« Szavazós fényképezős tervek   Keresztúton »

Virágvasárnap

2006. április 9., vasárnap 12:53, Ritusss, Szólalj meg!

Fú ez jó lett, felterjesztem !

Kategóriák: szentes

A mai vasárnapon, amelyet a magyar hagyomány szerint Virágvasárnapnak nevezünk, Jézus jeruzsálemi bevonulására és kereszthalálára emlékezünk.

Jézus szenvedéstörténetét énekli el a kórus, amely szerint az utolsó vacsora után az Úr kimegy az Olajfák-hegyére. Itt elfogják, majd a főtanács elé viszik és kihallgatják. A főtanács és a nép kikényszeríti Pilátustól a halálos ítéletet Jézusra, akit megkorbácsolnak, tövissel koronáznak, majd kivitetik vele keresztjét a Golgotára, ahol keresztre feszítik. Halála után leveszik testét a keresztről és sírboltba helyezik.

A jeruzsálemi bevonulás során Jézus utolsó alkalommal megy be a városba. Néhány nap múlva pedig utolsó útját járva kijön a városból, a keresztet hordozva felmegy a Golgota hegyére, amely a városon kívül volt. Amikor befelé megy, az emberek örvendezve és énekelve köszöntik. Amikor kifelé vezet keresztútja, talán ugyanazok az emberek szitkozódva és gúnyolódva nézik szenvedését. Akik most "hozsannát" kiáltanak, néhány nap múlva ezt kiabálják: "Keresztre vele!" A bevonulás dicsőséges Jézus számára, a távozás emberi szemmel nézve szégyenteljes. Az emberek most leterítik ruháikat az út porába Jézus elé, aki királyként vonul be a városba, a kifelé vezető úton viszont az ég és a föld királya a kereszt súlya alatt többször is a föld porába roskad, s csak egy személy van, Veronika, aki kendőjével megtörli az Úr véres arcát. Az asszonyok, akik a városba vonuláskor zsoltárokat énekelnek, pár nap múlva sírva nézik a keresztjét hordozó Jézust. Jézust most körülveszi a nép és az emberek szeretete, de nagypénteken mindenkitől elhagyatva függ majd a kereszten.

Megdöbbentő, hogy ebből a megrázó ellentmondásból az evangélium végére megfogalmazódik a legfőbb igazság: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt" (Mk 15,39). Ennek az igazság a kimondása és hirdetése Márk evangéliumának a célja. Az evangélista ezekkel a szavakkal kezdi írását: "Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete" (Mk 1,1). Márk evangéliumát olvasva ettől az első mondattól indulva mi is eljuthatunk annak felismerésére, hogy az a Jézus Krisztus, aki meghalt a kereszten, valóban az Isten Fia volt, ahogyan ezt a római százados megvallja a kereszt alatt.

Virágvasárnappal elkezdődik a Nagyhét, amely során nagycsütörtök este leülünk majd Jézus mellé az utolsó vacsora termében, s aztán meghív minket az Úr, hogy virrasszunk vele szenvedésének éjszakáján. Nagypénteken lélekben elkísérjük őt a Golgotára, ahol bűneinkért, megváltásunkért meghal a kereszten. Másnap, húsvét éjszakáján együtt ünnepeljük feltámadását, s hajnalban sírjához indulunk, s reméljük, hogy hitünk jutalmaként már nem a halott Jézus testét fogjuk megtalálni, hanem találkozhatunk az élő, a feltámadt Krisztussal.

A húsvéti ünnep napjaiban bizonyára sok ember hall Jézusról is, s nem csupán a nyúlról meg a locsolásról. Napjainkban is mindenkit másképp érint meg az ünnep. Lesz, aki csak annyit fog észrevenni, hogy ez egy hosszú hétvége és örül, hogy hétfőn nem kell dolgozni menni. Mások kihasználják a jó időt a tavaszi munkák végzésére. A hívők bizonyára lelkesen részt
vesznek a templomi szertartásokon, az utolsó vacsora miséjén, a virrasztáson, a keresztúti imádságon, a Szent Kereszt előtti hódolaton és a feltámadási körmeneten. Biztos, hogy nem mindenkinek, hanem csak a Jézus mellett hűséges kitartóknak fog megadatni, hogy felismerjék az Isten Fiát és találkozzanak vele a feltámadás után. Ők azt a küldetést kapják az
Úrtól, hogy hirdessék feltámadását az egész világon. Köztük leszel?
(Horváth István Sándor, Mk 14,1 - 15,47)
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

szentes

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.