkor tudja megvalósítani, ha azokból felébred.

 

Sok ember ténylegesen csak arra készül, hogy valójában élni tudjon, ahelyett, hogy azt az életet ragadná meg, ami már jelen van. Az élet minden pillanatban jelen van. Aki ura a pillanatnak, az már most él. Ám lelki és pszichológiai technikáinkat és módszereinket igen gyakran csupán arra használjuk, hogy felkészüljünk a jövőre. Azt hisszük, csak akkor tudunk a mai követelményeknek megfelelni, ha egész múltunkat feldolgoztuk. Azonban sokan megrekednek sérelmeik történetének feldolgozásában. Sosem jutnak életre.

Az élet minden pillanatban jelen van. Lábunk előtt hever. Csak birtokba kell vennünk. Nincs szükségem hosszas előkészületre. (Doralpa Gyaltsen)

 

Aki élni akar, az találjon magának célt, feladatot. (Bagdy Emőke)

 

Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant elvisel. (Nietzsche)

Vallás nélkül az ember szabad, ez eleinte kellemes érzés. Nincs többé lelkiismereti probléma és nincsenek tilalmak. Csak később jön a borzadály. Szabadok vagyunk, de káoszban élünk, meg nem magyarázott világban. Mintha a sivatagban lennénk szabadok. (M. West)

A csodák nem a természetnek mondanak ellent, hanem annak, amit a természetről tudunk. (Szent Ágoston)

 

Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg. (Kornis Mihály)

 

Egy nem-döntésnél még egy rossz döntés is ezerszer hasznosabb. (Gaál Viktor)

 

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra és várni, hogy az eredmény más legyen.

 

A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amellyel másokra hatással vagyunk, hanem az egyetlen! (Albert Schweitzer)

 

Az életnek két célja lehet: először elérni, amit akarunk, s ezután örülni neki. Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat. (Logan Pearsall Smith)

 

Végső soron az ember mindig csak azt találja el, amit célba vesz. Ezért úgy kellene, hogy minél magasabbra tűzze a célt - még ha eleve kudarcra van is ítélve. (Henry David Thoreau)

 

A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot. (Mahatma Gandhi)

 

Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. (Alfred de Vigny)

 

Van bennem egy sas, mely szárnyalni vágyik, s van bennem egy víziló, mely fetrengeni akar a sárban. (Carl Sandburg)

 

Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek, külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná. (Fontenelle)

 

Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett. (kínai bölcsesség)

 

A gondolkodásmódodon változtatva meg fognak változni az érzelmeid. Az érzelmeid megváltozása következtében a sorsodban is változás fog bekövetkezni. (Lisa Jimenez)

 

Az íróasztal egy igencsak veszélyes hely a világ megfigyelésére. (John le Carré)

 

Ahogy én látom, ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esõt. (Dolly Parton)

Két félelmünk van: az életfélelem és a halálfélelem. (Rank Otto)

Az akaratnak egyetlen hasznos funkciója van: az, hogy akarni kell nem akarni. (Marion Milner)

A siker az, ha megszerzed, amire vágysz. A boldogság az, mikor arra vágysz, amit kapsz.

(Dale Carnegie)

 

Az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk az, ha valami mással foglalkozunk - a boldogság melléktermék. (Richard Layard)

 

Néha a legjobb gyógymód az, ha semmit nem teszünk. (Hippokratész)

 

Ha abbahagynánk az erőlködést, hogy boldogok legyünk, végre jól éreznénk magunkat!

(Edith Wharton)

 

Minden dolog nehéz volt, mielőtt egyszerű lett. (Thomas Fuller)

 

Legyen a valóság bármennyire is félelmetes, még mindig kevésbé az, mint a valóság elkerülése. (Caitlin Thomas)

 

Aki nyavalyog de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. (Lucien del Mar)

 

Önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog. (Dr. Maxwell Maltz) 

A növekedés változást jelent, a változás kockázattal jár: az ismert világból az ismeretlenbe lépsz. (George Shinn) 

 

Ildi:

Nem kell mindent érteni.

Az Igazit zsigeri szinten lehet érezni.

Isten jónak teremtett, szeretni és szeretetet elfogadni.

Most erre van szükségem.. mindig arra, ami éppen van - az fejleszt igazán

Ne csinálj semmit, csak legyél.

 

Veled vagyok

Már voltam, mielőtt voltál.

Már voltam, mikor lettél.

Akartalak.

Veled vagyok amióta vagy.

Neked ajándékoztam minden erőmet.

Beléd leheltem Lelkemet.

Rád terítettem szeretetem palástját.

Mindent neked adtam, ami az élethez szükséges.

Számodra én vagyok az út és a fény.

Veled vagyok, amióta érzel és észlelsz.

Veled vagyok, amióta mozogsz.

Veled vagyok, amióta hallasz és beszélsz.

Veled vagyok, amióta nevetsz.

Veled vagyok és gondoskodom rólad.

Veled vagyok, amikor egyedül vagy.

Veled vagyok, ha senki nem beszél veled, és nem figyel rád.

Veled vagyok, ha rád tör a tériszony.

Veled vagyok, amikor félsz.

Veled vagyok és oltalmazlak téged.

Veled vagyok, amikor kétségek gyötörnek.

Veled vagyok, amikor szomorú vagy és sírsz.

Veled vagyok, amikor egyedül érzed magad.

Veled vagyok akkor is, ha mindenki elhagyott.

Veled vagyok és vigasztallak.

Veled vagyok, ha bánkódsz.

Veled vagyok, amikor beteg vagy és ha fáj valamid.

Veled vagyok, amikor sötétség vesz körül.

Veled vagyok, amikor megtört vagy.

Veled vagyok, gyógyulást, fényt és támaszt nyújtok neked.

Veled vagyok, amikor gondok gyötörnek.

Veled vagyok, amikor otthonodban szükség honol.

Veled vagyok, amikor önmagad és problémáid elől menekülsz.

Veled vagyok, tanács és erősség vagyok neked és oltalmat kínálok.

Veled vagyok, és szeretetem hevével melegítelek téged.

Veled vagyok, amikor éhezel és szomjazol.

Veled vagyok, táplállak és csillapítom szomjadat.

Veled vagyok, amikor megbotlasz vagy elesel.

Veled vagyok és elkaplak téged.

Veled vagyok, amikor bántanak és kínoznak.

Veled vagyok, megszabadítalak és csillapítom fájdalmaidat.

Veled vagyok, amikor valaki jogtalanságot okoz neked.

Veled vagyok, és érvényt szerzek jogaidnak.

Veled vagyok minden új reggelen.

Veled vagyok minden napodon.

Veled vagyok, amikor örülsz és szerencsés vagy.

Veled vagyok minden este, minden éjszaka.

Veled vagyok, amikor éjszaka virrasztva kiáltasz hozzám.

Veled vagyok, amikor nyugalmat és békét keresel.

Veled vagyok, és mindig melletted virrasztok.

Veled vagyok minden szükségben.

Veled vagyok halálodban.

Veled vagyok, amikor elém állsz.

Veled vagyok és tartalak téged.

Várlak téged, és szállást  készítek számodra.

Én, a te Istened, Teremtőd, Atyád vagyok, mindig melletted vagyok és óvlak.

Gondoskodom rólad, ahogyan egy Atya gondoskodik gyermekéről.

Én az Örök Isten, mindig jelen leszek számodra.

Én az Örök Isten, örökké veled vagyok.